Nagyon érdekes volt olvasni a csoporttársak blogjait, mivel mindenki más
szemszögből közelítette meg az előadás témáját. Az elején féltem, hogy hogyan
fogok tudni majd hozzászólni, de az ember agya egyszer csak beindul és már a
blog olvasása közben jegyzetelni kell, hogy a válaszreakcióimat később le
tudjam írni. Számomra mindenképpen hasznos, hogy megtanulunk közösen gondolkodni
és megosztjuk egymással az adott témával kapcsolatos gondolatainkat. Eddigi
tanulmányaim során, ami bátran kijelenthetem tradicionális keretek között
folyt, a hagyományos frontális oktatás volt a jellemző. Csendben ültünk, néha
hozzászóltunk a hallottakhoz – inkább csak akkor, ha kérdeztek – és egyedül
oldottuk meg a feladatokat. Néha előfordult, – főleg a matekleckék esetében –
hogy már az óra előtti szünetekben közösen ültünk a könyv felett és közösen
próbáltuk az egyénileg megoldhatatlannak tűnő házit megoldani. Mindenki
elmondta, milyen megoldási úton indult el és jutott valameddig és a sok
lehetőségből egyszer csak kikerekedett a végső megoldás. Tudat alatt már
információmegosztás történt. Mindenki magabiztosan várta az órát, eltűnt a
szorongás és mindenki felkészültnek érezte magát. Itt a konnektivista
csoportban is hasonlóan látom a helyzetet. Mindenki tele van félelemmel és
bizonytalansággal, de elkezdtük csinálni és rájöttünk, hogy ez menni fog.
Támogatjuk egymást pozitív és negatív kritikáinkkal és lassan sikerül előrébb
jutnunk. Átértékelődni látszik az a mondás, hogy önmagadnak tanulsz. Persze
most is magunknak tanulunk, csak egy teljesen más úton jutunk a tudás
birtokába.
Sok beszélgetés folyt az információs
társadalomról. E téren hol közelítettek, hol távolodtak álláspontjaink.
Fehér Péter blogjában tesz említést Alvin Toffler kutatóról, aki 5 kötetben
fejti ki az információs társadalommal kapcsolatos képzeteket, előfeltételeket
és következményeket. Megállapítása szerint az emberiség fejlődése társadalmi
fejlődési hullámokban történik. Így különböztet meg mezőgazdasági, ipari és
információs forradalmakat. Végignézve gondolkodását, látható, hogy az emberiség
fejlődése során kialakult újítások, micsoda változásokat idéztek elő. Ezek szerint
jelenleg az információs forradalom kellős közepén csücsülünk. A fejlesztések
rohamos ütemben történnek, az embereknek fel kell dolgozniuk a sok új információt
és készen kell lenniük a változásokra. Ezeknek a változásoknak nyilván kell egy
átfutási idő, csak arra kellene ügyelni, hogy ezzel ne nagyon csússzunk meg. Amit
mi tanulunk, azt gyermekeinknek már természetes lesz.
Nekem tetszett még Komenczi Bertalan Elektronikus tanulási környezetek című
könyvében leírt tanulás és tanítás a kulturális
evolúció rendszerében való felosztás is. Itt elsősorban Donald-féle
koncepciót említi, mely felosztásban az epizodikus, mimetikus, mitikus és
modern kultúrákat említi meg. Ez a tagolás egybeesik az emberi fejlődés
mérföldköveivel. Biológiailag nézve a főemlősöktől eljutottunk a modern emberig,
aki hatalmas fejlődésen ment át (pl.: agy térfogatának növekedése). Pléh Csaba
tovább bővíti a Donald – féle felosztást a Guttenbergi és hálózati kultúra
megjelenésével. A kérdés az, hogy érdemes – e így tovább osztani, mivel a
nyomtatás megjelenésével csupán az írásbeliség lett felerősítve. A hálózati kultúra még úgymond gyerekcipőben
jár, még elég képlékeny. Nem tudjuk hova vezet. Viszont az emberi agy bizonyos
területei még mindig ismeretlenek számunkra, ki tudja, mire leszünk még
képesek. Ezek a rejtett tartalékok kellenének, hogy az ember mindig képes
legyen a megújulásra.
Véleményem szerint még nem vagyunk teljesen információs társadalom, de azon
az úton járunk. Információk mindig
vannak, voltak és lesznek, csak nem mindegy, hogy ezeket hogyan, milyen úton
osztjuk meg egymással. És máris eljutottunk a tudásmegosztáshoz. Erről is több blog kapcsán „vitatkoztunk”. A tudás
hatalom, de ebből akkor tudnánk profitálni, ha ezt megosztanánk és
rendelkeznénk vele. Az emberek talán félnek közzé tenni tudásukat, mivel akkor
úgy éreznék, hogy nincs semmi „plusz” a kezükben, ami őket megkülönböztetné a
többi embertől. Nem lesznek tovább versenyképesek a munkaerőpiacon. Továbbra is
úgy gondolom, hogy ez egy „természetes védekező mechanizmus” is lehet, hogy
jobban tudjanak boldogulni a mai világban. Mindenki maga dönti el, hogy mennyi
információt és hogyan oszt meg magáról. Különválasztanám a személyes és szakmai
információkat. A tudásmegosztás talán a személyi / személyt érintő információk
terén könnyebben működnek. Az emberek előbb hozzászólnak egy filmkritikához,
mint egy wikipedia bejegyzéshez. A szakmai információk megosztása viszont már
akadozik. Sajnos nem mindenki szakértő, aki annak érzi magát és mégis
közzéteszi „nagyszerű” gondolatait és elméleteit. Itt viszont bejön egy újabb
fogalom: információszűrés.
A különböző elektronikai termékek elterjedésével az embert rengeteg
információval bombázzák nap, mint nap. Van bennünk egy természetes
információéhség, csak a különböző információkat okosan kell megszűrni. Tudnunk
kell mi az, ami számomra valóban fontos. (Nem hiszem, hogy gond lenne, ha nem ismernénk
az összes színházi kritikát, koncertidőpontot, az összes törvénymódosítást vagy
adóváltozást) Ennél a pontnál megemlíteném a digitális műveltséget is. Meg kellene tanulnia az embereknek és
elsősorban a gyerekeknek, nemcsak a különböző technikai eszközök használatát,
hanem a keresett vagy akár véletlenül / kéretlenül kapott információkat kezelni
és szűrni.
A média is nagyban befolyásolja az embereket az információ befogadásával
kapcsolatban. Nagyon sokszor hallani különböző adatokkal való visszaélésről
vagy nyomdafestéket nem tűrő tartalmú oldalakkal. Kicsit sarkítva: a gond az,
hogy bárki bármit fel és letölthet a netről. És sajnos nem csak szakmai dolgok
kerülnek ki nyilvánosan. Az internet egy akkora adatbázis, hogy nem lehet
kontrollálni az egész tartalmát. Itt említeném meg a sokat emlegetett
wikipediát is. Jó kezdeményezés, de információmegosztás hiánya miatt nem úgy
működik, ahogy kellene és még mindig megbízhatatlannak tartjuk. Gyakorlatilag
bárki szerkeszthetné, mégsem tesszük meg. De egyre jobban úgy érzem ennek a
kényelem és lustaság is nagymértékben az oka. (Nekem most időm sem lenne rá J)
A rengeteg információ kiszűrése és a „maradék” információ feldolgozása
rengeteg időt vehet igénybe. Divatos szónak tűnik, de nagyon hasznos az időmenedzsment kifejezés. Meg kell
tanulnunk helyesen beosztani az időnket, rangsorolni a feladatokat és
fontossági sorrendet felállítani. Csak ezek betartásával sikerül magánéletünket
és munkahelyi „életünket” a sok információval összehangolni. A legtöbbször a
saját kárunkon tanulunk, de ez is a fejlődés egyik útja. Napunk 24 órából áll
és ezt a felpörgetett világunkban nehéz lehet jól beosztani. Twitteren kérdezte
valaki, hogy vajon a virtuális világ is 24 órából áll-e. Azt mondanám, hogy
igen, csak abba nagyon bele lehet feledkezni és így már veszélyessé válhat. Az időmenedzselésbe
így az önkontroll is beletartozik.
Sok szó esett a kulturális késésről
is. Talán ez volt az a fogalom, amiről szinte mindenki említést tett. Korunkban
adottak a legmodernebb informatikai gépek és a legtöbb esetben ezek nincsenek
kihasználva. A társadalomnak időre van szüksége ahhoz, hogy a különböző újításokat,
fejlesztéseket sikeresen alkalmazza. Vajon mi lehet az oka a lassú átfutási
időnek? A lehetőség adott, csak nem élünk vele? Többször is oda lyukadtunk ki,
hogy ennek elsősorban gazdasági okai vannak. A tudás birtokában vagyunk, csak
nem tudjuk ennek pozitív hatásait kihasználni, mert nem rendelkezünk megfelelő
erőforrásokkal (hiányos géppark, internet hiánya). Mikor fog tudni egy oktatási
intézmény laptopokat a hallgatók számára rendelkezésre bocsátani? Állítólag
Portugáliában volt ilyen kezdeményezés iskolákban. (Hivatkozni nem tudok, mert
én is csak sajnos hallottam.) Nem szabad a megfelelő írás – olvasás készség
szükségességéről sem megfeledkezni. Igaz, hogy az e-mailnek vagy sms-nek már
saját nyelvi rendszere van (némelyik rövidítés még nekem is fejtörést okoz), de
nem biztos, hogy ez a jó út. (Habár ezt is tekinthetnénk egy nyelvi „fejlődésnek”
vagy „zsákutcának”. Nyelvészeti szempontból is érdekes a mai társadalom!) Ahhoz,
hogy biztosan tudjuk használni a számítógép nyújtotta lehetőségeket (információszerzés,
szolgáltatások, e-learning) megfelelő alapismerettel kellene rendelkezni.
Itt rögtön felvetődik a digitális
szakadék fogalma is. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy ez az
információs és kommunikációs eszközök hozzáféréséhez és használatában
jelentkező különbség. Nem feltétlenül csak a harmadik világgal történő
különbségek esetében alkalmazható, hanem akár országon belül is. Nem egyenlőek
az esélyek, hogy mindenki ugyanúgy hozzá tudjon férni és használni is tudja a
számítógépet. Viszont az iskolákban egyenlő esélyekkel kellene a diákoknak
hozzáférniük a számítógépekhez, függetlenül hovatartozásuktól vagy anyagi
helyzetüktől. Ez azonban mégsem tud megvalósulni.
Igen a kultúrális késés sokakat megfogott. Engem is. Talán mert nagyon aktuális és olyan nagyon jellemző a társadalomra. Ahogy te is írtad, a kezünkben van a hatalom és a tudás csak nem tudjuk hogyan éljünk vele, nem tudjuk használni. Lehet hogy a társadalomnak időre van szüksége, ahhoz hogy utolérje az újításokat, viszont azidő alatt a technikai fejlődés nem áll le. Akkor felmerül a kérdés, hogy örökre csak kergetni fogjuk?:s
VálaszTörlésBiztos, hogy jó lenne, ha azonnal követni tudnánk??? Egy kis! késéssel talán kiküszöbölhetőek a zsákutcába vezető dolgok, illetve az embereknek is meg kell szokniuk az új dolgokat. Nekünk is szükségünk van egy kis átfutási időre.
Törlés„A tudásmegosztás talán a személyi / személyt érintő információkterén könnyebben működnek. Az emberek előbb hozzászólnak egy filmkritikához, mint egy wikipedia bejegyzéshez.” Ez vajon miért van így szerinted? Egy filmkritika szubjektív egy wikipédia szócikk általában objektív. Pont fordítva kellene lenni, nem? Hogy inkább és hamarabb osztunk meg objektív dolgokat, mert abba nem nagyon lehet belekötni? Vagy csak én gondolkodom így? Mert azt gondoljuk, hogy az objektív sokszor csak objektívnek vélt?
VálaszTörlésÉrdekes kérdés, hogy az objektív vagy a szubjektív információt osztjuk-e meg könnyebben. A szubjektív mellett tenném le a voksom, én így gondolom - ez egy védhető álláspont, ha bele is kötnének. Az én szubjektív véleményem mellett elfér másé is, hiszen nem az objektív igazságot állítom. A szubjektív vélemény megváltoztatható egy vitában, objektív igazságokról nehezebb vitatkozni.
TörlésMindenképpen érdekes kérdés. Véleményem szerint az ember a szubjektív véleményét osztja meg könnyebben. Igaz, hogy annak nincs tudományos háttere, de épp ezért, szinte "bármit" gondolhatok. Az objektív dolgok igényelnek egy bizonyos háttértudást, amiven lehet, hogy rendelkezünk, de mégsem bízunk a saját tudásunkban teljes egészében.
Törlés