Kockázatok és mellékhatások

Kíváncsiságból beírtam a keresőbe mit ír az internet az internet kockázatairól. Elsőre egy www.gepezz.hu oldalt dobott ki. Kicsit körbenéztem és egyre jobban megtetszett. Miért? Ez egy gyerekeknek és tiniknek szóló honlap, melyen olyan videókat lehet találni, melyek segítenek a legfontosabb internetes programok használatának elsajátításában. Mitől vált érdekessé? Belehallgattam a Hogyan használd a Facebookot című videóba. Amin rögtön meglepődtem, hogy a hang alapján ez egy tini honlapja. Bemutatja, hogyan kell regisztrálni, milyen funkciók vannak. És külön felhívja a figyelmet arra, hogy esetleg milyen adatokat, képeket NE adjunk meg magunkról! Utána megnéztem a Legyen saját blogod című videót is. Gondoltam, hátha tanulok tőle valami újat. J Itt viszont mivel találkoztam? A regisztrációhoz a videón látszik is, megadja az e-mail címét. Erre még mondhatnánk, hogy a felvétel miatt létrehozott egy címet, így ennek közzététele nem gond. Utána viszont telefonos visszaigazolást kért, mert szerinte az sokkal jobb, és begépelte a mobilszámát. Itt már erősen elgondolkodtam. Ez valószínű a rendes, saját mobilszáma. Pedig előtte olyan szépen magyarázta a személyes adatok védelmét! Amire gondolt az egyik alkalmazásnál, a másiknál már nem működött. A honlap készítője (tiniként) a következő dolgokra hívja fel a figyelmet, ha internetet használunk:

1. szabály: Soha ne add meg személyes adataidat ismeretlen embernek! (pl. lakcím, mobilszám, bankkártyaszám, jelszó)

2. szabály: Facebookon, MSNen, Skypeon és más közösségi oldalakon ne vegyél fel olyan embereket, akiket nem ismersz személyesen!

3. szabály: Ne higgy el mindent az interneten, mert mindenki annak adja ki magát, akinek akarja!

4. szabály: Ne használj társkereső oldalakat még viccből sem! Az internetet ne használd ismerkedésre, csak a barátaiddal tartsd a kapcsolatot!

5. szabály: Ne rakj fel magadról olyan képeket, amiket később megbánhatsz, mert amit egyszer már felraktál többé már nem tudod letörölni! (sok honlap eltárolja őket, biztonsági mentéseket készít, bárki letöltheti)

6. szabály: A gépen mindig legyen telepítve vírusellenőrző program (Nod 32) mert nagyon sok oldal vírust tartalmazhat, ami tönkreteheti a számítógépet.

7. szabály: Vigyázz a számítógépes játékokkal, mert függőséget okozhatnak (pl. böngészős játékok)

8. szabály: Ha letöltesz valamit az internetről a mobilodra, figyelj az SMS díjszabásokra!

Mivel itt is megjelenik, hogy soha ne adjunk meg mobilszámot, csak reménykedni tudok, hogy a megadott szám, mégsem valós…

Kíváncsi lennék, hogy ezt a honlapot, milyen indítatásból kezdte el írni készítője, illetve, hogy felnőtt felügyeli-e, hogy miket ad közzé. Mindenesetre nekem tetszik az ötlet, hogy egy tini magyaráz el egy alkalmazást társainak és felhívja a veszélyekre is a figyelmet.

Az internetet gyakran, mint a rossz és a bűnözés közvetítőjét emlegetik. Könnyű rámondani, hogy, mennyi kockázatot és veszélyt rejt, de igazából ezek többsége azért alakult ki, mert az emberek nem megfelelően alkalmazzák a technikát. Szerintem már sokunkkal megesett, hogy először csak a technológiai kockázatokat nézzük, hogy a nagy munka közepén nem csináltunk mentést, és amikor valamiért elszállt a gép, vele együtt a munkánk nagy része is. Szidhatjuk a technika ördögét, de ha rendszeresen és megfelelő módón mentünk, akkor ez azért kiküszöbölhető.  Igen, a technika is el tud romlani, nem mindig áll úgy a rendelkezésünkre, ahogy szeretnénk. Azonban ha megtesszük a megfelelő óvintézkedéseket, akkor ezek nagy része kiküszöbölhető. Ha visszagondolunk a történelemre, akkor régen is volt olyan eset, például az alexandriai könyvtár leégése, amikor rengeteg, fontos információ megsemmisült. Azokat ráadásul már nem is lehet visszahozni. Manapság viszont rengeteg biztonsági mentéssel és egyéb megoldásokkal szinte túl is lehet biztosítani adataink, információink védelmét.

Az interneten található adatok és hálózatok kitermelték az informatikai bűnözést is, aminek három típusát különböztetjük meg:

·         Illetéktelen behatolás: jogosulatlan belépések, gépidőlopás, microchipek jogtalan másolása

·         Szoftver elleni támadás: programmanipuláció, szoftverlopás

·         Adatok elleni támadás: adatlopás, adatbázis hamisítás, adatokkal való visszaélés.

Kik azok a hackerek, akikről rögtön az informatikai bűnözés jut eszünkbe (sokszor helytelenül)? „Heckernek nevezzük, azokat a rendkívüli technikai tudású informatikai szakembereket, többnyire szoftverfejlesztőket, a nyílt forráskódú rendszerek elhivatott támogatóit, akik az informatikai rendszerek működését az általános rendszergazdai és szoftverfejlesztői szint felett ismerik, és az informatika bizonyos ágait rendkívül magas szinten művelik. A hackereken belül megkülönböztetünk:

• Blackhat: a számítógépek illegális feltörésére, információlopásra, üzleti hírszerzésre specializálódik;
• Whitehat: a biztonságtechnika fejlődésére és a hibák javíthatóságára helyezi a hangsúlyt;
• Greyhat: erkölcsileg egyik irányba sem elkötelezett;
• Cracker: szoftverek illegális módon történő technikai használhatóvá tételével, „feltörésével” foglalkozik;
• Script kid: rosszindulatú, csekély technikai tudású kezdő hacker, vagy informatikai szakember. Célja a haszonszerzés, szórakozás vagy akár oktalan károkozás” (Rácz Bence: We watch you watch)

Láthatjuk, vannak jó hackerek is, akiknek a célja a rendszerek még biztonságosabbá tétele és a hibák kijavítása. Némelyik rendszer már annyira túl van biztosítva, hogy lehet, hogy egyszerűbb lenne betörni az adatokat tároló terembe és simán letölteni őket J (Na jó, azért ez biztos nem ilyen egyszerűen működne.)

A technológiai kockázatok közé soroljuk a humán kockázatot is. Legtöbbször az emberek saját maguk, illetve naivitásuk, tudatlanságuk miatt válnak kiszolgáltatottá az interneten. Rengeteg olyan történetet hallani, amik a jelszavakkal való visszaélésről számolnak be. Nagyon sokan hisznek az olyan adathalász leveleknek is, amelyben gratulálnak, mert nyertek valahol, valamit. Vagy hányszor történik meg velünk, hogy elfelejtjük jelszavunkat, és többször próbálkozunk, netán segítséget kérünk. A hackerek ezeket akár egy külön erre kifejlesztett adatbázisban is tárolhatják: név, e-mail cím, felhasználónév, jelszó, elgépelt jelszó. Így akaratunkon kívül is hozzásegítettük őket a számukra szükséges információkhoz. És itt újra megemlíteném a legelején bemutatott weboldalra, ahol a felhasználó saját tiltása ellenére megadta a mobilszámát.

Érdekes probléma még a WIFI használata is. Sokan úgy használják az otthoni vezeték nélküli internetet, hogy nincsen jelszóval levédve. Gyakorlatilag bárki csatlakozhat így a rendszerhez, aki megfelelő távolságban van. Egy hacker így akár a család nevében is használhatja a netet. Lassan szinte mindenhol elérhető a WIFI és mindenki vígan csatlakozik is hozzá és élvezi annak előnyeit. Csak arra nem gondolnak, hogy így adataikhoz is könnyebben hozzáférhetnek.

Láthatjuk, hogy a legtöbb technikai kockázat egy kis odafigyeléssel és tudással kivédhető lenne.

Mivel hatalmas információáramlás és megosztás van az interneten, így szinte kivédhetetlen, hogy néha olyan tartalmak is felkerüljenek, amik nem oda valók. Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam a http://internethotline.hu/ című oldalra, ahol feljelentést tehetünk káros és jogellenes internetes tartalmakra is. Nekünk is oda kell figyelni, miket töltünk fel, és osztunk meg a neten. Ha betegszabin vagyok és közben a legújabb nyaralásos képeket osztom meg, ne csodálkozzunk, ha lebukunk. Gyakorlatilag saját magunkat buktatjuk le. Kompromitáló fényképeket sem kellene kitenni, mivel főleg egy közösségi oldalon azt bárki láthatja. Megint csak oda lyukadok ki, hogy ésszel kell használni a netet és ugyan úgy mint a valós életben, be kellene tartani itt is az etikettet. Sokan azért félnek megosztani, mert akkor azt „mindenki” láthatja. Azért paranoiásnak sem kellene lenni. A több millió nethasználó közül nem mindenki az én feltöltött dokumentumaimra vagy fényképeimre kíváncsi.

A számítógép használattal és internetezéssel kapcsolatban sokszor felmerül a függőség fogalma is. Vajon mikortól válunk függővé? Valakinek a munkája miatt napi 8-10 órát tölt gép előtt, mi most csak a kurzus kapcsán napi 2-3 órát. Ez rengeteg időnek tűnik, sőt az is, de mégsem mondanám magunkat függőnek. A munkánkhoz, tanulmányainkhoz van szükségünk az internetre és a számítógépre és nem szórakozásból csináljuk. Mégis, mitől varázsolódnak el gyerekek és felnőttek egyaránt az internettől? Ott van a rengeteg kommunikációs csatorna, közösségi oldal, játékok és információ áradat. Ezek könnyen beszippantják az embert és észrevétlenül is akár órákat tölthet egy játékkal. Az arra fogékony egyéneknél pótolhatja azokat a dolgokat, amiket a valós életben nem kapott meg. Szülőként szerintem komoly szabályokat kell állítani a gyerekeknek az internet felhasználást illetően.

• Tartassuk be a megbeszélt időt. (például napi 1 óra internet)
• Szervezzünk programot a gyereknek a valós életben is.
• A netezés egyik feltétele, hogy a tanulmányi eredmények nem romolhatnak.
• Másik feltétel a szociális tevékenységek megtartása. (edzés, különóra)
• A számítógép ne a gyerek szobájában legyen.
• De a legfontosabbak a szülői figyelem, együtt töltött értékes idő, a biztonság, az elfogadás és a szeretet megadása. (http://www.boldog-gyermek.hu/internetfuggoseg.html)

Az is segíthet, ha gyerekzárat teszünk a gépre, így nem tudnak a tudtunk nélkül bármikor internetezni. Vannak olyan szoftverek, melyeken be lehet állítani melyik nap hány órát tudja csak használni a gyerek a netet. De ilyenek használatakor is fontos, hogy beszéljünk a gyerekekkel az internetezés szabályairól és a helyes használatról.

„Az új infokommunikációs technológiák esetében a veszély abban áll, hogy az architektúra, a technika „többet tud”, mint a benne részt vevő egyedek és hálózatok.” (Csepeli György: veszélyesen élni? Avagy az internethasználat kockázatai) 

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere

Az információs és kommunikációs technológiák elnevezésnek gyakran csak a rövidített formáját az új technológiák kifejezést használjuk. De mi is a technológia? „A technológia nem egy fizikai eszköz, hanem az a tudás, amivel az eszközt munkára bírjuk. A technológia egy cél elérését biztosító felhasználási mód, az a tudás, amit az eszközzel, a technikával végzünk.” (Kovács, 2007) A számítógép egy új technikai eszköz, ami lehetővé teszi, hogy eddigi dolgainkat, vagy akár olyanokat is, melyeket eddig technikával nem tudtunk megoldani vele elvégezzünk. Az információs és kommunikációs technológiák alatt már nem csak a számítógépet értjük, hanem minden olyan eszközt, amivel informálódni tudunk és kommunikálni. Jelen esetben az e technikák segítségével történő informálni és kommunikálni képes tudást nevezzük technológiának.

A technológiákat két nagy csoportra bonthatjuk: régi és új technológiák. A legrégebbi kommunikációs eszköz a beszéd, melyet az írás követett, majd az ipari forradalommal megjelentek az ismerethordozók, a médiumok. Régi kommunikációs technológiának tekinthetjük a szöveges információkat, mint pl.: agyagtáblák, papirusztekercs. Az auditív információk kommunikálására megjelent a gramofon, a rádió és a tévé. A régi kommunikációs technológiák az információkat analóg módon továbbították.

Az új technológiák viszont már digitális módon továbbítanak. Mivel az információk kódolva vannak, ezért sokkal több információ kezelhető egyszerre, gyorsabban és jó minőségben. A digitális technológia leggyakoribb megjelenési formái: internet, intranet, CD-ROM, merevlemez, gépjármű, orvosi műszerek, telefon, tévé, rádió, stb. Ezek az új technológiák nagyon népszerűek, nagyban megkönnyítik és eredményesebbé tehetik munkánkat, feladataink elvégzését. Az új technológiákból akkor tudjuk a legnagyobb hasznot húzni, ha bevezetjük az oktatásba, megtanítjuk helyes használatukra a fiatalokat. Így tudjuk kompetenssé tenni a fiatalokat az új technológiákra épülő munkavégzésre. (Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról)

Miért is tettem ezt a kitérőt? Az utolsó két előadásban az oktatási környezet technológiájáról és eszközrendszereiről volt szó. Fontosnak tartottam, hogy előbb tisztázzuk a technológia fogalmát.

Online oktatási / tanulási környezet:

Az online környezetben nagyon fontos, hogy rendelkezzünk digitális tolltartóval. Nem az a lényeg, hogy minél több eszköz álljon a rendelkezésünkre, hanem a meglévő eszközöket jól, tökéletesen tudjuk alkalmazni és minden fórumon érvényesülni tudjunk. Az információ és tartalommegosztás itt szinte elkerülhetetlen. Igaz, nem a közösségi megosztás a cél, de ez ennek a tanulásnak a hozadéka. Sok az információ megosztás, de ezek egy része nem a tanulás részei. A különböző megosztott online tartalmak köré gyakran közösségek is alakulhatnak. (pl.: youtube) Mivel nagy a túlkínálat információból, meg kell tanítani a tanulóknak az információszűrést és rendelkezniük kellene digitális műveltséggel is.

Az online közösségeket igazából nem oktatási környezet céljából hozták létre, viszont ma már annyira az életünk részévé válhat például egy facebookos alkalmazás, hogy érdemes ennek használatát átgondolni és az oktatásban felhasználni. Viszont, ha ezt alkalmazni szeretnénk, akkor egy teljesen más módszertannal kellene oktatni, ami mindkét féltől (tanár, tanuló) más hozzáállást is igényel. Egy online tanulási folyamat más tanárszerepet igényel: neki is tudnia kell aktívan alkalmazni a felületet, megfelelő profilt kell kialakítania.

Ha már létrehoztunk egy közösséget, akkor azzal törődni kell. Fenn kell tartani a résztvevők érdeklődését, buzdítani kell őket a tartalommegosztásra. Érdekes módon egy facebook felületen aktívabbak a résztvevők, mint egy zárt e-learning felületen. Sok közösség sajnos egy idő után inaktívvá válik. Sokszor felmerül, ha diák és oktató is jelen van a facebookon és a diák megjelöli ismerősnek a tanárt, akkor ő visszajelöljön-e. Erre igazából nincsenek előírások. A kapcsolatmenedzsmentnek még nincsenek kialakult szokásai. Érdekes, hogy a kommentek során mi sem tegeződünk egyértelműen minden csoporttársunkkal. Lehetőség van különböző tevékenységek integrálására is. A facebookhoz kapcsolhatjuk a twittert is.

Online közösségek:

Az előadásban megemlítettük a Khan Akadémiát és a P2Pu online közösségeket. Működésük alapja, hogy rájöttek arra, hogy lehet jól érezni magunkat az oktatás során. Itt nem az intézményesült oktatás megy a netre, hanem az egymástól való tanulás intézményesül a weben. Nem spontán jön létre, hanem intézményesülnek. Elérik azt a szintet, ami az offline világban van. Kiszorítani nem tudják, de tükröt tartanak neki. Rávilágítanak a tanulás örömére, az együttes tanulásra. Itt azonban felvetődik a végzettség, a papír kérdése. Nem tudom, hogy ennek mekkora az elfogadása, hiába van fenn a Linkedin profilomban.

Érdemes átgondolni, hogy minden esetben érdemes-e egy zárt moodle rendszert használni, vagy inkább alkalmazzuk az online tanulóközösségeket. Ha megnézzük az ELTE elearning felületét, messze nincs kihasználva. A legtöbbször csak kurzusinformációkat, letölthető tananyagokat tartalmaz. Néha használjuk a kurzusfórumot. A csoport bátrabban alkalmazza a Facebookon létrehozott felületet. Talán több teret enged, nem zár keretek közé. Bátran lehet linkeket, külső más utalásokat is alkalmazni. 2005-ben kísérleti jelleggel létrehozták az iskolapad című portált, ahol diákoknak és tanároknak lehetősége lett volna a tanulási folyamat online támogatására. A portál lehetőséget kínál blogírásra, fórumokra, és különböző tartalommegosztásra. Erre próbáltak közösségeket szervezni, de sajnos nem indult be.

Virtuális oktatási környezet:

A virtuális oktatási környezetnél rögtön felmerül a személyesség – személytelenség kérdése. Az emberek nagy része a telefont és e-mailt még elfogadják, de webkamerát már nem szívesen használnak. Egy virtuális környezetben pedig, ha nem is valós alakunkban, de megjelenhetünk.

Az előadásban egy táblázatban összehasonlításra került az offline, online és virtuális környezet a személyek, környezet, térhasználat, multimédia, kommunikáció és interakció szempontjából. Virtuális környezetben, mint például az SL, avatarok formájában jelenik meg az ember. Az elején nem foglalkoznak azzal, hogy ki hogyan néz ki, de aki komolyan és aktívan részt vesz ottani oktatásban, fejlesztésben, már erre is hangsúlyt fektet. A 3d környezet ijesztően formálható. Akkora a lehetősége a fejlesztésnek, hogy nem lehet neki határt szabni. Legtöbbször valós környezetet másolnak. A térlátás is más, mivel a kamera helyzetének változtatásával teljesen más szemszögből lehet figyelni az eseményeket. Nincs személyes tér, de van tériszony. A 3D-s környezethez gond nélkül lehet kapcsolni multimédiás eszközöket és online eszközökkel is támogatható. Azonnali és késleltetett kommunikáció is lehet, azonban a metakommunikáció hiányzik. Két avatar úgy is tud beszélgetni, hogy nincsenek egymás felé fordulva, vagy nincsenek egymás közelében. A legtöbb esetben azonban az emberek mégis egymás felé fordulva kezdenek el egymással kommunikálni. Mivel ez egy kommunikációs platform, erre nem lenne szükség. Az első két alkalommal nem tudtam hozzászólni én sem az órákhoz a gépem hiányossága miatt. Először azt hittem ez nem fog gondot okozni, de tévedtem. Hiába voltam jelen, élő hozzászólás nélkül kirekesztettnek éreztem magam. Hiába volt ott a chat lehetősége, azon nem lehetett olyan gyorsan reagálni, mint ahogy szerettem volna.

Virtuális oktatás alapvető problématérképe:

Ugyanúgy, mint online környezetben itt is fontos a virtuális identitás kialakítása. Itt is felmerül a kérdés, hogyan viselkedjen a tanár, ki milyen alakot öltsön. Mivel oktatási környezetről van szó, a legtöbb ember „valós” alakot választ magának és oktatáshoz megfelelően öltözködik. A tanár ebben a környezetben nem tudja használni a különböző kommunikációs technikákat, mivel nem látja a valós személyeket és azok metakommunikációit. Az itteni oktatást nagyon át kell gondolni, jól kell menedzselni, ami nagy megterhelést és esetleg plusz munkát is jelent a tanár számára. „A tanár rákényszerül a következetes, minden részletre kiterjedő tervezésre, a teljesíthető és mérhető, egyértelmű és világosan megfogalmazott követelményrendszer megfogalmazására. A motiváló, magas interaktivitású, értelmes tanulói kooperációt magában foglaló feladatok elkészítése fokozott időráfordítást és kreativitást igényel.” (Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek)

A tanuló szerep sem egyszerű. Megtanulta már, hogy hogyan kell oktatás során viselkedni és ezt a magatartást hozzák magukkal. Kialakult szokásrendszerek működnek mindkét környezetben (Pl.: Ha elkezdődik az óra csöndben maradunk.)

Érdekes volt, az attitűdök képzetek, tévképzetek között elsőként jelent meg, hogy ezt sokan játékként látják. Szerintem mi is többen ezt gondoltuk az első bejelentkezés után. Számomra az is érdekes volt, hogy fiatalok is reagálnak így. („Lehet, hogy én nem értek hozzá, de beléptem a játékba és nem találom az összefüggést aközött és az érettségire való felkészülés között.”)

„Az internet diadalútja nyomán elkerülhetetlen, hogy a számítógép által közvetített kommunikáció – különösen a felsőoktatás szintjén – fokozatosan behatoljon a tanítás – tanulás területére.” (Nyíri Kristóf: Virtuális pedagógia – A 21.század tanulási környezete, 2003)

Digitális esélyegyenlőség, digitális szakadék

Az eddigi témákkal kapcsolatban kifejtettük, hogy milyen jók a technikai vívmányok, a digitális eszközök és a digitális világ. Ha nem is ismerjük az összes eszközrendszert, részt veszünk a digitalizált világban, építjük a digitális kultúrát és digitális lábnyomokat hagyunk hátra. Élünk a technika adta lehetőségekkel. Viszont az internet megjelenésével egy új társadalmi megosztottság is létrejött, mivel az internetezés előfeltétele a digitális kommunikációs technológiai eszközeihez való hozzáférés és a digitális írástudás. Ezek hiányában kiszorulnak az emberek a digitalizált világból. És ezek a feltételek nem mindenki számára adottak. Hiába született valaki digitális bennszülöttnek, ha nincsen megfelelő technikai eszköze és lehetősége a digitális írástudás elsajátítására. Másik oldalon viszont lehet valakinek gépe, ha azt nem tudja megfelelően használni, akkor részese is a digitális világnak, meg nem is.

Nézzük, hogyan vezethetnek digitális esélyegyenlőtlenséghez a társadalmi különbségek. A legrosszabb eset, amikor az embereknek a napi megélhetés is gondot okoz, eszükbe sem jut, hogy ők most kimaradnának a digitalizált világból, nem hagynak maguk után digitális lábnyomot. Az ő esetükben lehet, hogy nem is kellene erőltetni mindenáron a digitális írástudást, mert nem tudnák használni ezt a jellegű tudást. Tanítottam ilyen gyerekeket és az idegen nyelv tanulásához is úgy álltak hozzá, hogy minek tanuljam, amikor úgysem fogok külföldre utazni. Nem értették, hogy itthon is szükségük lehet rá és nemcsak külföldön. Lehet, hogy az IKT ismeretekről is így gondolkodnak? Minek nekem ilyet tanulni, úgysincs otthon számítógép. Sajnos, azt tapasztaltam sok gyerek esetében, hogy nem tudtak távlati tervekben gondolkodni és megelégedtek azzal, hogy a szüleiknek sem kellettek soha ilyen jellegű ismeret. Minden esetben „erőltetni” kellene az IKT ismeretek elsajátítását? Pedig lehet, hogy nekik ez lehetne egy kitörési pont az addigi életükből. Másrészt viszont már egy jó szakmunkásnak is néha szükséges lehet egy ilyen jellegű ismeret, mivel lassan minden számítógép vezérelt. Viszont segíteni csak azon lehet, aki engedi. Az ilyen gyerekek esetében különösen oda kell figyelni, meg kell velük találni a közös hangot. Néha egy jó beszélgetés velük többet ér, mint a tanagyag sulykolása. Ha az embert a bizalmukba fogadják, akkor könnyebb őket terelgetni a helyes úton.

Vajon meddig lehet a mai világban digitális írástudás nélkül boldogulni? Lesznek mindig olyan foglalkozások, melyekhez nem szükséges digitális kompetencia? Egyenlőre távolinak tűnik, hogy egy fodrász, szakács vagy kőműves számítógéppel dolgozzon. Viszont ez élet más területein, lehet, hogy szüksége lehet rá. Addig viszont, amíg például az e-ügyintézés csak választható opció, még ez is kikerülhető.

Ebből a csoportból külön venném az időseket. Sokuknak eddig sem volt szüksége az internetre, és valószínűleg ezután is meglesznek nélküle. Természetesen itt is vannak kivételek, vannak, akik idős koruk ellenére aktívak a facebookon és így tartják a kapcsolatot messze élő unokáikkal, családjukkal. Mire akartam ezzel kilyukadni? Fiatalok esetében nagyobb a valószínűsége, hogy valamikor szüksége lesz digitális ismeretekre. De megint oda térek vissza, hogy ezt mennyire szabad erőltetni. Főleg, ha valakinek a megélhetés is nehezen megy. Attól, hogy szerez ilyen jellegű ismereteket, még nem biztos, hogy kap egy sokkal jobb és jobban fizető állást. Vagy lehet, hogy kaphatna, de lakóhelyétől távol és így számára nem lenne megoldható az ingázás. Mindenesetre nagyon fontosnak tartom az attitűdöt, a hozzáállást a digitális írástudatlanoknál. Akar-e változtatni a helyzetén, életén, meglátja-e a lehetőségeket. Ilyenkor lenne fontos főleg gyerekek esetében a mentorálás, hogy legyen mellettük egy olyan személy, akiben megbíznak, és aki az élet kérdéseiben is segít nekik egy kicsit eligazodni, tanácsokkal látja el őket.

Az esélyegyenlőtlenséget nem kell minden esetben anyagi kérdésre fogni. Vannak olyanok, akik rendelkeznek számítógéppel, viszont nem tudják megfelelően alkalmazni. Nincs meg a megfelelő tudásuk, hogy sokkal több és sokszínűbb alkalmazásokat elérjenek. Ők vajon elégedettek az „állapotukkal”? Elég nekik a meglévő ismeret? Úgy gondolják, hogy amire kell nekik, arra használni tudják és ez elég is lenne? Vagy csak nincs lehetőségük, tovább fejleszteni magukat? Vagy ez egyéni igény kérdése?

Mindig a digitális írástudás fontosságáról beszélünk, arról viszont nem, hogy mennyivel jobb, ha ez megvan, de nem alkalmazzák őket. Vagy rendelkezem a tudással és kész? (Hallottam olyanról, hogy kötelező jelleggel elküldték az óvónőket ECDL tanfolyamra, ahol sikeresen levizsgáztak és ennyi. Az oviban nincs számítógép, magánéletben sem használják a megszerzett ismereteket. De van róla papírjuk, hogy ők ezt tudják. Ők csak azért nem digitális írástudatlanok, mert van róla papírjuk? Na de lehet ez már másik kérdés.)

Van, amikor mégis a technika szab határokat. Lehet egy szuper gépem, amit használni is tudnék, viszont nincs megfelelő sávszélesség. Vagy a tudásom meglenne, de nincsenek meg a megfelelő eszközeim.

Manapság a legtöbb ember életébe lassan beépül a számítógép és internet használata. Kezd a rutin részévé válni, és nem érzékeljük milyen is lehet nélküle. Akkor döbbenünk rá hiányára, amikor, elmegy az áram, vagy szünetel az internet szolgáltatás. Szinte hihetetlen mekkora fennakadásokat tud ez okozni. De ez annak is köszönhető, hogy egyre több minden digitalizált és számítógéphez kötött.

Csepeli megfogalmazásában létezik a digitális bolsevizmus kifejezés. A legtöbb ember és a szakmabeliek egy része nem érzékeli a társadalmi különbségeket, szinte vakok ezen a téren. Ők természetesen kezelik azt a tényt, hogy létezik a digitális világ, a megfelelő eszközök és ezek mind elérhetőek. Látni kell, hogy igenis vannak olyan szélsőséges helyzetek, ahol nem lehet az IKT eszközöket alkalmazni. Szükséges lenne a valódi igények felmérésére és azok alapján alakítani az oktatás módszereit.

Az internet használatát a következő tényezők nagyban befolyásolják:

• Életkor: Magyarországon a lélektani határ a 45 év. Aki eddig nem lépett be az online világba, az nagy valószínűséggel már nem is fog. Dániában ez a határ 90 év fölött van!
• Lakóhely: Minél kisebb és elszigeteltebb egy település, annál korlátozottabb az internet hozzáférés. Pont ezeken a településeken lenne fontos a csatlakozás, hogy csökkentség a város – vidék közti óriási különbséget.
• Iskolai végzettség: Minél alacsonyabb iskolai végzettsége van valakinek, annál kisebb az esélye, hogy aktívan részt vesz az online világban.
• Gazdasági aktivitás: Minél kevésbé aktív gazdaságilag, annál nagyobb az esélye, hogy kimarad az online világból. (http://mediainfo.hu/interjuk/interview.php?id=121)

Digitális esélyegyenlőtlenség van, de az értéket nagyon nehéz megállapítani. Nagyon nagy a szakadék a két véglet között: nem fér internethez – mobil eszközök állnak a rendelkezésére.

Rengeteg „álprobléma” van, amivel kibúvókat kereshetünk, hogy miért is nem alkalmazzuk az IKT eszközöket, vagy tanítjuk a digitális írástudást. A legtalálóbb számomra az előadás során elhangzott elefánt effektus kifejezés volt. Egy nagy problémával jól el lehet fedni több valós okot is. Például, nem alkalmazzák az iskolában az oktatás során a számítógépet, mert kiszámíthatatlan, bármikor elromolhat, elmehet az áram, akadozhat az internet. Igen elromolhat és adódhatnak problémák, de akkor sem történik semmi. Attól még tovább lehet folytatni az órát. (Jöhet ilyenkor a B terv.) De az ilyen jellegű problémák szerencsére csak ritkán fordulnak elő. A másik leggyakoribb kifogás pedig anyagi jellegű. Nincs az iskolának pénze, vagy van, de inkább másra költi. Mi is állhat akkor a háttérben? Például a negatív attitűd. Mennyivel kényelmesebb a régi jól begyakorolt ezer éve alkalmazott mondatokkal, feladatokkal, rutinból végigcsinálni az órát, mint valami újjal, látványosabbal, modernebbel. Erre fel kellene készülni és érteni is kellene a technikához. A tudatlanságot lehet ezekkel a kifogásokkal jól leplezni.

Látható, hogy az internet megjelenésével társadalmi megosztottság jött létre, annak megfelelően, hogy ki milyen mértékben él az információs kor lehetőségeivel, milyen szintű a digitális írástudása, a motivációja, attitűdje az átalakulással szemben pozitív vagy negatív. Vannak az „elől loholók”, akik felismerték a technika nyújtotta új lehetőségeket és élnek vele. A másik a „lassulva lemaradók”, akik nem látják a változásokban a lehetőséget. Ők vagy későn, vagy még nem találkoztak olyan feladattal, ahova informatikai kompetenciák kellettek volna. Az igazi problémát az jelenti, hogy a két csoport távolodik egymástól. A loholók egyre több információra éhesek és egyre jobban motiváltak, míg a lemaradók legtöbbször még az internetet sem ismerik. A digitális szakadék fogalma, nem csak közösségek, csoportok, régiók, szakmák, korosztályok között található meg. Kimutatható a nyugati világ és Afrika elmaradottabb országai között is.

A digital devide fogalmát először a kilencvenes években használták Amerikában, noha már a nyolcvanas években beszéltek az info - rich és info - poor fogalmakról. A digitális szakadékot illetően a legalapvetőbb kérdés, hogy a meglévő egyenlőtlenség mellet jött létre egy újabb egyenlőtlenség (mennyiségi változás), vagy az egyenlőtlenségek átrendeződésével egy teljesen új egyenlőtlenség jött létre (minőségi változás). Szüksége van a digitális szakadéknak a résztvevők által egy paradigmaváltásra (minőségi szemlélet) vagy elég ennek egy bizonyos szintű kezelése, mivel tőle független és sokkal fontosabb társadalmi egyenlőtlenségek is léteznek (mennyiségi szemlélet)? (Benedek András: Digitális pedagógia)

A teljes egyenlőség valószínű utópia. Rogers megfogalmazásában a következőképpen fog alakulni az interneten adódó lehetőségek kihasználása: „Rogers az innovációk terjedését öt, az innováció szempontjából eltérő fogékonyságot mutató csoporttal szemléltette. Az első csoportba az innovátorok (2,5%) tartoznak, akiket a korai adaptálók (13,5%) követnek. Az innováció terjedése a társadalomban akkor éri a kritikus tömeget, ha megjelenik a korai többség (34%). A folyamat végén a késői többség (34%) is átveszi a az adott újdonságot. Fontos szempont azonban, hogy mindig lesznek lemaradók (16%), akik különböző okoknál fogva már nem lesznek képesek az adott innováció átvételére.” (Csepeli – Prazsák: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban) Ez azonban már a másodlagos digitális egyenlőtlenségek kialakulásának veszélyére figyelmeztet.

Megosztok, tehát vagyok

Az elmúlt héten rengetek olyan eszköz és annak használata került szóba, amik hasznosak lehetnek a digitális táskánkba és tolltartónkba. Felmerült a kérdés, hogy meddig maradhatunk naprakészek, milyen gyors ezeknek az eszközöknek és a technológiáknak a fejlődése. Elvileg nem lehet pontosan megmondani mi várható. Mérvadó források prognózisai (Dertouzos 1998, 1999; Weiser 1991 Havas 2006 és mások) és az eddigi trendek alapján néhány fejlemény azonban erősen valószínűsíthető:

• „Az internet terjedésének az üteme változatlanul folyik majd, amíg – a televízióhoz hasonlóan – gyakorlatilag minden háztartásban általánossá válik, illetve – a mobiltelefonhoz hasonlóan, valószínűleg azt felváltva – általánosan elterjedt személyi készülékeken át lesz elérhető.
• Egyre újabb alkalmazások jelennek meg, az interaktivitás, az interperszonalitás, az immerzió, a virtuális és a kibővített valóság további, ma még nem sejtett, egyre fejlettebb formáival.
• A „számítógépek” méretcsökkenése és teljesítménynövekedése középtávon biztosan folytatódik: kisebbek és gyorsabbak lesznek, és az áruk is egyre csökken.
• A technológiai konvergencia következtében többfunkciós készülékeken keresztül elvileg bárki, bármit és bárkit, bármikor, bárhonnan elérhet.
• A számítógépek beépülnek a környezet elemeibe, és mikró-elektromechanikai input – output eszközökkel kiegészítve intelligens környezetet alkotnak. (Néhány kulcskifejezés a jövőtrendek felvillantására: beágyazott rendszerek, eltűnő, illetve mindenütt jelenlevő számítógép, környezetintelligencia, szemantikus web, web2.0, kiterjesztett realitás, ágens technológia stb.)” (Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek)

Ez az előrejelzés is azt mutatja, hogy nem dughatjuk a fejünket a homokba, mindenképpen lépést kell tartanunk a fejlődéssel, hogy a kialakult digitális világban helyt tudjunk állni. Az adódó lehetőségeket meg kell ragadnia az egyénnek, a társadalomnak és az oktatásnak. A kérdés pedig a hogyan. Nem elég alkalmazni az eszközöket, hanem megfelelően ismerni is kell és tudatosan kell őket használni.

Már a jelenlegi technika is rengeteg lehetőséget rejt magában. Gondoljunk csak az intelligens otthonokra, ahol IKT eszközök érzékelik a környezetet, attól függően döntést hoznak, és ezt kommunikálják is. (Többet például itt olvashattok róla: http://mmklaszter.com/2008/08/technologiai-kitekintes-3-fokusz-intelligens-otthon/) A Millenáris Parkban, a Jövő Házában található a Microsoft Home, ahol példát láthatunk arra, hogy a rendszer hogyan követi az ott tartózkodókat. Képfelismerő technológiája érzékeli, mi van a hűtőben, ezekhez felhasználási tanácsokat, receptötleteket ad. Érdekes és egyben kicsit ijesztő is.

Lehet, hogy nemsokára ilyen házakban ücsörgünk digitális táskánkkal benne digitális tolltartónkkal? Mivel ennek van egy erőteljes anyagi vonzata is van, ezért valószínű a táskánkat és tolltartónkat előbb megtöltjük.

Táskámba nemrég került egy okostelefon. Először idegenkedtem tőle, nem gondoltam, hogy nekem ez nélkülözhetetlen lenne, hiszen eddig is csak telefonálásra használtam a mobilt. Ráadásul érintőképernyős, amit össze-vissza nyomkodtam először. A rengeteg funkció csak összezavart, kilátástalannak láttam, hogy megtanulom ennek a használatát. Felvettem ezt a kurzust és egyre gyakrabban kezdtem el használni telefonomat. Egyszerűbb volt rápillantanom a leveleimre és az információáramlást is rögtön láttam. Megbarátkoztam a készülékkel és egyre többször vettem hasznát annak, hogy milyen sok mindent tud. A twitteres csipogásokat már legtöbbször erről küldöm, használva a linkrövidítő programot. Megfelelő eszközzel, könnyebben megy a megosztás is. Persze ne felejtsük el, hogy nem elég egy szuper kütyü, tudni kell megfelelően használni is. Még rengeteg lehetőséget rejt a telefonom, teljesen még nem ismerem, de remélem idővel a többi funkciókat is megismerem rajta. Persze ez függ attól is, hogy mire van szükségem.

A táskánkba lehetne egy jó fényképező is. A fényképek kapcsán felmerült, hogy a fényképeknek élünk vagy inkább megéljük az eseményeket. Sokszor látni olyan turistákat, akik úgy mennek végig a városon, hogy szemüket le sem veszik a gépről és csak a lencsén keresztül látják a nevezetességeket. Véleményem szerint sokkal többet ér, ha megéljük az eseményeket, mert akkor sokkal több személyes élmény, benyomás kapcsolódik hozzá. Ezt a megélést pedig alátámaszthatjuk, kiegészíthetjük fényképekkel. Egyébként nem vagyok híve a személyes fényképmegosztásoknak. Ismerőseimnek, ha szeretnék fotókat mutatni, akkor elküldöm e-mailben. Nem bombázom őket több száz fényképpel. A fényképek többsége nekem emlék, nekem jelent valamit, másoknak unalmas lehet. Ez pont olyan, mint amikor valaki albummal a táskájában rohangál és egy egyszerű hogy vagy kérdésre, rögtön előveszi és megnézeti velünk. Ahogy a való életben is vannak ilyen emberek, úgy a digitális világban is lesznek / vannak olyanok, akik számunkra rengeteg lényegtelen fényképet megosztanak. Tehát számomra a fénykép megosztására alkalmas oldalak nem érdekesek. De észben tartom őket, mert később, akár munkám során még szükségem lehet rá. Mert persze nem csak személyes jellegű képeket lehet megosztani.

Ezzel kapcsolatban jutott újra eszembe a szemetelés kérdésköre, amit már kommentekben próbáltunk megvitatni. Igazából mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi számára a fontos, mit néz meg, melyik dokumentumot nyitja meg. Ami számomra fontos információ, az lehet, hogy mások számára érdektelen. Ettől még nem szemetelek. Felmerült a kukában landoló reklámújságok esete is. Gyakran olvasatlanul dobjuk ki őket és ezzel feleslegesen szennyezzük a környezetet. Néha, egy-egy nagyobb bevásárlás előtt azonban milyen jól jön, hogy tudjuk hova érdemes mennünk. Igaz, ezeknek van információ értéke. Amikor e-mailben keresnek meg üzleti ajánlatokkal, kihagyhatatlan lehetőségekkel, akkor az idegesítő. Vajon csak azért, mert számunkra értéktelen információkat küldtek? Vagy ebben van egy kis csalódottság is? Kinyitjuk e-mail fiókunkat, hogy megnézzük, jött-e levelünk és közben csak spamek érkeztek. Én továbbra is úgy gondolom, hogy néha egy vicces kép vagy vicces videó felderíti az embert és annak ellenére, hogy nincs különösebb tartalmuk, fel tudja dobni az embert. Persze, ha nincs rá időm, akkor úgyis olvasatlanul törlöm, de a lehetőség ott van.

Próbáltam időt keríteni arra, hogy a már a tolltartómban lévő eszközöket kicsit jobban megismerjem. Kicsit szétnéztem a Facebook Help center oldalán. Kíváncsi lennék hányan olvasták, vagy csak néztek itt utána dolgoknak. Amit hiányoltam ezen az oldalon, az a Facebook etikett. (Vagy csak én nem találtam meg?) Lehet, hogy megint a digitális műveltség felé megyek el, de szerintem kellene egy jó összefoglaló a helyes használatról. Mert nem elég fenn lenni, okosan kell(ene) használni. Ha rákeresünk a facebook etikett kifejezésre, több találatot is feljön. Összefoglalva a legfontosabb viselkedési szabályok:

• A párkapcsolatunk csak ránk tartozik.
• Nem kell minden apró-cseprő dolgot kiposztolni a Hírek közé. Törekedjünk az olyan tartalmakra, ami az ismerőseink számára tanulságos, informatív esetleg vicces.
• Nem kell magunkról vagy nyaralásról 50-100 fotót kitenni. Ne fotózzuk magunkat tükörben, mert nárcisztikus és nevetséges. Ez nem társkereső oldal, így ne töltsünk fel fehérneműs vagy félmeztelen fotókat. A bulifotókkal csak óvatosan. A képeket és profilunkat láthatja családunk, kollégáink, főnökünk, esetleg leendő munkaadónk.
• Nem kell minden ismerősünk minden tevékenységét lájkolni.
• A facebook játékokra ne hívogassunk állandóan barátainkat, hogy csatlakozzanak.
• A Facebook rajongói oldalak közül csak azt lájkoljuk, ami valóban tetszik. Ne promótáljuk a kedvenc oldalainkat állandóan ismerőseinknek.
• Ha panaszunk van egy cég felé, a rajongói oldalon panaszt tehetünk. A reklamációt igyekezzünk pontosan leírni és nem sértegetni másokat vagy a céget. (http://www.wangaru.hu/facebook-etikett)

Ha többen betartanák ezeket az alapvető viselkedési szabályokat, biztos, hogy hatékonyabban lehetne használni ezt az oldalt.

Bálinttól hallottam először, hogy itt is van levelezőrendszer. Gondoltam megnézem. Nem mintha használni szeretném, mivel jelenleg tökéletesen elégedett vagyok a jelenlegi levelezőrendszeremmel. De soha ne mond, hogy soha. Szóval jó lenne tudni erről is. Gondolom naivan álltam hozzá, mert a Facebook oldalon kerestem ezt a funkciót. Mivel sehol nem találtam, rákerestem a neten és akkor láttam, hogy ehhez nekem kell meghívót kérnem. Itt már elbizonytalanodtam. Mire lesz jó, ha csatlakozok és utána (miután csak megnézni akartam) nem használom. Így próbáltam különböző cikkekből megtudni, hogy milyen is lehet. Állítólag nem hasonlít egyik levelezőrendszerhez sem, nincsen postaláda, fiók, kimenő és bejövő levelek, piszkozatok, mappák, szűrők. Az egész egy hatalmas üzenetfolyam, amiben csak a feladó, a szöveg és a küldés ideje látszik. (http://index.hu/tech/2011/01/20/itthon_is_mukodik_a_facebook-email/) Így leírva elég kaotikusnak látszik. Egyenlőre nem kértem meghívót, de lehet, hogy a kíváncsiság nagyobb lesz és egyszer mégis lesz facebook e-mail címem. Kíváncsi vagyok, mennyire fog ez elterjedni, vagy ez csak egy próbálkozás marad.  Mivel ez még csak most indul, nem lehet tudni, mennyire lesz sikeres.

És akik még mindenképpen bekerülnek digitális tolltartómba:

A Prezinek adok egy esélyt. Habár egy előadás során engem se a csillogó háttér tud lenyűgözni, hanem a tartalom. Viszont több lehetőség van benne, mint egy sima ppt-nek.

Regisztráltam a Linkedin-re is. Ezt egy hasznos dolognak tartom, viszont jól átgondoltan kellene majd feltöltenem az adatlapomat, mivel ez már egy komoly szakmai közösség.

Ami felkeltette az érdeklődésemet az a delicious.com oldal. Erre biztosan regisztrálni fogok.

Még van néhány eszköz, amiről az előadás során szó esett, és ha lesz időm, akkor mindenképpen megnézem (például egy e-portfólió se ártana). Úgy érzem az eszközök száma végtelen, csak ki kell szűrnünk a nekünk megfelelőt. Meg kell találni azokat az alkalmazásokat, melyekre munkánk vagy életünk során szükségünk van. Fontos, hogy jól és tudatosan tudjuk ezeket alkalmazni. De erre talán mindenkiben van egy belső igény is. (Kinek milyen…)

Az információs társadalom technológiai környezete. Eszközrendszerek és alkalmazások.

A technológiai eszközök és alkalmazások, valamint ezek elterjedése olyan mértékben fejlődött az elmúlt időkben, hogy ennek előrejelzése szinte lehetetlen volt. Néhány mosolyra bíró jóslat:

„Úgy gondoljuk, hogy a világpiacon talán öt darab számítógépet tudnánk eladni.” – Thomas Watson, az IBM elnöke, 1943

„A jövő számítógépei talán már fél tonnánál is könnyebbek lesznek.” – Popular Mechanics című folyóirat, 1949

„Nincs semmi ok, amiért bárki is számítógépet akarna vásárolni az otthonába.” – Ken Olson, a Digital Equipment Corporation alapítója és igazgatója, 1977

Bill Gates a Microsoft elnöke 1984-ben írt könyvében (The Road Ahead) nem említette meg az internetet, így azt a megjelenése után rögtön át kellett dolgoznia. Ezt a tévedést így magyarázza: „1994 tavaszán a Microsoft biztos volt abban, hogy az internet fontos lesz majd a jövőben…de nem számítottunk arra, hogy két éven belül rabul ejti a fejlesztőket és a nagyközönség képzeletét…azt gondoltuk, nem lesz igazi érdeklődés iránta amíg a széles sávú átvitel nem válik  teljesen  általánossá, és nincsenek megoldva igazán a biztonsági, megbízhatósági és kényelmi problémák. De szinte egyik napról a másikra milliók csatlakoztak a hálózathoz, demonstrálva, hogy az általunk feltételezettnél jóval nagyobb mértékben hajlandók tolerálni fogyatékosságait.”

Ezek a jóslatok is azt mutatják, hogy a technológiai eszközök és alkalmazások kiszámíthatatlanul és rohamos fejlődésre képesek. A kurzus megkezdésekor még kapkodtam a fejem, hogy hova hogyan kell regisztrálni, hova mi a jelszavam és mit mire is kellene használnom. Nem tagadom egy totális káosz volt bennem, ami remélem mára már kicsit letisztult. Még biztos van a Facebooknak, a Twitternek olyan alkalmazása, amit nem ismerek, mert eddig nem kellett, de használom ezeket a közösségi oldalakat. Lassan rájövök a Mindmeister használatára is, a webináriumot még nem tudom, hogyan fogom megtartani. Szóval hatalmas fejlődésen mentem át és örültem, hogy mennyi új dolgot tudok már alkalmazni. És ekkor jött ez az előadás. Az első 20 perc után már csak kapkodtam a fejem, hogy mennyi számomra ismeretlen alkalmazás van és mennyi hasznos, amivel illő lenne nekem is megismerkednem. És az első kérdés: Mikor lesz ennyi időm, hogy ezeket alkalmazzam? Vagy egyáltalán megnézzem őket, hogy megtudjam, melyik nekem az ideális. Miután túljutottam az első sokkhatásokon és lehiggadtam, átgondoltam az egészet. A munkám során bizonyos alkalmazások, eszközök valóban nélkülözhetetlenek lennének és időt, energiát lehet velük megspórolni. Így új lendületet vettem és újra a web2-essé válás lebegett a szemem előtt.

Tim O’Reilly, akinek a nevéhez főződik a web2 kifejezés meghonosodása, a második generációs internethez a következő alkalmazásokat sorolja:

• „Az alkalmazás (a szoftver) a weben alapul, ott elérhető, szinte csak egy böngésző szükséges hozzá.
• A weblapok, weboldalak dinamikusak, képesek bizonyos változásokat, változtatásokat automatikusan nyomon követni, és ezáltal akár másodpercenként frissülő tartalmat kínálnak.
• A nyitott forráskód törekvéseihez hasonlóan az alkalmazások sokszor egymástól (legalábbis eredetileg) független fejlesztők által kerülnek összegyűjtésre, összegyúrásra.
• A felhasználónak lehetősége van saját hozzászólásokat feltölteni – nem feltétlenül szöveg formájában -, az alkalmazás használata a részvétel a korábbinál nyitottabb.
• Erősen differenciált szerepek és jogosultságok jönnek létre: a hozzászólások: a hozzászólások, változtatások joga az alkalmazás egyes részeiben különböző lehet, és így a felhasználókból különböző csoportok képződnek.
• A használók „saját” adataik felett rendelkezni tudnak, vagyis aki feltölti, az változtathatja, törölheti is őket.
• A webhelyek felszíne, megjelenési formája opcionális és programozási ismeretek birtokában teljesen személyre szabható.
• A felhasználók más felhasználók hozzászólásait kommentálhatják.
• A felhasználók között a közösség érzete jöhet létre: az eddigi tapasztalatok legalábbis ezt igazolják.
• A tartalmak és a szolgáltatások szindikációi révén kapcsolódnak össze – a célt és az eszközt nem komplex nagyrendszerek és üzleti tervek jelentik.” (Benedek András: Digitális pedagógia)

Tehát a lehetőség, az eszközrendszer és alkalmazások adottak, a többi rajtunk múlik. Igenis időt kell szentelni arra, hogy néhányat megnézzünk, és az alapján döntsük el, hogy nekünk melyik a legszimpatikusabb. Be kell látnunk, hogy munkánk és életünk során lassan elengedhetetlen, hogy fennlegyünk egy-egy közösségi oldalon, tagjai legyünk egy-egy csoportnak és ismerjünk bizonyos alkalmazásokat. Egyre több digitális lábnyomot hagyunk magunk után és nem mindegy, hogy milyeneket.

Nézzünk néhány alkalmazást, amelyen már regisztrálva vagyok:

Facebook:

Nagyon szkeptikusan fogadtam a hírt, hogy az óra miatt ide regisztrálnom kell. Miért volt bennem az ellenszenv? Annak idején, hosszas baráti rábeszélés után regisztráltam az iwiw-re. Igazából nem láttam értelmét és percek alatt rengetem ismerősöm lett. Olyanoktól kaptam ismerlek jelölést, akikről csak adatlapjuk hosszas nézegetése után jöttem rá, hogy honnan is ismerhetjük egymást. Szóval ott voltam, meg nem is. (Nem is beszélve a rengeteg ismeretlentől kapott levelekre, melyben vagy valamilyen betegségre hívják fel a figyelmemet, vagy jó pénzkereseti lehetőséget ajánlanak, esetleg albérletet, vagy csak pénzt gyűjtenek.) A facebookban eddig kellemesen csalódtam, de ennek talán a kurzus is az oka. Egy közösségi oldal, amit hasznosan is tudok alkalmazni. Használata még nem csípőből megy, de amire kell, arra tudom használni. Még rengeteg olyan alkalmazása van, amit nem tudok, mert eddig nem kellett, de remélem ezeket is idővel elsajátítom. A barátaimmal még nem itt tartom a kapcsolatot, de egyenlőre ezt nem is szeretném. Egy barátság megtartásához nekem ez még személytelen, a jaja de cuki, jaj, de aranyos bejegyzések híve pedig sosem voltam. Kíváncsi vagyok pár év múlva ez mennyit fog változni. (Na nem a jaj,de cuki rész J) A gond talán az, hogy az emberek nem tudatosan használják, és tényleg rengeteg fölösleges, mások számára értéktelen információt osztanak meg.

Moly

Miért regisztráltam? Imádok olvasni, szerintem ez az oldal nekem tetszeni fog. Nagy Bence tipográfus alapította ezt a magyar könyves közösségi oldalt. A felhasználók saját olvasmányaikat csoportosíthatják, értékelhetik, idézhetnek belőle; kívánságlistákat lehet összeállítani és polcokra lehet rendezni a könyveket. Az adatállomány folyamatosan bővül, 2012 januárjában több mint 110000 könyv, 115000 könyvborító, 77000 fülszöveg szerepel az adatbázisban. A mintegy 41000 tag több mint 1055000 korábbi olvasást regisztrált. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Moly.hu)

Twitter

Ez is egy ismeretségi hálózat és mikroblog, ami már 2006 óta üzemel. A 140 karakter valóban csak a lényeget engedi átjönni, így ez remek lehetőség az impulzív gondolatok közlésére. Ami tetszik benne, hogy ez tényleg naprakész, rengeteg új információhoz juthat az ember. Azonban az információszűrésnek talán itt kell a legjobban érvényesülnie.

Moodle

A Moodle (Modular Object – Oriented Dynamic Learning Environment, azaz moduláris objektumorientált dinamikus tanulási környezet) egy LMS (Learning Management System) alkalmazás, vagyis egy tanulmányirányítási e-learning keretrendszer. Az LMS feladata egyrészt a felhasználók azonosítása, másrészt pedig, hogy szerepkörük és jogosultságaik szerint összerendelje őket a megfelelő tananyagokkal. E tananyagok itt kurzusokban vannak szervezve. Az LMS szerverek feladata az adatok és felhasználók tevékenységeinek a tárolása, melyek később statisztikai célokra felhasználhatók. (Benedek András: Digitális pedagógia) Ilyen az ELTE e-learning felülete is, melyet mi legtöbbször passzívan használunk: javarészt az oktató feltölti az anyagokat, mi pedig letöltjük azokat. Ennek a rendszernek van egy interaktív része is, csak ezt nem nagyon használják.

Google docs

Közösségi dokumentumok megosztására jó ez az alkalmazás. A kurzus kapcsán próbálom én is ennek a helyes használatát elsajátítani. Így könnyűnek tűnik egy közös dokumentum szerkesztése, mivel nem kell állandóan e-mailben elküldeni, nem veszíthetjük el a fonalat, hogy ki mikor mit írt bele. Már többször nekifutottam én is a csoportdokumentumnak, de mindig, amit be akartam írni, már valaki más megtette előttem. Gyorsabbnak kell ezután lennem J

Mindmeister

A legjobban talán ötletbörzék során alkalmazható. Ezzel a programmal kiváltható a nagy csomagolópapír és filc alkalmazása csoportmunkák során. Mivel egyszerre többen is tudják alkalmazni, így nagyon szövevényes fogalomtérkép is létrejöhet. Ennek elsajátítását szintén most tanulom, nekem tetszik.

Ustream

Az előadásokat ezen keresztül követhetjük élőben vagy felvételről. Ez egy nagyon jó megoldás, mivel így az előadás bármikor megnézhető. Gondom még a webinárium megtartásával van, de remélem azt is majd sikeresen megoldom.

Jelenleg ezeken az oldalon vagyok regisztrálva és ezeket az alkalmazásokat használom. Már szemezgetek a többivel is, de jól át kell gondolni, hogy melyikre van valóban szükségem. A kevesebb néha több! A következő bejegyzésben már remélem be tudok számolni az újabb alkalmazásokról is, melyekhez csatlakoztam. 

Digitális állampolgár: Lenni vagy nem lenni?

Az előző bejegyzésemben éppen csak érintettem a digitális állampolgár témát, talán nem véletlenül. Megvallom, még mindig nem sikerült helyére raknom a dolgot. Azért megpróbálok róla írni.

Információs társadalomban élünk, ahol az információnak nagy értéke van. A számítógépek és az internet elterjedésével megváltoztak a kommunikációs csatornák, felgyorsultak a folyamatok. A személyes, valós életünk mellett kiépítettünk egy másik digitális világot is. Egyre több mindent el tudunk intézni otthonról a gép elől, nem kell órákat sorban állni, veszekedni. Pár kattintással a legtöbb ügyintézés már elintézhető, akár a bevásárlást is megoldhatjuk ezen a módón. Amennyire megkönnyíti az internet az életünket, annyira meg is nehezíti. Olyan szerintem nincs, hogy csak két percre leülök a gép elé gyorsan megnézni valamit. Először is, ha csak úgy kulcsszóra keresek, akkor rengeteg információt meg kell szűrnöm, hogy a nekem megfelelőt megtaláljam. Másrészt, ha már bekapcsolom a gépet, akkor gyorsan megnézem a leveleimet is, vagy befizetek egy csekket is. Így a két percből már legalább negyedóra lesz.

Nem elég normál kompetenciákkal rendelkeznem, nem elég, ha tudok írni, olvasni, számolni. Már a kompetencia is digitális lett. Például a digitalizált világban nem csak olvasnom és megértenem kell tudni, hanem meg kell tudnom szűrni az információkat és gyorsan, hatékonyan kell tájékozódnom.  Figyelembe kell venni, hogy az új technológiák megváltoztatták a tanulást. A mit és a hogyan kell tanulnom kérdésre, már nem adható ugyanaz a válasz, mint 50 évvel ezelőtt. Az ISTE (International Society for Technology Education) kész kompetencia térképeket hozott létre, lebontva, hogy mely kompetenciák szükségesek többek között a tanulóknak, tanároknak és adminisztratív dolgozóknak (rendszergazdáknak).  Ezeket az új digitális kompetenciákat mindenkinek el kellene sajátítania, hogy „igazi digitalizált ember” váljon belőle. Hiába született valaki digitális bennszülöttnek, jól tudja kezelni a számítógépet, még nem biztos, hogy tanulásra is alkalmazni tudja ismereteit, kompetenciáit. A digitális nemzedék sem rendelkezik automatikusan a digitális kompetenciákkal. (Míg a valós állampolgárságba például bele lehet születni.) Mint látjuk ez egy kinek hosszabb, kinek rövidebb tanulási folyamat, hogy digitális állampolgárrá váljon.  És itt már elakadtam. Honnan tudom, hogy rendelkezem a megfelelő digitális kompetenciákkal? Ki mondja, hogy gratulálunk, digitális állampolgár lettél? Lehetne ezt mérni, és aki megfelel, az automatikusan azzá válik? Vagy elég, ha bemondásos alapon annak vallom magam? Sok a kérdés, és igazából most sem tudom rá a válaszokat. Lehet, hogy azért mert még nem váltam azzá? Az is lehet, hogy túlságosan földhözragadt vagyok és megpróbálom úgy elképzelni a digitális állampolgárságot, mint egy valós állampolgárságot? Pedig itt is lehetne jelentősége, hogy ez egy elismert állampolgárság, amit nem adnak „ingyen”, meg kell érte dolgozni – rendelkezni kell a megfelelő kompetenciákkal, ismeretekkel.

Találtam egy előadás kivonatot, amiben a digitális állampolgárság fogalomrendszerének fontosabb elemeit fejtették ki. Ezek a következők voltak:

1. „Digitális hozzáférés: a társadalom elektronikus kommunikációs rendszerének elérése.

2. Digitális kereskedelem: vásárlás és eladás az interneten.

3. Digitális kommunikáció: részvétel az információk elektronikus cseréjében

4. Digitális írástudás: a digitális technológia értő, racionális használatának képessége

5. Digitális etikett: az elektronikus társas érintkezés standard szabályai

6. Digitális jog: a digitális technológia használatának jogi szabályrendszere

7. Digitális egészség és jóllét: a fizikai és lelki egészség és a digitális technológia kapcsolat”

https://nws.niif.hu/ncd2009/docs/ahu/023.htm 

Egy másik megfogalmazás szerint a digitális állampolgárságnak 9 elemi egysége van:

• 1.      Digitális hozzáférés
• 2.      Digitális kereskedelem
• 3.      Digitális kommunikáció
• 4.      Digitális írástudás
• 5.      Digitális etikett
• 6.      Digitális jog
• 7.      Digitális jogok és kötelességek
• 8.      Digitális egészség és wellness
• 9.      Digitális védelem http://www.digitalcitizenship.net/Nine_Elements.html

Az előző elemekhez képest ez kettővel bővült. A digitális jogok és kötelességek pontban a szabadságjogok kiterjesztését értik a virtuális világban. Foglalkozni kell az alapjogokkal és azok értelmezésével a virtuális világban. A digitális védelem alatt pedig azokat az óvintézkedéseket értik, melyek megvédenek minket, digitális biztonságot nyújtanak.

Úgy érzem nincs egységes álláspont azzal kapcsolatban, hogy milyen az ideális állampolgár. A listán szereplő szempontok a legfontosabban, de véleményem szerint ezek akár még bővíthetőek is. Aki a való életben tisztes állampolgár, az valószínűleg a digitális társadalomban is azzá tud válni. Persze akadhatnak olyanok is, akik az anonimitásban bízva, olyan dolgokat is megengednek maguknak, amit a valóságban nem tennének meg.

A digitális társadalomnak tudatos polgárai csak a tájékozott, tudatos felhasználók lehetnek. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen a biztonságos internetezésről és a digitális kompetenciák fejlesztéséről. Ebben nyújt segítséget például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Internet Hotline oldala. Ezen a honlapon (http://internethotline.hu/ ) sok hasznos információt találhatunk a digitális kompetenciákról és a tudatos médiafogyasztásról. Itt akár feljelentést is lehet tenni,  ha hozzájárulásunk, engedélyünk nélkül tettek fel az interneten rólunk, vagy gyermekünkről fénykép-, video-, hangfelvételt, vagy egyéb személyes adatot. Szerzői jogsértéssel azonban nem foglalkoznak. Valamint már Magyarországon is működik a netrendőrség, igaz sok információt nem találni róluk.

Ahogy a neten keresgéltem, találtam egy érdekes lehetőséget:

Nagyon könnyen megteheted az első lépéseket a digitális írástudás felé! Egyszerűen hajtsd végre az alábbi három műveletet, és már úton is vagy! http://www.microsoft.com/About/CorporateCitizenship/Citizenship/giving/programs/UP/digitalliteracy/hun/gettingstarted.mspx 

Rákerestem még a felnőttoktatási törvényben is a digitális írástudásra. Nem is tudom mit vártam. Ezt találtam:

2009. évi XCVIII. törvény a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról

3. § Az Fktv. a 20. §-t követően a következő új alcímmel, valamint új 20/A. §-sal egészül ki:

„Az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása

20/A. § (1) A digitális írástudás megszerzése minden a 21. § (2)-(3) bekezdés szerinti forrásból támogatott, összességében legalább 240 órát meghaladó időtartamú - ezt nem meghaladó időtartam esetében külön rendeletben meghatározott - felnőttképzési program tartalmának kötelező része, függetlenül attól, hogy általános, nyelvi vagy szakmai képzés valósul-e meg e törvény keretei között.

(2) A digitális írástudás megszerzéséhez szükséges ismeretek és kompetenciák körét az Európai Számítógép-használói Jogosítvány „Internet és kommunikáció” valamint „Operációs rendszerek” moduljai írják le. Az egyéb szükséges ismeretek és kompetenciák meghatározását, valamint azon felnőttképzési programok körét, amelyek esetében 240 órát meg nem haladó időtartamú képzés esetében is kötelező a digitális írástudás megszerzése, a miniszter az informatikáért felelős miniszterrel, valamint az oktatásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg.” http://www.nefmi.gov.hu/europai-unio-oktatas/egyeb-palyazatok/felnottkepzesi-torveny 

A 2011. július 27-től hatályos felnőttképzési törvény szerint többé nem kötelező a digitális írástudás képzés. Kikerült az erre vonatkozó teljes 20/A§. Ez alapján a képző intézményeknek semmilyen módon nem kötelező a 240 óránál magasabb óraszámú államilag támogatott képzésen a digitális írástudás oktatása.