Megosztok, tehát vagyok

Az elmúlt héten rengetek olyan eszköz és annak használata került szóba, amik hasznosak lehetnek a digitális táskánkba és tolltartónkba. Felmerült a kérdés, hogy meddig maradhatunk naprakészek, milyen gyors ezeknek az eszközöknek és a technológiáknak a fejlődése. Elvileg nem lehet pontosan megmondani mi várható. Mérvadó források prognózisai (Dertouzos 1998, 1999; Weiser 1991 Havas 2006 és mások) és az eddigi trendek alapján néhány fejlemény azonban erősen valószínűsíthető:

• „Az internet terjedésének az üteme változatlanul folyik majd, amíg – a televízióhoz hasonlóan – gyakorlatilag minden háztartásban általánossá válik, illetve – a mobiltelefonhoz hasonlóan, valószínűleg azt felváltva – általánosan elterjedt személyi készülékeken át lesz elérhető.
• Egyre újabb alkalmazások jelennek meg, az interaktivitás, az interperszonalitás, az immerzió, a virtuális és a kibővített valóság további, ma még nem sejtett, egyre fejlettebb formáival.
• A „számítógépek” méretcsökkenése és teljesítménynövekedése középtávon biztosan folytatódik: kisebbek és gyorsabbak lesznek, és az áruk is egyre csökken.
• A technológiai konvergencia következtében többfunkciós készülékeken keresztül elvileg bárki, bármit és bárkit, bármikor, bárhonnan elérhet.
• A számítógépek beépülnek a környezet elemeibe, és mikró-elektromechanikai input – output eszközökkel kiegészítve intelligens környezetet alkotnak. (Néhány kulcskifejezés a jövőtrendek felvillantására: beágyazott rendszerek, eltűnő, illetve mindenütt jelenlevő számítógép, környezetintelligencia, szemantikus web, web2.0, kiterjesztett realitás, ágens technológia stb.)” (Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek)

Ez az előrejelzés is azt mutatja, hogy nem dughatjuk a fejünket a homokba, mindenképpen lépést kell tartanunk a fejlődéssel, hogy a kialakult digitális világban helyt tudjunk állni. Az adódó lehetőségeket meg kell ragadnia az egyénnek, a társadalomnak és az oktatásnak. A kérdés pedig a hogyan. Nem elég alkalmazni az eszközöket, hanem megfelelően ismerni is kell és tudatosan kell őket használni.

Már a jelenlegi technika is rengeteg lehetőséget rejt magában. Gondoljunk csak az intelligens otthonokra, ahol IKT eszközök érzékelik a környezetet, attól függően döntést hoznak, és ezt kommunikálják is. (Többet például itt olvashattok róla: http://mmklaszter.com/2008/08/technologiai-kitekintes-3-fokusz-intelligens-otthon/) A Millenáris Parkban, a Jövő Házában található a Microsoft Home, ahol példát láthatunk arra, hogy a rendszer hogyan követi az ott tartózkodókat. Képfelismerő technológiája érzékeli, mi van a hűtőben, ezekhez felhasználási tanácsokat, receptötleteket ad. Érdekes és egyben kicsit ijesztő is.

Lehet, hogy nemsokára ilyen házakban ücsörgünk digitális táskánkkal benne digitális tolltartónkkal? Mivel ennek van egy erőteljes anyagi vonzata is van, ezért valószínű a táskánkat és tolltartónkat előbb megtöltjük.

Táskámba nemrég került egy okostelefon. Először idegenkedtem tőle, nem gondoltam, hogy nekem ez nélkülözhetetlen lenne, hiszen eddig is csak telefonálásra használtam a mobilt. Ráadásul érintőképernyős, amit össze-vissza nyomkodtam először. A rengeteg funkció csak összezavart, kilátástalannak láttam, hogy megtanulom ennek a használatát. Felvettem ezt a kurzust és egyre gyakrabban kezdtem el használni telefonomat. Egyszerűbb volt rápillantanom a leveleimre és az információáramlást is rögtön láttam. Megbarátkoztam a készülékkel és egyre többször vettem hasznát annak, hogy milyen sok mindent tud. A twitteres csipogásokat már legtöbbször erről küldöm, használva a linkrövidítő programot. Megfelelő eszközzel, könnyebben megy a megosztás is. Persze ne felejtsük el, hogy nem elég egy szuper kütyü, tudni kell megfelelően használni is. Még rengeteg lehetőséget rejt a telefonom, teljesen még nem ismerem, de remélem idővel a többi funkciókat is megismerem rajta. Persze ez függ attól is, hogy mire van szükségem.

A táskánkba lehetne egy jó fényképező is. A fényképek kapcsán felmerült, hogy a fényképeknek élünk vagy inkább megéljük az eseményeket. Sokszor látni olyan turistákat, akik úgy mennek végig a városon, hogy szemüket le sem veszik a gépről és csak a lencsén keresztül látják a nevezetességeket. Véleményem szerint sokkal többet ér, ha megéljük az eseményeket, mert akkor sokkal több személyes élmény, benyomás kapcsolódik hozzá. Ezt a megélést pedig alátámaszthatjuk, kiegészíthetjük fényképekkel. Egyébként nem vagyok híve a személyes fényképmegosztásoknak. Ismerőseimnek, ha szeretnék fotókat mutatni, akkor elküldöm e-mailben. Nem bombázom őket több száz fényképpel. A fényképek többsége nekem emlék, nekem jelent valamit, másoknak unalmas lehet. Ez pont olyan, mint amikor valaki albummal a táskájában rohangál és egy egyszerű hogy vagy kérdésre, rögtön előveszi és megnézeti velünk. Ahogy a való életben is vannak ilyen emberek, úgy a digitális világban is lesznek / vannak olyanok, akik számunkra rengeteg lényegtelen fényképet megosztanak. Tehát számomra a fénykép megosztására alkalmas oldalak nem érdekesek. De észben tartom őket, mert később, akár munkám során még szükségem lehet rá. Mert persze nem csak személyes jellegű képeket lehet megosztani.

Ezzel kapcsolatban jutott újra eszembe a szemetelés kérdésköre, amit már kommentekben próbáltunk megvitatni. Igazából mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi számára a fontos, mit néz meg, melyik dokumentumot nyitja meg. Ami számomra fontos információ, az lehet, hogy mások számára érdektelen. Ettől még nem szemetelek. Felmerült a kukában landoló reklámújságok esete is. Gyakran olvasatlanul dobjuk ki őket és ezzel feleslegesen szennyezzük a környezetet. Néha, egy-egy nagyobb bevásárlás előtt azonban milyen jól jön, hogy tudjuk hova érdemes mennünk. Igaz, ezeknek van információ értéke. Amikor e-mailben keresnek meg üzleti ajánlatokkal, kihagyhatatlan lehetőségekkel, akkor az idegesítő. Vajon csak azért, mert számunkra értéktelen információkat küldtek? Vagy ebben van egy kis csalódottság is? Kinyitjuk e-mail fiókunkat, hogy megnézzük, jött-e levelünk és közben csak spamek érkeztek. Én továbbra is úgy gondolom, hogy néha egy vicces kép vagy vicces videó felderíti az embert és annak ellenére, hogy nincs különösebb tartalmuk, fel tudja dobni az embert. Persze, ha nincs rá időm, akkor úgyis olvasatlanul törlöm, de a lehetőség ott van.

Próbáltam időt keríteni arra, hogy a már a tolltartómban lévő eszközöket kicsit jobban megismerjem. Kicsit szétnéztem a Facebook Help center oldalán. Kíváncsi lennék hányan olvasták, vagy csak néztek itt utána dolgoknak. Amit hiányoltam ezen az oldalon, az a Facebook etikett. (Vagy csak én nem találtam meg?) Lehet, hogy megint a digitális műveltség felé megyek el, de szerintem kellene egy jó összefoglaló a helyes használatról. Mert nem elég fenn lenni, okosan kell(ene) használni. Ha rákeresünk a facebook etikett kifejezésre, több találatot is feljön. Összefoglalva a legfontosabb viselkedési szabályok:

• A párkapcsolatunk csak ránk tartozik.
• Nem kell minden apró-cseprő dolgot kiposztolni a Hírek közé. Törekedjünk az olyan tartalmakra, ami az ismerőseink számára tanulságos, informatív esetleg vicces.
• Nem kell magunkról vagy nyaralásról 50-100 fotót kitenni. Ne fotózzuk magunkat tükörben, mert nárcisztikus és nevetséges. Ez nem társkereső oldal, így ne töltsünk fel fehérneműs vagy félmeztelen fotókat. A bulifotókkal csak óvatosan. A képeket és profilunkat láthatja családunk, kollégáink, főnökünk, esetleg leendő munkaadónk.
• Nem kell minden ismerősünk minden tevékenységét lájkolni.
• A facebook játékokra ne hívogassunk állandóan barátainkat, hogy csatlakozzanak.
• A Facebook rajongói oldalak közül csak azt lájkoljuk, ami valóban tetszik. Ne promótáljuk a kedvenc oldalainkat állandóan ismerőseinknek.
• Ha panaszunk van egy cég felé, a rajongói oldalon panaszt tehetünk. A reklamációt igyekezzünk pontosan leírni és nem sértegetni másokat vagy a céget. (http://www.wangaru.hu/facebook-etikett)

Ha többen betartanák ezeket az alapvető viselkedési szabályokat, biztos, hogy hatékonyabban lehetne használni ezt az oldalt.

Bálinttól hallottam először, hogy itt is van levelezőrendszer. Gondoltam megnézem. Nem mintha használni szeretném, mivel jelenleg tökéletesen elégedett vagyok a jelenlegi levelezőrendszeremmel. De soha ne mond, hogy soha. Szóval jó lenne tudni erről is. Gondolom naivan álltam hozzá, mert a Facebook oldalon kerestem ezt a funkciót. Mivel sehol nem találtam, rákerestem a neten és akkor láttam, hogy ehhez nekem kell meghívót kérnem. Itt már elbizonytalanodtam. Mire lesz jó, ha csatlakozok és utána (miután csak megnézni akartam) nem használom. Így próbáltam különböző cikkekből megtudni, hogy milyen is lehet. Állítólag nem hasonlít egyik levelezőrendszerhez sem, nincsen postaláda, fiók, kimenő és bejövő levelek, piszkozatok, mappák, szűrők. Az egész egy hatalmas üzenetfolyam, amiben csak a feladó, a szöveg és a küldés ideje látszik. (http://index.hu/tech/2011/01/20/itthon_is_mukodik_a_facebook-email/) Így leírva elég kaotikusnak látszik. Egyenlőre nem kértem meghívót, de lehet, hogy a kíváncsiság nagyobb lesz és egyszer mégis lesz facebook e-mail címem. Kíváncsi vagyok, mennyire fog ez elterjedni, vagy ez csak egy próbálkozás marad.  Mivel ez még csak most indul, nem lehet tudni, mennyire lesz sikeres.

És akik még mindenképpen bekerülnek digitális tolltartómba:

A Prezinek adok egy esélyt. Habár egy előadás során engem se a csillogó háttér tud lenyűgözni, hanem a tartalom. Viszont több lehetőség van benne, mint egy sima ppt-nek.

Regisztráltam a Linkedin-re is. Ezt egy hasznos dolognak tartom, viszont jól átgondoltan kellene majd feltöltenem az adatlapomat, mivel ez már egy komoly szakmai közösség.

Ami felkeltette az érdeklődésemet az a delicious.com oldal. Erre biztosan regisztrálni fogok.

Még van néhány eszköz, amiről az előadás során szó esett, és ha lesz időm, akkor mindenképpen megnézem (például egy e-portfólió se ártana). Úgy érzem az eszközök száma végtelen, csak ki kell szűrnünk a nekünk megfelelőt. Meg kell találni azokat az alkalmazásokat, melyekre munkánk vagy életünk során szükségünk van. Fontos, hogy jól és tudatosan tudjuk ezeket alkalmazni. De erre talán mindenkiben van egy belső igény is. (Kinek milyen…)