Legelső gondolatok

Az “igazi” előadások és a hozzá kapcsolódó munka még el sem kezdődött, mégis már rengeteg gondolat kavarog a fejemben. Azt hittem nehéz lesz majd hozzászólni a témákhoz, de annyi impulzus ér a különböző csatornákon, hogy csak kapkodom a fejem. Azt hiszem magával ragadott ez az információáradat. Állandó készenlétben tart, folyamatosan gondolkodásra ösztönöz. A legnagyobb feladat talán az lesz, hogy a legérdekesebb, leghasznosabb információkat kiszűrjük és megtanuljunk szelektálni. Képtelenség lenne az összes bejegyzést, linket, hozzászólást elolvasni és mindre reagálni. De talán ez ennek a módszernek a szépsége, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, másként látunk dolgokat és másként súlyozzuk az információkat. Több dolog is hangsúlyossá válhat akár rangsorolás nélkül is.

Számomra nagyon érdekes tapasztalat volt az első SL próbanap. Amennyiben a technikával nem gyűlik meg a bajom, érdekes konzultációknak nézünk elébe. Pont előtte elment az internetem és aggódva gondoltam arra, hogy kimaradok. De aztán helyreállt a rendszer és a sikeres belépés után jó volt találkozni a „virtuálisan valós” vagy „valós virtuális” csoporttársaimmal. Tudtam, hogy a gépem hiányossága miatt „beszélni” nem fogok tudni, de így is pozitív érzésekkel távoztam a megbeszélésről.

Ez az oktatási, tanulási módszer nagyon kedvező főleg nekünk levelezős hallgatók számára. Végre nem azon kell izgulni, hogy be tudunk-e menni konzultációra, sikerül-e időben odaérni. Nem kell fölösleges órákat tölteni utazással. Végre nem csak tanulunk új módszereket, hanem rögtön ki is próbáljuk őket. Saját bőrünkön tapasztalhatjuk a konnektivizmus minden előnyét és hátrányát. Kicsit olyan, mintha két legyet ütnénk egy csapásra: aktívan részt veszünk egy új oktatási formában és új ismereteket is elsajátítunk. Végre kihasználjuk a 21. sz. adta informatikai „csodáit” és nem süppedünk bele a kényelmes tanár előad – diák jegyzetel és magol formába.

Ami számomra mégis nagyon furcsa főleg itt az elején, az a „személytelenség”, ami ezeket az órákat jellemzi. Mit is értek ez alatt, amikor valós, általam ismert emberekkel beszélgetek egy virtuális térben? Számomra fontos, hogy lássam azokat, akikkel beszélgetek, érvelek vagy vitázom. Hiányzik az arc, ami sok mindent elárul akkor is, ha valaki csak magában gondolkodik, egyetért, vagy éppen elutasít. Kicsit félek attól is, ha „rossz időben” kezdem a hozzászólásokat és pont nincs senki, aki reagáljon, akkor egyedül maradok a feltevéseimmel, vagy csak időben nagyon elnyújtva indul meg a beszélgetés. A csoport létszámát nézve, talán ezzel mégsem lesz gond, mindig lesz valaki, aki éppen velem párhuzamosan bolyong a különböző információs csatornákon.

Azt hiszem igazából egy nagy ellenségünk lesz: az idő. Folyamatosan követni kell az információkat, ki kell szűrni a megfelelőt, véleményt kell nyilvánítani. Másrészről egy érdekes témafelvetésnél az ember többször hozzászól, és csak írja ki magából a véleményét és csak úgy szállnak a karakterszámok J

Itt az idő, hogy bekapcsolódjak a kommentekbe, magasabb sebességre kapcsoljak. J