Távoktatás és e-learning

Didaktikai modellek. Az oktatási folyamatot meghatározó alapelvek

Az elmúlt évszázadokban az oktatás területén is hatalmas változások történtek. Különböző szemléletek alapján az oktatás módszere, rendszere is folyamatosan átalakult. Túl vagyunk a palatáblás frontális oktatáson, ilyen-olyan sikereket és kudarcokat megélt alternatív és reformpedagógiákon, hogy csak néhányat említsek. Úgy gondolom jelenleg egy újabb nagy változás előtt állunk: nem hagyhatjuk figyelmen kívül társadalmunk átalakulását, a gyerekek és szüleik igényeit, az új információáramlást és nem utolsó sorban az új technikai eszközök és az egész életen át tartó tanulás folyamatának megjelenését. A mai gyerekek már természetesen és könnyedén kezelik a számítógépet, szörfölnek a világhálón és játszanak különböző virtuális játékokat. Ez egy olyan előnyt jelent számukra az idősebb generációhoz képest, amit kár lenne veszni hagyni. Ki kellene használni ezt az érdeklődésüket az oktatás terén és talán végre megvalósulhatna a játszva tanulás is, illetve az a szituáció, amikor szinte észre sem veszik, hogy egy feladatban elmerülve éppen tanulnak. Persze ennek megvalósításához sajnos nem áll még rendelkezésre minden családnak megfelelő internet elérhetőség és a digitális írástudás terén is nagy eltérések mutatkoznak. Az iskolák talán tehetnének ennek érdekében lépéseket, de sajnos sok intézmény küzd megfelelő szakemberek / tanárok és gépek hiányában. Véleményem szerint azonban mindenképpen szükség lenne ennek a területnek a fejlesztésére, mivel a jelenkori információs fejlődések ezt mindenképpen igényelnénk. Jó starthelyzetből ne kerüljünk rögtön kulturális késésbe!

Korunk megköveteli, hogy lépést tartsunk az aktuális trendekkel, és kövessük a számunkra megfelelő információáradatot. Erre a mai felpörgetett világunkra tényleg igaz a mondás, hogy jó pap holtig tanul, csak ezt a mondást az egész életen át tartó tanulás „szlogenje” váltotta fel. Ma már egyik állás sem biztos, senkinek a tudása nem lehet állandóan naprakész, folyamatosan tanulnunk kell, lépést kell tartani a haladással. Ebben nyújthatna igen nagy segítséget a távoktatás, mivel ezzel is időt és energiát lehetne spórolni. Nem szabad azonban elfeledkezni azokról sem, akik éppen felnőtt fejjel próbálják megszerezni az általános iskolai nyolcadik osztályos bizonyítványt. Őket valószínűleg ezek a fajta újítások nem fogják érinteni. A nagyon nagy hátrányokat szinte lehetetlen ledolgozni.

Vajon mi lehet az oka, hogy nem terjedt el még hazánkban jobban a távoktatás? Mindenki részéről paradigmaváltásra lenne szükség. A tanulók fejébe nem tölcséren keresztül kellene tölteni a tudást (ami vagy megragad, vagy nem), hanem felmérve képességeiket, bevonni őket a tanulás folyamatába. A tanulóknak meg el kellene felejteniük a passzivitást és ráérezniük az aktív tanulás ízére. Az embereknek rá kellene jönniük arra, hogy a távoktatás lehetőséget teremt nekik a tanulásra, az önképzésre. Azért itt sem szabad elfelejteni, hogy ez nem mindenkinek a megfelelő tanulási módszer. Minden ember más (személyiség, előzetes tudás, tárgyi feltételek, IKT ismeretek), van, akinek szükséges a személyes útmutató és hatékonyabban tanul valós oktatási közegben. (Azért valjuk be őszintén: mindenkinek jólesik órák között a többi csoporttárssal meginni egy kávét, enni egy sütit és kicsit beszélgetni. Ezt nehéz lenne pótolni a távoktatás során.) Mégis egy egészséges egyensúlyt kellene találni a hagyományos és a távoktatás között.

Az Európai Bizottság 2000-ben megjelent közleménye már tartalmazott egy felhívást egy e-learning cselekvési terv elkészítésére. Az európai e-learning akcióprogram 2001-ben el is készült, ami több intézkedési csomagot is tartalmazott. (Communication from the Commission to the Council and the European Parliament The eLearning Action Plan - Designing tomorrow's education /* COM/2001/0172 final) Mint látjuk a kezdeményezések nemzetközi szinten is már régen elkezdődtek, csak úgy érzem a megvalósítás terén valahol elakadtunk.

Az órán több didaktikai modell is előkerült, melyekből kiemeltük azokat a pozitív dolgokat, melyek elengedhetetlenek lennének a sikeres távoktatáshoz. Újra átolvasva és összefoglalva, én úgy vettem észre, hogy ezek egybeesnek Malcolm Knowles alapelveivel. Munkáiban kifejtette a hatékony felnőttoktatási rendszer kialakításához szükséges folyamatot. Ez a következő lenne:

•  „A kooperatív oktatási légkör megteremtése,
• 2 Az együttes tervezés mechanizmusainak kialakítása,
• 3 A tanuló igényeinek és érdeklődésének feltérképezése, majd
• 4 Ezek alapján a tanulási célok közös megfogalmazása,
• 5 Ezen célok elérésére szolgáló cselekvések megtervezése,
• 6 A tervezett cselekvések végrehajtása különféle módszerek, eszközök és források felhasználásával, majd
• 7A tanulási folyamat értékelése, illetve a további tanulás szükségességének felmérése.” (Kőfalvi Tamás: E-tanítás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006. P.14.)

Ezeket az alapelveket a távoktatás kidolgozása során sem lenne szabad elfelejteni. Mivel a távoktatásban nincs metakommunikáció, így még fontosabb a pontos tervezés, a folyamatos kontroll. Sokkal több útmutatásra, lehetőségek bemutatására van szükség, mint a hagyományos oktatási folyamatban. Nem lehet egészében tekinteni az oktatási folyamatra, inkább lépcsőszerűen, ahol az egyes szintek között történi valamilyen visszacsatolás.

Fontos lenne még megjegyezni, mivel a távoktatás során is fontos, a digitális műveltség fogalmát. A gyerekeket is meg kell tanítani, hogy egy könyvtárban hogyan illik viselkedni, hogyan kell anyagot gyűjteni, keresni és a talált információkból kiszűrni a lényeget. Meg kell tanítani az embereknek a digitális eszközök használatát, hogy hogyan juthatnak hozzá a megfelelő tartalmakhoz, a talált tartalmakat, hogyan értelmezzék, és hogyan hozzanak létre saját tartalmakat. Az interneten való keresgélés igaz gyorsabb, de sokkal több információ kerül hozzánk. Meg kell tanulni gyorsan átlátni az oldalakat, a különböző menüpontok funkcióit. A lényegkiemelés talán itt nehezebb, mert hajlamosabbak vagyunk a neten lévő cikkeket csak „átfutni” és így kevesebb gondolat és tartalom ragad meg minket. Erről valaki küldött is egy linket twitteren. J

Meg kell tanítani az embereket az interaktivitásra, mivel egyre több lehetőséget nyújt a digitális technológia (tanulás, kommunikáció, szórakozás, szolgáltatások, stb.) De ezáltal a veszélyekre is fel kell hívni a figyelmüket: ne szolgáltassák ki adataikat, hogyan kezeljék a nem megfelelő oldalakat. A digitális műveltség elsősorban a gyerekek számára fontos, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe.

Nem utolsó sorban arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egész digitalizált világban nem megyünk semmire, ha nincs megfelelő írás – olvasás – szövegértés és –alkotás képesség. Tehát nem elhanyagolandó az általános iskolák szerepe sem a távoktatás fejlődésében. Talán itt mutatkozik ki igazán az életen át tartó tanulás folyamata. Folyamatos jó teljesítéssel a mai generációk, már gond nélkül részt tudnak venni a digitalizált világban. A lemaradások behozhatók, de könnyen érezheti úgy magát az ember, hogy kikerül a körforgásból és behozhatatlan hátrányba kerül.

Az órán is szóba került a tudásmegosztás. Mindenki erről panaszkodik, de igazából senki sem tesz ellene. (Én is kapásból tudnék egy csomó kifogást.J) Véleményem szerint már az iskolákban elkezdődhetne ennek a gyakorlása. Nemcsak a tanárok tölthetnének fel hasznos oldalakt, hanem diákok is (akár a saját szintjüknek megfelelően). Sőt több helyileg különböző intézmény tanulója közösen dolgozhatna egy-egy témán. Nálunk is felmerült, hogy nincs az andragógus hallgatóknak egy közös facebook oldala vagy egy közös oldala. Elképzelésem szerint ezek a dolgok akkor működhetnének jól, ha a diákok vagy a hallgatók által közösen vagy akár egyénileg készített anyagokat az őket tanító vagy oktató szakmailag ellenőrizné és kontrollálná. Így létre lehetne hozni egy mások számára is hasznos tudásbázist és a diákok is megtanulnák, hogyan lehet közösen dolgozni, illetve információt megosztani. Az egyetemista és főiskolai hallgatók által olvasott szakirodalmak és szemináriumi dolgozatok alapján tölthetnének fel anyagokat a wikipediára, ezáltal növelni lehetne annak megbízhatóságát. Így könnyebben megtanulná mindenki, hogyan legyen web2-es felhasználó.

Úgy gondolom a távoktatás széles körű elterjedésében ezeknek a feltételeknek is teljesülnie kell (írás – olvasás – készség, digitális műveltség, tartalommegosztás). Fel kell készíteni az embereket, mielőtt nekiállnának, hogy tudják mire vállalkoznak. 

Technikailag fejlett világunk igényli a benne való részvételt, az új kommunikációs eszközök használatát. Aki lemarad, kimarad. J