Az e-learning fogalmának értelmezései

Ha egy kicsit belegondolunk, megállapíthatjuk, hogy az e-learning kifejezésnek nem egységes a magyar megfelelője. Hajlamosak vagyunk az elektronikus tanulást / tanítást / oktatást, vagy éppen az elektronikus eszközökkel szervezett tanítást / tanulást és az elektronikus eszközökkel folytatott tanulást is mind az e-learning angol kifejezéssel illetni.

Először is fontos megemlíteni, hogy a távoktatás nem azonos az e-learniggel. Kovács Ilma ezt a következőképpen fogalmazza meg az „Elektronikus tanulásról” című könyvében: „Véleményem szerint minden elektronikus eszközzel működtetett távoktatás nevezhető e-learningnek is, de nem minden e-learning távoktatás!”

A távoktatás az 1960-as évek óta világszerte jelentős változáson ment keresztül, de mint a neve is jelzi, legfontosabb jellemzője a távolság. Kialakulásakor a földrajzi távolságok áthidalása volt a cél, napjainkban azonban az új technológiák megjelenésével a valódi földrajzi távolság már elhanyagolható. Az oktatás elkülönül térben és időben a tanuló és tanár között. Kezdetben ez papír alapú postai küldeményeket jelentett. „A mai modern távoktatás olyan oktatási formát jelent, ahol: a tanuláshoz szükséges személyes kontaktus bizonyos részét kommunikációs eszközök használatával és speciális szerkezetű tananyagok segítségével helyettesítik, és az önálló individualizált tanulást helyezve előtérbe valósítják meg a tudástranszfert. A távoktatás – a képzési céloknak megfelelően – fizikai jelenléttel járó tutor – diák találkozásokat is magába foglal.” (Kovács 2007) Igazából az önálló tanulásra épít, feltételezi, hogy az oktatásban részt vevő személyek képesek az önálló tanulásra. Atipikus tanulási forma, mely nem feltétlenül kötődik oktatási intézményhez, nincs órarendje, vizsgarendje, előadások és szemináriumok. Kifejlesztésekor elsősorban felnőttek oktatására tervezték, akiknek munka és család mellett már nem lenne idejük részt venni egy hagyományos (formális) képzésben. A távoktatási programok kifejlesztése elég drága, de lehetőség van arra, hogy a tananyagot több szakemberből álló csoport fejlessze ki. A részt vevő hallgatók kapnak oktatócsomagot, ami a tananyagot tartalmazza, konzultációs lehetőséget és mentori segítséget is. Az oktatócsomag tartalmazhat tankönyvet, audio és video anyagokat, cd lemezeket, tanulási útmutatókat és egyéb segédanyagokat. A legtöbb ilyen jellegű képzés talán az informatika és nyelvtanulás területén van. Az igazi nehézséget az emberek hiedelme okozza. Távoktatással kapcsolatban mindig szóba kerül, hogy valóban hatékony-e és lehet-e eredményes egy „személytelen” oktatási forma. A távoktatás más hozzáállást igényel, mint egy formális oktatás. A gond azonban az, hogy az emberek nem így lettek szocializálva, hogy feltétel nélkül kezelni tudják az önálló tanulást. Megszoktuk, hogy az iskolákban állandó a számonkérés szóbeli vagy írásbeli formában. Kényszerítve vagyunk a folyamatos tanulásra, ami így nem biztos, hogy egy önfeledt, örömmel teli tanulási folyamatot fog eredményezni. Ha kicsit is érezzük a kontroll hiányát, akkor rögtön lazítunk. A tanulásmódszertani kultúránkon kellene változtatnunk, hogy a távoktatás is hatékonyan működni tudjon.

A számítógéppel segített tanulás során már van egy interaktív eszközünk, ami felgyorsítja a tanulás folyamatát. Például különböző matematikai műveletek pár kattintással is elvégezhetőek, táblázatok kialakítás egyszerűsödik. A számítógép alkalmazása az oktatás során nagyon sokféle lehet. Nevezhetjük akár az írásvetítő modern változatának is. Az oktató be tudja mutatni prezentációját, szemléltethet különböző multimédiás és animációs filmekkel. Az órát sokkal színesebbé lehet tenni vele még úgy is, hogy nincs esetleg internetkapcsolatunk. A diákok is használhatják az óra folyamán különböző adatgyűjtéshez, modellezéshez, adatok összegzéséhez és diagramokban való kiértékelésben. Figyelni kell arra, hogy mindenki rendelkezzen megfelelő számítástechnikai ismerettel. (A tanár / oktató is!) A hazai gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az intézményekben van egy számítógépterem, amit csak informatika oktatására használnak. Oda nem mehetnek csak úgy be a diákok (általában zárva van a terem), mert féltik a gépeket. Változnia kellene a tanárok hozzáállásán is, hogy rájöjjenek, hogy ez is egy jó oktatási eszköz és nem csak munkafüzet, térkép és albumok vannak. Ha számítógépet akarnak alkalmazni az órán, jól át kell gondolni, hogy milyen formában, mennyi időben szeretnék. (Főleg, ha továbbra is megmaradnak a számgép termek és a többi tanterem nem rendelkezik géppel. Erre azonban kitűnő megoldás például a digitális zsúrkocsi.) Többször elhangzik az az ok is, hogy nem lehet a teremben gép, mert szünetben a diákok biztos tönkretennék. Ez is egy tanulási folyamat része lenne a diákok részéről, hogy természetessé váljon nekik a számítógép jelenléte és alkalmazása és eltűnjön az újdonság varázsa. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a diákok többségének már van okostelefonja és lehet hogy, a gép kezelését is jobban tudják tanáruknál. Sokszor elhangzik az a kifogás is, hogy nem minden gyereknek van otthon gépe, így nem lehet olyan jellegű feladatokat kiosztani házi feladatként, vagy órára való felkészülésre. Ezt sokáig én is így gondoltam. De ha belegondolunk, hányszor mondtuk tanulmányaink során, hogy mi azért nem olvastuk el a kötelező olvasmányt / jegyzetet mert az nem volt meg otthon. El lehet menni könyvtárba és az ottani számítógépen elvégezni a gyűjtőmunkát vagy feladatot. Csak arra kell figyelni, hogy olyan feladatokat kapjanak ilyen esetben a diákok, hogy az ne igényeljenek extra programokat, hozzáféréseket, tehát mondjuk egy könyvtári gépen is elvégezhető legyen. Hogy melyik módszert alkalmazzuk az órán, figyelembe kell venni több tényezőt is:

·         A tanár informatikai képzettsége

·         A tanuló informatikai képzettsége

·         A rendelkezésre álló hardver mennyisége és minősége

·         A rendszergazda, oktatástechnikus léte és feladatköre

·         A tanulók önállósága, érdeklődése

·         A tanulók tájékozottsága, készségei

·         A tanár személyisége, ambíciói

·         A tanterv időbeli szorítása (http://edutech.elte.hu/multiped/szst_12/szst_12.pdf)

Ha jobban megnézzük ezeket a tényezőket, így is tudnánk mondani kifogásokat, hogy miért ne alkalmazzunk számítógépet az órán, de lépjünk túl félelmeinken. Minden kezdet nehéz, és utána már jobb lesz.

Az on-line vagy web alapú tanulás annyiban különbözik az előzőtől, hogy itt már van internetes elérhetőség is. Az internet szinte bármely tantárgy tanításához segítségül hívható. A webalapú feladatokkal a diákok önállóan és céltudatosan foglalkoznak autentikus forrásokkal és szövegekkel. A szerzett információkon kívül megtanulhatják az internet helyes használatát is (digitális kultúra). Ennél az oktatási formánál a tanár személyisége még jobban háttérbe szorul és inkább csak segíti a diákokat. Buktatója lehet a dolognak, ha a diákok elkalandoznak és nem a feladattal foglalkoznak. Így fontos, hogy ne csak on-line feladatok legyenek az órán. A diákok több elágazási ponthoz is juthatnak a feladat során, nem csak szolgáltatott tartalmakhoz (szakmai cikkek, menetrend) juthatnak hozzá, hanem mások által készített tartalmakhoz is. Megtanulhatják a helyes információszűrést is.

Komenczi Bertalan ennek a hármasnak – távoktatás / számítógéppel segített tanulás / web alapú tanulás – a metszetében helyezte el az e-learninget. 

Mit várunk az e-learningtől?

• A minőségileg biztosított, megváltozott tanulási környezet minőségi javulást, gyorsabb és hatékonyabb tanulást eredményezhet.
•  A hagyományos és a modern oktatási elemek optimális kombinációja révén jelentősen átalakulhat a tanulás időszerkezete, kimutatható az időmegtakarítás.
• A jó elektronikus tananyag, miközben megfelelően vezérli az egyén munkáját és biztosítja a tanuló számára, hogy saját ritmusának megfelelően dolgozzék, rendelkezik olyan eszközökkel is, amelyek ránevelik az egyént az egyre önállóbb munkavégzésre.

Mit vár az e-learning a tanulótól?

• ·         Bizonyos fokú önállóságot és
• ·         Nagyfokú felelősségvállalást saját tanulása iránt. (Kovács 2007)

Az e-learning fő jellemzője a didaktikai tervezés, a modularitás és a rendszerszemlélet hármasa.

A didaktikai tervezés nagyon fontos elem, mivel helyesen kell kiválasztani az oktatás tartalmát. Be kell látni, hogy nem lehet mindent eredményesen tanítani e-learning segítségével, van olyan tartalom, ami egy hagyományos oktatási módszerrel sokkal hatékonyabb. (Pl.: szakácsok, pékek, stb.) Fontos, hogy a szövegek kidolgozásánél legyenek primer – ténylegesen a tananyaghoz kapcsolódó – és szekunder – kiegészítő, segítő – szövegek. Így több elágazáshoz is vezethetnek a különböző utalások, ami azért nagyon jelentős, mivel a tanulási utak sem egyformák. Az utalások nemcsak újabb szövegekre, hanem képre, hangra és mozgóképre is vezethetnek, ami megkönnyítheti a szöveges tartalom értelmezését. Mivel „követni” lehet a tanulót, hogy melyik tanulási úton halad, így látható a tanulás eredményessége is, állandó visszajelzést kaphatunk a haladásról.

A modularitás, mint ahogy a neve is jelzi, utal az egységekre, melyekre az oktatási tartalom is bontva van. Minél kisebb egységeket határozunk meg, annál valószínűbb, hogy az oktatás hatékony lesz. Mivel több tanulási út is adott, így az önálló tanulás mindenki számára saját ütemben megvalósítható. Figyelni kell arra, hogy a megfelelően legyen szabályozva, mivel se a szoros se a túl laza irányítás sem hatásos.

A harmadik elem, amivel meg lehet valósítani egy e-learning oktatást az a rendszerszemlélet. Az e-learning tartalom és tevékenység rendszer a tanulási környezet része.

Az elektronikus tanulási környezet kommunikáció központú, de ne felejtsük el, hogy nem minden esetben szükséges interaktív elektronikus médium. Itt is lehet társakkal, tanárral beszélni, de a könyvek olvasása sem tilos.

Az informatikai eszközök teljes mértékben ki vannak használva az e-learning során:

• Rendszerszervező funkció – ki mikor mit csinál
• Információszolgáltatás – akkor lenne a leghatékonyabb, ha ismernénk az egyén előismeretét egy sokoldalú felméréssel
• Kommunikációs funkció – a kommunikációt biztosítani kell, nem lehet kizárni más csatornákat sem, de ezzel vigyázni kell, mert az információk könnyen félremennek

Az informatika és a digitális világ olyan ütemben változik, hogy legtöbbször nem tud hozzá kialakulni a megfelelő módszertan. A gyors fejlődés nem engedi az attitűdök változását sem, pedig itt jelentős változásokra lenne szükség. Megváltozik a tanárszerep. A tanár már nem áll a középpontban, inkább csak segít és menedzseli a tanulás folyamatát.

Végül szintén Kovács Ilma könyvéből idéznék:

„Az információs társadalomban:

•  Az információ szabad áramlásához elengedhetetlen a számítógép széles körű használata,
• A számítógép tömeges és hálózaton keresztül történő használata lehetővé teszi az egyén számára a máshol fellelhető információk könnyű, gyors és olcsó beszerzését, valamint felhasználását,
•  Az információk kezelésének új formáival és módjaival találjuk szemben magunkat, ezért ezt már az iskolában is tanulnunk kell,
• A tanulás újfajta módjainak, kereteinek és teljesen új környezetének kialakítása már jó ideje elkezdődött az oktatás / képzés legkülönbözőbb területein, de nekünk kell folytatnunk.”