Az oktatás környezete, az oktatási környezet színterei

A tanulás és oktatás környezete rengeteget változott. Régebben a tradicionális oktatási környezet volt elterjedt. A tradicionális tanulási környezet a kész tudásrendszer átadását célozza meg. A tanár a tudásközvetítő, a tanuló pedig „csak” befogadja az ismereteket. A tananyagok sokszor a valós élethelyzetekből, összefüggésekből kiemelt elszigetelt egységként jelennek meg. A tudás elsajátítása egy lépésről lépésre haladó lineáris folyamat. Tulajdonképpen egy kész tudásanyag átadása és átvétele történik; a tanár a közvetítő, a tanuló pedig a befogadó fél. A vezető és gyakran az egyetlen médiuma az írott tankönyv. A tanulók sokszor frusztráltak a sikertelenségből adódó félelmeikből. A megszerzett tudás ráadásul sokszor nehezen mobilizálható, alkalmazható a gyakorlatban, mivel ez a tanulási környezet visszafoghatja az önállóság kialakulását, gátolhatja a tanulói kreativitás fejlődését. A tradicionális oktatás fő módszere a frontális tanítás. Ezt a módszert nem szabad teljesen leírni, mivel vannak előnyei is, ha megfelelően és a megfelelő tanár használja. Egy jó tanár képes egy egész osztályt is irányítani és hatékonyan alkalmazni a szókratészi dialogikus, rávezető – kérdezve kifejtő módszert. Pozitívuma az önfegyelemre való nevelés és a pozitív közösségformáló hatása is. Azonban ez a munkaforma tudja a legtöbb szakszerűtlenséget és látszattevékenységet is leplezni. (Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek)

A tanulási környezeten a tanulás külső feltételeit értjük. A hagyományos jelenléti képzés során ennek két szakaszát különböztetjük meg:

• Közvetlen irányítású: az oktató által vezetett órán vagy foglalkozáson történő tanulás
• Közvetett irányítású: az otthoni (az órára való felkészülés), egyedül végzett önálló tanulási munka

Az elektronikus eszközökkel folytatott tanulásnál ennek a két szakasz rendszere teljesen felborul. Megváltozik a sorrend és belép egy új, úgynevezett távirányítású szakasz. Ez az új szakasz is egyéni, önálló tanulást jelent, de a tanuló az új technológiák által biztosított távirányításnak veti alá magát. A szó szoros értelembe vett tanítója nincs, önállóan kezdi el az ismerkedést az új tartalommal és tanulási módszerekkel. Látható, hogy mindkét fél részéről óriási paradigmaváltásra van szükség. Amikor a tanuló elakad, akkor kérheti a tutor segítségét (közvetlen irányítású szakasz). A tutor tehát itt már olyan tanulókkal foglalkozik – a tanárral ellentétben – akinek már van előismerete az adott témában.

A két ellentétes tanulási környezetet szembe állítva látható, hogy az új információs és kommunikációs technológiák új tanulási környezetet és szituációkat teremtenek.

Az új technológiák:

• „Kedveznek a tanulók tanulási motivációjának
• Fokozzák a tanulók különböző tárgyak iránti érdeklődését
• Növeli a tanulók önállóságát és együttműködési készségét
• Lerombolják a földrajzi határokat
• Hihetetlen módón megnövelik a tanítók és a tanulók számára is rendelkezésre álló forráskészletet (hiszen lehetővé válik az adatbázisokhoz, a szimulátorokhoz és a táblázatkészítő programokhoz való hozzáférés)
• Megvalósítják a „mérték utáni”, azaz individualizált tanulást, stb” (Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról)

Az oktatási színterek sokkal változatosabbá váltak az első számítógépek megjelenése (kb. 1978 körül) óta.

A következő oktatási színtereket különböztetjük meg:

1.      Kontakt oktatási tevékenység: Tanár és diák egy időben, egy helyen tartózkodik. Ha valaki elhagyja a termet, a folyamat megszakad. Látható, hogy így a folyamat és a tartalom zárt környezetben alakul ki. Használnak technológiát (pl.: interaktív tábla, digitális taneszköz és tananyag, saját eszközök), de nem csatlakoznak hálózatra. Elsősorban személyes kontaktra épül, fontosak a verbális és nonverbális elemek.

2.      Online eszközökkel támogatott: Térben és időben azonos tevékenységet folytatnak a résztvevők. Továbbra is a kontakt beszélgetés a fontos, de már csatlakoznak a hálózatra, így „kinyílik” az osztályterem. Az internet, mint kommunikációs csatorna jeleni meg. Javasolt az egyéni vagy saját eszköz használata. Fontos lenne, hogy számítógépterem helyett legyen minden teremben számítógép.

3.      Blended learning környezet: Nevezhetjük vegyes, komplex tanulási környezetnek is. A kontakt oktatási tevékenység egy részét már virtuálisan vagy online oldják meg. „A blended learning, tanulás és oktatáselméleti, módszertani alapokon nyugvó átfogó infopedagógiai stratégia, mely a tanulást támogató rendszer révén – az emberi lét változatos megismerési, és kommunikatív formáit integrálva – tér -és időkorlátok nélkül biztosítja a tanuló számára az optimális ismeretelsajátítást. Olyan oktatási technológia, mely a képzéshez változatos, tanulási környezeti elemek (módszerek és eszközök) – hagyományos és virtuális tantermi tanulási formák, személyes és távolsági konzultáció biztosításával, nyomtatott- és elektronikus tananyagok segítségével magas-színvonalú (hi-tech) infokommunikációs eszközök révén a tananyagot kooperatívan, változatos módszerekkel, egyénre szabott formában teszi hozzáférhetővé, biztosítja tanulók előrehaladási ütemének ellenőrzését értékelését.”(Forgó, 2004). (https://nws.niif.hu/ncd2005/docs/ehu/029.pdf) Fontos kiemelni, hogy ennél a környezetnél a nem kontakt tevékenység minőségi megoldás. Nem azért kapják a tanulók az önálló feladatot, mert az órán nem tudták befejezni az anyagot, hanem ez egy tudatosan tervezett tevékenység.

4.      Távoktatás, mint oktatási környezet: A tanulás csaknem egésze online, kooperatív térben működik, de nem zárja ki a személyes találkozást sem. Időben és térben független, de időben felfüggeszthető. Például ha egy témát szinkronkommunikációval vagy fórumon vitatnak meg. A távoktatás jellegéből adódóan nagy módszertani alaposságot igényel. Nem elegendő egy hatalmas tartalmat közzétenni, mivel itt a tevékenység is fontos szerepet játszik. A tevékenységnek produktuma is van, aminek létrehozása nagyobb szervezést igényel, egy egyszerű tartalomközlésnél. Mindenképpen szükséges a facilitálás és a csoport előismerete. Motiválónak kell lennie, hogy aktívan végezzék a tanulást a tanulók. Ne csak megnyissák az adott programot és úgy hagyják, míg a követés során úgy tűnhet az illető rengeteget tanult. Ezért fontos előírni pontosan a tevékenységet. Oktatásszervezés terén is nagyobb odafigyelést igényel, mivel azt is figyelembe kell venni, hogy mi történhet a tanulóval. Ha egy távoktatás nem hatékony, annak legtöbbször a nem megfelelő szervezés az oka.

Hol vagyunk (szerencsére) már azoktól az időktől, amikor csak a tábla és kréta állt a tanár rendelkezésére az oktatás során. Ma már többféle technológiával és eszközrendszerrel is színesebbé, hatékonyabbá tehető az oktatási folyamat.

•  A kontakt osztálytermi tevékenységet egyszerűbbé és látványosabbá lehetne tenni, ha az intézmények egy kicsit átszerveznék a termeket. Hasznosabb lenne, ha lenne minden osztályban számítógép, mint hogy egy teremben lenne az összes. Ha elmúlna a újdonság varázsa, akkor a gyerekek is megszoknák a számítógép jelenlétét és használatát az órákon. Az órákon lehetne digitális taneszközöket és tananyagot (pl.: nyelvoktatásnál) használni és ne feledkezzünk meg az interaktív táblákról sem.
• Szimulációs és számítógépes játékok az oktatásban: Vannak olyan fejlesztő (komoly) játékok, amelyeket elsősorban nem oktatásra fejlesztettek ki, de felismerték annak az oktatásban alkalmazható fejlesztő jellegét. Vannak kifejezetten képességfejlesztésre kitalált játékok, amik csak nevükben utalnak a játékra. És vannak olyan komplex tartalmú játékok, melyeket előre meghatározott nevelési – oktatási célra fejlesztettek ki.
• MLearning, mobil tanulási környezet: Helytől, plattformtól és eszköztől függetlenül érhető el a tanulási környezet. Egy mobil (kommunikációra képes – elsősorban okostelefonok, tablettek) eszközről érhető el a tartalom. Ez inkább tartalomközpontú, az egyéni tanulást segíti. A többiekkel való kommunikáció csak később tud megvalósulni.
• Online eszközrendszerek a tanulás támogatásában: fontos szerepet játszik az információ és tartalommegosztás. A kép, hang, szöveg, mozgókép mind támogathatják a tanulást. Viszont könnyen találkozhatnak a tanulók felesleges tartalmakkal, így nagyon fontos az információszűrés. Fontos az interaktív kommunikáció támogatása. Nemcsak feltöltenek tartalmakat, hanem érdemben hozzá is szólnak.
• Online közösségek: Igazából nem tanulási környezetre lett kifejlesztve, de arra is lehet használni. (Pl.: facebook) Mivel egyre több tagja van, az emberek életvezetésébe beépült az erre fordított idő. Az oktatás csak kihasználja az adott lehetőségeket.
• Online tanulási környezet: Az e-learning infokommunikációs megvalósulási környezetét keretrendszernek nevezzük. Ez a keretrendszer biztosítja a technikai hátteret, platformot az e-learning fejlesztéséhez, tárolásához, használatához.  LMS (Learning Management System): olyan integrált rendszer, amely az oktatásszervezéshez kapcsolódó valamennyi adminisztratív és kommunikációs tevékenységet egységes IKT platformra teszi végrehajthatóvá. LCMS (Learning Content Management System): az e-learning tananyagok strukturált tárolására alkalmas, ami támogatja az új tananyagelemek definiálását és létrehozását is. (Kőfalvi Tamás: E-tanítás) Nem célja a közösségépítés, a tanulási célt szolgálja. (Pl.: ELTE elearning felülete)
• Virtuális oktatási környezet technológiája: Nem összekeverendő az online tanulási környezettel. Míg az előbbi 2 dimenziós, addig ez 3. Nem játék alapú, habár a megjelenése ezt sugallja. A környezet és a személyek sem valósak, úgy lettek kialakítva. PL.: SL. Mivel a résztvevőknek van egy kialakított formájuk, így kicsit személyesebbnek tűnhet, mivel valakihez beszél az ember. Kialakítható benne multimédiás környezet is.

Látható, hogy az új technológiák alkalmazásával az oktatás sokkal színesebbé, érdekesebbé és néhány esetben hatékonyabbá is tehető, mint a hagyományos oktatás során. Érdemes lenne a legtöbb órán, akár csak az óra bizonyos részein is, de alkalmazni ezeket. Egy érdekes és nagyon hasznos kezdeményezés a One to one laptop. (http://www.theregister.co.uk/2008/07/30/intel_classmate_pc_deal_portugal/) és jó példákat mutat a következő honlap is: http://one.laptop.org/

Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság

A kompetencia tulajdonképpen egy olyan képesség, ami segít abban, hogy az élet különböző szituációiban alkalmazni tudjuk tudásunkat, tapasztalatainkat, személyes adottságainkat. Tehát az ismeret (tudom, mit kell csinálni), az attitűd (pozitív vagy negatív) és az érték (értékteremtő tevékenységnek gondolom) összessége.

Mióta megjelent a számítógép az oktatásban és elterjedőben van az e-learning nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez merőben más oktatási színteret, tanulói és tanár magatartást és tartalmat jelent. Gyakran úgy gondolják, hogy az e-learning oktatásához elegendő a megfelelő informatikai háttér, ez ennek a fő kompetenciája. Nem minden esetben tehet a technika arról, ha egy ilyen jellegű képzés sikertelen lesz. A technika veszélyeztetheti az eredményességet (Ami el tud romolni, az el is romlik.), de nem az a fő buktatója a képzésnek. Egy jól kidolgozott e-learninges tananyaghoz manapság már elegendő egy alapvető számítástechnikai ismeret is. A sikertelenség leggyakoribb oka az alapkompetenciák hiánya, mivel az IKT alapú tanulás feltételezi alapvető kognitív kompetenciák meglétét. Ezek a kulcskompetenciák különböző módon jelennek meg egy hagyományos oktatási környezetben és egy e-learninges tanulás során.

Kőfalvi Tamás E-tanítás című könyvében a következőképpen sorolja be ezeket a kompetenciákat:

• Olvasás és szövegértés: A tradícionális oktatás során ez szinte elengedhetetlen követelmény. Az e-learning tananyagok viszont nem közvetlenül adják át az ismereteket, jobban preferálják az információ nem szöveg alapú dekódolását (hang, kép, stb.), így itt ez a kompetencia nem olyan erősen jelenik meg. Kőfalvi szerint ezért ez az oktatási környezet nagyobb sikerélménnyel járhat a gyengébb olvasási és szövegértési készséggel rendelkezőknél. Véleményem szerint az olvasásnak minden tanulási környezetben fontosnak kellene lennie, mivel ez már egy alapvető szükséglet, hogy a mai világban boldogulni tudjunk.
•  Szintetizálás: A hagyományos tanulási környezetben a szintetizálás a tanár feladata. Az e-learning során azonban mindenki egyedi úton, módon jut el a megoldáshoz, az ismeretek szintézisét saját magának kell megalkotnia.
• Következtetés, ok-okozati kapcsolatok felismerése: Egy hagyományos tanulási környezet csak nehezen, vagy sehogy nem tudja megteremteni ehhez a megfelelő légkört, munkamenetet. Egy jól felépített e-learning viszont támogatja ennek a kompetenciának a fejlesztését.
•  Alapvető logikai műveletek elvégzése: A hagyományos környezet a passzív befogadásra hagyatkozik, logikai műveletek csak tanári segítséggel gyakorolhatók. Az e-learningnél ez a tananyag szintjén épül be a tanulás folyamatába.
•  Az ismeretek bevésése és előhívása: Ez főleg a hagyományos oktatás során játszik nagy szerepet. Az e-learning nem a megszerzett ismeretekre kíváncsi, hanem azok alkalmazására. Mennyire fontos lenne ez a hagyományos oktatásnál is! A gyerekek ne csak biflázzanak, hanem a megszerzett tudást tudják alkalmazni is!
• Tudásrendszer konstrukció: A hagyományos tanulási környezetben csak a tantervi kánonok és tananyagkészítés szintjén jelenik meg. Ezen a kész tudásrendszeren a tanár még kicsit változtathat, de a tanulónak már semmi beleszólása sincs. Ezzel ellentétben az e-learningnél maga a diák az, aki felépíti a tudásrendszert és ehhez a tanár csak segítséget ad.

Elnézve ezeket a kompetenciákat, úgy érzem a hagyományos oktatásnál is fel lehetne erősíteni egyik másikat. Sajnos a legtöbbször a diák fejébe egy tölcséren át töltik a sok információt és a lényeg, hogy „mindent” tudjon. Ezeket a megszerzett tudásokat viszont nem minden esetben tudják alkalmazni. A diákok részéről is más hozzáállás kellene, mert ők is könnyebben kérdeznek, minthogy utánanéznének dolgoknak.

Kőfalvi kiemel még néhány kompetenciát, amelyek a hagyományos oktatási környezetben szinte alig, vagy egyáltalán nem jelennek meg, viszont az e-learning – környezet épít rájuk:

• Informálódni tudás képessége: Ez talán az információs társadalmunk egyik talán legfontosabb kompetenciája. Az e-tananyagok – a hagyományossal ellentétben – építenek a tananyagon kívüli, önállóan vagy csoportosan megszerzett információszerzés elsajátítására. A tanulóknak a tananyagon belül is lehetőségük van arra, hogy saját érdeklődésük szerint válogassák össze az információkat.
• Szelekciós készség: Mivel a tanulók rengeteg információval találkozhatnak, így nagyon fontos, hogy megtanulják kiszűrni a számukra megfelelő információt. Egy hagyományos oktatási környezetben erre nincs szükségük a tanulóknak, mivel adott a tankönyv szövege, más plusz információkat nem kapnak.
• Szemantikai koherencia kialakításának képessége: Egy e-learning – környezetben nem csak szöveges elemekkel találkoznak a tanulók, hanem multimédiával is (álló- és mozgókép, animáció, hanganyag, interaktív elemek). A tanulóknak szükségük van a különféle információforrások tartalmainak kezelésére.

Egy e-learninges tanulási környezet teljesen más tanulói attitűdöt kíván, amit azonban nem lehet direkt módón irányítani. Hagyományos oktatási tapasztalata mindenkinek van, mindenki ismeri a folyamatot és a szerepeket. Egy új tanulási környezetbe könnyen magunkkal vihetjük nemcsak a jó, hanem a rossz, rögzült szokásainkat is. Itt a konnekt csoportban is meg kellett szoknunk, hogy a szó hagyományos értelmében nincs tanár, viszont van facilitátorunk, aki terelget és segít minket.

A hagyományos oktatási környezetnek is alkalmazkodnia kellene felgyorsult világunkhoz és már az nagy előrelépés lenne, ha nem is minden, de a legtöbb órán már használnák a számítógépet. Előtérbe kerülhetne a számítógéppel segített és az online alapú tanulás.

Az oktatás folyamatának tervezésénél még megjelennek bizonyos kompetenciák, de a folyamat előrehaladtával ezek eltűnnek. Ilyen például a digitális írástudás is. A tantervben lévő megjelenített célok szép lassan semmivé válnak. Pedig napjainkban az információ alapelemévé vált a digitális írástudás: tudnunk kell a gondolatokat betűkké kódolni, rögzíteni, tárolni, szétosztani és felhasználni. Benedek András Digitális pedagógia című könyvében leír egy érdekes kísérletet. Sugata Mitra és Vivek Rana, egy indiai számítógépes oktatásfejlesztő cég munkatársai 1999-ben egy élő internetkapcsolattal rendelkező, de billentyűzet nélküli terminált állítottak fel Delhi szegénynegyedében. Céljuk az volt, hogy megvizsgálják az írni, olvasni sem tudó gyerekek minden előismeret nélkül mit kezdenek a géppel és az internettel. Az eredmény számomra is megdöbbentő volt:

• A gyerekek néhány óra alatt megtanulták az egér használatát
• A következő 2-3 napban végigpróbálták az összes menüpontot
• Elkezdtek érdekes oldalakat látogatni
• Egyetlen éjszaka alatt beállították és működésbe hozták a képernyőn az órát
• Kicserélték a bejelentkező képernyőt
• Egyedi és saját szótárt alkottak a használathoz
• Megnézték a horoszkópjukat
• Megtanultak rajzolni, saját foldereket létrehozni
• 10 nap múlva az egér használatával szövegeket alkottak, olyan funkció felhasználásával, amiről még a szakember sem tudott

Megállapítható volt, hogy a gyerekek mindenfajta pedagógusi beavatkozás nélkül elsajátították a géphasználat alapkészségeit. A kísérlet kezdetétől számított egy hónap múlva a gyerekek rendelkeztek egy alapfokú számítógépes kurzus résztvevőinek tudásával. Első olvasatra számomra ez hihetetlennek tűnt, de rájöttem, hogy ha megjegyezték, hogy melyik gomb milyen sorrendben „mit csinál”, akkor olvasás nélkül is el tudtak navigálni a gépen és a neten.

Ebből a kísérletből is megállapítható, hogy a digitális írástudás hozzáértő segítsége nélkül is elsajátítható, amennyiben hozzáférünk a megfelelő technikai eszközökhöz. A számítógép használatát a gyerekek még ösztönösen fedezik fel, lelik benne örömüket és szerzik meg a szükséges ismeretet. Ezt a természetes kíváncsiságot és érdeklődést kellene kihasználni az oktatás során is. Azok a gyerekek is, akik csak az iskolában tudnak számítógép közelébe kerülni, de ott kapnak megfelelő teret a tanuláshoz, már sokkal jobb eséllyel rendelkeznek a jövőben, amikor állást keresnek.

A digitális írástudás és kompetencia:

• Digitális identitás felépítése: Manapság nagyon fontos, hogy jelen legyünk virtuálisan is. Megfelelően kell kialakítanunk digitális identitásunkat, mivel a különböző közösségi oldalakat már a munkáltatók is megnézik. „Tartsd szem előtt, hogy a közösségi oldalakon fent lehet leendő főnököd, tanárod, anyósod is.” www.eetikett.hu  
•  Médiaműveltség: Egyrészt fontos, hogy a készen kapott tartalmakat megfelelően tudjuk értelmezni és mi is megfelelően tudjunk tartalmakat létrehozni. 
•  Információmenedzsment: cél egy olyan mechanizmus felépítése, hogy tudjam szűrni az áramló információt. Biztos, hogy tudok még 400 embert követni a twitteren? Egy idő után ez már kezelhetetlen. Ki kell szűrnöm, hogy hol vannak a megfelelő tartalmak és kiválasztani a megfelelőt. (RSS-ből töröljük a nem megfelelő oldalakat.)
• Online és web2 eszközök használata: nem csak használom, hanem én is tartalomközlő vagyok.
• Etikai és jogi irányelvek

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tanítástól, képzéstől kapunk meg minden szükséges információt, tudást, készséget, amit majd a későbbi munkánk során alkalmazni tudunk. Pedig a kompetencia fejlesztése az egyén feladata is. Kraiciné Szokoly Mária Felnőttképzési módszertár című könyvében találtam erre a mondatra: „A kompetenciák megszerzése tanulást jelent, de nem minden tanulás vezet kompetenciák megszerzéséhez. A hagyományos, tekintélyelvű és instruáló jellegű iskolai rendszerű képzésben igazán nem lehet, megtanítani, megtanulni, ezeket inkább a gyakorlatban lehet megszerezni, illetve tréningek, coaching, moderálás stb. formájában lehet elősegíteni kifejlődésüket.”

Többször előfordult az előző téma során, hogy milyen jó a digitális bennszülötteknek, mert nekik már gyerekkoruk óta lehetőségük van kapcsolatban lenni számítógépekkel. A kulcsszó azonban a lehetőség. Egyrészt a digitális írástudásba nem lehet beleszületni. Nekik is ugyan úgy el kell sajátítaniuk a számítógépes ismereteket, mint egy digitális bevándorlónak. Annyi előnyük van, hogy ők jóval korábban elkezdhetik ezt a tanulási folyamatot. És a lehetőséggel nekik is meg kell tanulniuk élni. A másik fontos dolog, amit nem szabad összekeverni, az pedig, hogy a digitális kompetencia nem ugyanaz az eszközhasználattal. Nem biztos, hogy a meglévő ismereteiket tanulásra is tudják fordítani.

A kulcskompetenciák, a digitális írástudás mellett fontos lenne még kiemelni a digitális műveltség jelentőségét. A gyerekeknek meg kell tanítani, az eszközhasználaton túl azt is, hogy hogyan kezeljék a különböző tartalmakat, hogyan szűrjék az információkat. Ahhoz, hogy biztonságosan tudják kezelni a digitális média előnyeit, meg kell ismerniük az estleges kockázatokat is (személyes adatokat nem szolgáltatunk ki). „A közösségi felületeken sokszor nem csak ismerőseidhez, hanem az egész világhoz szólsz. Légy tisztában azzal, hogy kivel osztod meg a különböző tartalmaidat!” www.eetikett.hu Régen mielőtt minket elvittek a könyvtárba, elmondták nekünk, hogy ott hogy illik viselkedni, beszélni, mit és hogyan kell illetve lehet csinálni. Ezeket a szabályokat ugyanúgy lehetne alkalmazni a virtuális világban, csak persze egy kicsit kibővítve és modernizálva. „Amikor gyermekedet az internethasználatra tanítod, meséld el neki a netes illemszabályokat is!” www.eetikett.hu 

Vajon, ha rendelkezünk a megfelelő kompetenciákkal, digitális írástudással, digitális műveltséggel akkor egyenes út vezet a digitális állampolgársághoz?

Ugyan úgy, mint a valós életben itt is lesz mindig esélyegyenlőtlenség. Lesznek, akik különböző okok miatt nem tudnak, vagy nem akarnak azzá válni. A kifejezések is onnan vannak, csak kaptak egy digitális jelzőt: digitális analfabéta, digitális hajléktalan.

MZ/X Jelentkezz, jelentkezz! Kapcsd ford!

Első blogbejegyzésem után sok vigasztaló szót kaptam arra a mondatomra, amiben szomorúan megállapítottam, hogy X generációs digitális bevándorló vagyok. Félreértés ne essék, nem vagyok magam alatt és nem lettem depressziós sem. Kicsit meglepő csak, amikor ilyen kategorizálásokat kitalálnak, és az ember rádöbben, hogy papíron, születési idő szerint melyik csoportba kerül. Nem inkább a tudás lenne a fontos? Úgy is kategorizálhatnánk: tudja, kapizsgálja, nem tudja. Persze ez nem hangzik olyan tudományosan, de a lényege ez lenne. Ha már mindenképpen kategóriákat szeretnénk, akkor véleményem szerint az életkorhoz ennek semmi köze, inkább a motiváció, tanulni akarás, lehetőségek kihasználása a fontos. Na meg persze a megszerzett és alkalmazni képes tudás. Addig is maradok csak egy X generációs digitális bevándorló.

Marc Prensky megfogalmazása szerint: „A digitális bevándorló tanulása során alkalmazkodik a környezetéhez – mint minden bevándorló, egyesek jobban, mint mások -, de bizonyos mértékig mindig megtartja „akcentusát”, azaz fél lábbal a múltban él. A digitális bevándorló akcentus abban nyilvánul meg, amikor első gondolatunk helyett csak a második az internet, amikor információra van szükségünk, vagy amikor elolvassuk valamelyik számítógépes program kézikönyvét, és nem abból indulunk ki, hogy úgyis rájövünk, hogyan működik használat közben. Az idősebb generáció másképpen szocializálódott, mint gyermekeik, és most tanulja az új nyelvet; és az a nyelv, amelyet életünk során később tanulunk meg, agyunk más részében raktározódik.” Hát igen, ha körbenéznénk, vajon hány családban van még Révai lexikon, Idegen Szavak Szótára? Adatokat nem tudok, de gondolom, az X generáció tagjai még rendelkeznek ilyennel. Nekünk is van, de már nem használjuk, mert ugye a net az gyorsabb. Kíváncsi lennék milyenek a lexikon eladási statisztikák manapság. Vagy manapság ez csupán presztizskérdés?

Prensky szerint egy digitális tanár nem tudja elképzelni, hogy egy diák, úgy tanulhat eredményesen, ha egyszerre többféle inger éri, mivel ők ezt a képességet fejlődésük legfogékonyabb éveiben nem gyakorolták. Lehet, hogy nem gyakoroltam, de el tudnám képzelni úgy a tanítást, hogy a diákok egyszerre több forrást is felhasználva sajátítanák el az óra anyagát. (Prensky, 2001)

Több komment kapcsán felmerült, hogy az új generáció valóban okosabb-e az előzőnél. Az „újaknak” az idő haladtával és a rohamos technikai fejlődésnek hála, egyre nagyobb tudásanyagot kell elsajátítaniuk. Emlékszem nekem informatika órán Commodor 64-es géppel meghívót kellett tudnom készíteni és könyvtárat létrehozni. Akkor a mi tudásunk már több volt a szüleinknél (okosabbak voltunk?), de mai viszonylatban ezzel vagy egy DIR paranccsal már nem sokra jutnék. Nemcsak rohamosan jönnek az új információk, de gyorsan el is avulnak. Igazából naprakésznek lenni nehéz. Lehet, hogy valaki rutinosan használja a netet, de „csak” olyan ismeretekkel rendelkezik, amitől ő személy szerint nem lesz több. Egy online vásárlás vagy rendelés nem egy ördöngösség, bárki hamar megtanulhatja a felhasználói szintű ismereteket. Aki viszont már összefüggéseiben látja a dolgokat és működésüket, már jobban pozícionált a mai világban. Fontos lenne a tudás minőségének és tartalmának az ismerete is, hogy ezt (a mai fiatalok okosabbak) bátran kijelenthessük. És minek a tudásáról beszélünk ilyenkor? Számítástechnikai ismeretek vagy kenyérdagasztás? Lehet és kell egyáltalán a különböző tudásfajtákat összehasonlítani? Fizikai képtelenség, hogy mindenben mi legyünk az okosabbak. Attól, hogy egy tudás (kenyérdagasztás rejtelmei) már nem elemi fontosságú, még tudásnak számít. Vagy van a tudásnak értéke? Fontos tudás, átlagos tudás, lényegtelen tudás. Szerintem ezt minden embernek magának kell eldöntenie, hogy számára mely információk a fontosak és mely információkkal tud boldogulni a mai világban.

Nem szabad elfeledkezni az új generációk ambícióiról és lendületéről sem. Lehet, hogy nem is igazán a tudásuk több, csak más szempontokból tekintenek a világra, más a világszemléletük és ezzel idézik elő a szükséges változásokat. Azt hiszem, mindkettőre szükségük van a változások eléréséhez.

A különböző generációkat a számítástechnikai és internetes ismeretük alapján kategorizálták. Azért a sok informatikai tudás és információáramlás közben sem lenne szabad a hagyományos emberi értékekről (család, barátság, szeretet) sem elfeledkezni. Vagy ilyenekre már csak a digitális bevándorlók gondolnak? Vajon idéz elő szociológiai változásokat az információ egyre nagyobb áramlása. Valószínűleg igen, csak nem mindegy, hogy ez pozitív vagy negatív irányba viszi a társadalmunkat.

Viszont most elmesélném, milyen változások történtek velem az elmúlt két hétben. Mikor felvettem a kurzust és a konnektivista csoportot választottam a vizsga helyett, még nem tudtam mire vállalkoztam. A kezdeti kétségbeesés után már értem el apró sikereket, ami arra késztet, hogy bármennyire is időhiánnyal küszködök kitartsak.  Eddig lehet, hogy technofób Jaj, egy újabb kategória!) voltam, aki elutasította a korszerű technikai vívmányokat? Ez a szó már ellenérzést vált ki belőlem, mert azért betegesen nem utasítottam el az újításokat. Inkább bölcsen kivártam? Nekem mindig kellett egy kis átfutási idő, amíg megértem arra, hogy például nekem is kell mobil, nekem is meg kell tanulnom a net és számítógép használatát. Nem gondoltam, hogy ezek rossz dolgok lennének, csak nem volt rájuk szükségem. (Az „öregek” – X-generációs digitális bevándorló – nehezen változtatnak szokásaikon?) Mindig van egy pont az ember életében, amikor érzi, mikor van szüksége váltásokra. Tehát technofób mégsem vagyok. Mivel azonban mégsem veszem meg rögtön az első legmodernebb kütyüt, nem csak ezektől várom a pozitív társadalmi változásokat, így technofílnek sem jellemezném magam. Marad a technorealista. Talán ez passzol rám legjobban, távol tartom magam a szélsőségektől és próbálok alkalmazkodni az újabbnál újabb helyzetekhez. Szóval a kurzus kapcsán alkalmazkodtam az új helyzethez, blogot írok, kommentelek, csiripelek, megfejtettem a qr kód titkát (technikai analfabétaként ez nálam már csoda). Így a kurzustól az ismeretanyagon kívül rengeted hasznos és használható tudást kaptam, amit később kamatoztatni tudok. Ezzel csak azt akartam példázni, hogy szorgalommal, megfelelő motivációval és kitartással igenis lehet fejlődni, előrelépni, a kategóriák meg köszönik szépen jól vannak.

Ezen a témahéten többször előfordult  a nyelv kérdése is. A nyelv az emberiséggel folyamatosan változik. Kérdés, hogy a nagy információáramlás milyen irányba befolyásolja. Ha megnézzük egy mai fiatal sms üzenetét, nem biztos, hogy rögtön megértjük. Olyan angol és magyar rövidítéseket használnak, hogy lassan egy igazi dekódoló készülék kell hozzá. Bevallom én is most tanulom őket, de használni nem használom. Ezért is örültem az egyik közzétett linknek, ami az internetes szlengekről szólt. Ezen a téren is mutatok fejlődést!

Régen azt mondták, hogy félszavakból is megértik egymást. Ennek a mondásnak, a mai internetes szleng a modern változata? Annyira felgyorsultunk, hogy nincs időnk leírni a mondandónkat, csak rövidítünk?

Bódi Zoltán az interneten jelentkező spontán szövegek köztes kommunikációs műfaját írott beszélt nyelvnek nevezi. A partnerek nem látják és hallják egymást viszont a spontán beszélt nyelvhez hasonlóan szervezik a szövegeiket. Rövidítenek, kiemelnek, aláhúznak, emotikonokat használnak. Ezekkel próbáljuk mondandónkat nyomatékosítani. Talán ezekkel próbáljuk meg a metakommunikáció hiányát pótolni? http://c3.hu/~nyelvor/period/1283/128302.pdf

Azért nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekeknek továbbra is szükségük van az olvasásra, szövegértésre, és a helyesírásra.

Az oktatás során fel kellene használni a gyerekek természetes tudását és kíváncsiságát

Kíváncsi vagyok, az új alfa nemzedéket milyen kihívások várják. A világot az új generációk viszik tovább, viszont tudásuk egy részét még az előző generációtól tanulják.

„Mi legyen tehát? A digitális bennszülötteknek kell megtanulni a régi módszereket vagy a digitális bevándorló tanároknak az újakat? Sajnos, bármennyire is szeretnék azt a bevándorlók, nagyon valószínűtlen, hogy a digitális bennszülöttek meghátrálnak. Először is előfordulhat, hogy ez lehetetlen – lehet, hogy az agyuk szerkezete már eltérően alakult ki. Másodszor ez ellentmondana mindennek, amit a kulturális migrációról tudunk. Azok a gyerekek, akik egy új kultúrába születnek, könnyen megtanulják az új nyelvet és határozottan visszautasítják a régi használatát. Az okos felnőtt bevándorlók elfogadják, hogy nem ismerik új világukat és igénybe veszik gyermekeik segítségét, hogy tanuljanak és beilleszkedjenek. A nem-annyira-okos (vagy nem-annyira-rugalmas) bevándorlók azzal töltik idejüket, hogy zúgolódnak és visszasírják régi országukat”. http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf

Végezetül egy kis nosztalgia, bevándorlók még ismerik: Első emelet: Kis generáció

Nézd, itt vagyunk, értünk mi is a félszavakból,
Egymást jól megértjük, hogyha kell.
Nézd, itt vagyunk,a jogosítvány egy dalra szól,
Hogy másként játsszuk el.

Bátrak vagyunk, nem féltünk megszületni,
Nem tudtuk, hogy az élet csak ráadás.
Most kérdés vagyunk, a számítógép szerint,
Van ránk megoldás.


Refr.:
Jó a helyzetünk,
A hírek most is erről szólnak,
És ezt hinni volna jó.
De félő, hogy felnövünk,
És senki, senki nem tud róla,
Hogy élt itt egy kis generáció.


Elfújt a szél lázat és lázadást,
Ma hamburgerbe szorult a rock’n’roll.
Mondd, mennyit ér, mindaz, amit elmondtál,
A régi napokról.

Rap:
Sebe is vér, csak a sárga rózsa,
Csak a szmog, a dizsi meg a Pepsi kóla.
Mindent akar a zűr és a zavar,
Utólag mindenki mondhat, amit akar.
Merilyn kár volt, Woodstock sár volt,
Ezek után velünk ki az, aki számol?
Neked is jó volt, de ma sem olyan rossz,
Ki tehet róla, hogy más a mai hossz.

Az e-learning fogalmának értelmezései

Ha egy kicsit belegondolunk, megállapíthatjuk, hogy az e-learning kifejezésnek nem egységes a magyar megfelelője. Hajlamosak vagyunk az elektronikus tanulást / tanítást / oktatást, vagy éppen az elektronikus eszközökkel szervezett tanítást / tanulást és az elektronikus eszközökkel folytatott tanulást is mind az e-learning angol kifejezéssel illetni.

Először is fontos megemlíteni, hogy a távoktatás nem azonos az e-learniggel. Kovács Ilma ezt a következőképpen fogalmazza meg az „Elektronikus tanulásról” című könyvében: „Véleményem szerint minden elektronikus eszközzel működtetett távoktatás nevezhető e-learningnek is, de nem minden e-learning távoktatás!”

A távoktatás az 1960-as évek óta világszerte jelentős változáson ment keresztül, de mint a neve is jelzi, legfontosabb jellemzője a távolság. Kialakulásakor a földrajzi távolságok áthidalása volt a cél, napjainkban azonban az új technológiák megjelenésével a valódi földrajzi távolság már elhanyagolható. Az oktatás elkülönül térben és időben a tanuló és tanár között. Kezdetben ez papír alapú postai küldeményeket jelentett. „A mai modern távoktatás olyan oktatási formát jelent, ahol: a tanuláshoz szükséges személyes kontaktus bizonyos részét kommunikációs eszközök használatával és speciális szerkezetű tananyagok segítségével helyettesítik, és az önálló individualizált tanulást helyezve előtérbe valósítják meg a tudástranszfert. A távoktatás – a képzési céloknak megfelelően – fizikai jelenléttel járó tutor – diák találkozásokat is magába foglal.” (Kovács 2007) Igazából az önálló tanulásra épít, feltételezi, hogy az oktatásban részt vevő személyek képesek az önálló tanulásra. Atipikus tanulási forma, mely nem feltétlenül kötődik oktatási intézményhez, nincs órarendje, vizsgarendje, előadások és szemináriumok. Kifejlesztésekor elsősorban felnőttek oktatására tervezték, akiknek munka és család mellett már nem lenne idejük részt venni egy hagyományos (formális) képzésben. A távoktatási programok kifejlesztése elég drága, de lehetőség van arra, hogy a tananyagot több szakemberből álló csoport fejlessze ki. A részt vevő hallgatók kapnak oktatócsomagot, ami a tananyagot tartalmazza, konzultációs lehetőséget és mentori segítséget is. Az oktatócsomag tartalmazhat tankönyvet, audio és video anyagokat, cd lemezeket, tanulási útmutatókat és egyéb segédanyagokat. A legtöbb ilyen jellegű képzés talán az informatika és nyelvtanulás területén van. Az igazi nehézséget az emberek hiedelme okozza. Távoktatással kapcsolatban mindig szóba kerül, hogy valóban hatékony-e és lehet-e eredményes egy „személytelen” oktatási forma. A távoktatás más hozzáállást igényel, mint egy formális oktatás. A gond azonban az, hogy az emberek nem így lettek szocializálva, hogy feltétel nélkül kezelni tudják az önálló tanulást. Megszoktuk, hogy az iskolákban állandó a számonkérés szóbeli vagy írásbeli formában. Kényszerítve vagyunk a folyamatos tanulásra, ami így nem biztos, hogy egy önfeledt, örömmel teli tanulási folyamatot fog eredményezni. Ha kicsit is érezzük a kontroll hiányát, akkor rögtön lazítunk. A tanulásmódszertani kultúránkon kellene változtatnunk, hogy a távoktatás is hatékonyan működni tudjon.

A számítógéppel segített tanulás során már van egy interaktív eszközünk, ami felgyorsítja a tanulás folyamatát. Például különböző matematikai műveletek pár kattintással is elvégezhetőek, táblázatok kialakítás egyszerűsödik. A számítógép alkalmazása az oktatás során nagyon sokféle lehet. Nevezhetjük akár az írásvetítő modern változatának is. Az oktató be tudja mutatni prezentációját, szemléltethet különböző multimédiás és animációs filmekkel. Az órát sokkal színesebbé lehet tenni vele még úgy is, hogy nincs esetleg internetkapcsolatunk. A diákok is használhatják az óra folyamán különböző adatgyűjtéshez, modellezéshez, adatok összegzéséhez és diagramokban való kiértékelésben. Figyelni kell arra, hogy mindenki rendelkezzen megfelelő számítástechnikai ismerettel. (A tanár / oktató is!) A hazai gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az intézményekben van egy számítógépterem, amit csak informatika oktatására használnak. Oda nem mehetnek csak úgy be a diákok (általában zárva van a terem), mert féltik a gépeket. Változnia kellene a tanárok hozzáállásán is, hogy rájöjjenek, hogy ez is egy jó oktatási eszköz és nem csak munkafüzet, térkép és albumok vannak. Ha számítógépet akarnak alkalmazni az órán, jól át kell gondolni, hogy milyen formában, mennyi időben szeretnék. (Főleg, ha továbbra is megmaradnak a számgép termek és a többi tanterem nem rendelkezik géppel. Erre azonban kitűnő megoldás például a digitális zsúrkocsi.) Többször elhangzik az az ok is, hogy nem lehet a teremben gép, mert szünetben a diákok biztos tönkretennék. Ez is egy tanulási folyamat része lenne a diákok részéről, hogy természetessé váljon nekik a számítógép jelenléte és alkalmazása és eltűnjön az újdonság varázsa. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a diákok többségének már van okostelefonja és lehet hogy, a gép kezelését is jobban tudják tanáruknál. Sokszor elhangzik az a kifogás is, hogy nem minden gyereknek van otthon gépe, így nem lehet olyan jellegű feladatokat kiosztani házi feladatként, vagy órára való felkészülésre. Ezt sokáig én is így gondoltam. De ha belegondolunk, hányszor mondtuk tanulmányaink során, hogy mi azért nem olvastuk el a kötelező olvasmányt / jegyzetet mert az nem volt meg otthon. El lehet menni könyvtárba és az ottani számítógépen elvégezni a gyűjtőmunkát vagy feladatot. Csak arra kell figyelni, hogy olyan feladatokat kapjanak ilyen esetben a diákok, hogy az ne igényeljenek extra programokat, hozzáféréseket, tehát mondjuk egy könyvtári gépen is elvégezhető legyen. Hogy melyik módszert alkalmazzuk az órán, figyelembe kell venni több tényezőt is:

·         A tanár informatikai képzettsége

·         A tanuló informatikai képzettsége

·         A rendelkezésre álló hardver mennyisége és minősége

·         A rendszergazda, oktatástechnikus léte és feladatköre

·         A tanulók önállósága, érdeklődése

·         A tanulók tájékozottsága, készségei

·         A tanár személyisége, ambíciói

·         A tanterv időbeli szorítása (http://edutech.elte.hu/multiped/szst_12/szst_12.pdf)

Ha jobban megnézzük ezeket a tényezőket, így is tudnánk mondani kifogásokat, hogy miért ne alkalmazzunk számítógépet az órán, de lépjünk túl félelmeinken. Minden kezdet nehéz, és utána már jobb lesz.

Az on-line vagy web alapú tanulás annyiban különbözik az előzőtől, hogy itt már van internetes elérhetőség is. Az internet szinte bármely tantárgy tanításához segítségül hívható. A webalapú feladatokkal a diákok önállóan és céltudatosan foglalkoznak autentikus forrásokkal és szövegekkel. A szerzett információkon kívül megtanulhatják az internet helyes használatát is (digitális kultúra). Ennél az oktatási formánál a tanár személyisége még jobban háttérbe szorul és inkább csak segíti a diákokat. Buktatója lehet a dolognak, ha a diákok elkalandoznak és nem a feladattal foglalkoznak. Így fontos, hogy ne csak on-line feladatok legyenek az órán. A diákok több elágazási ponthoz is juthatnak a feladat során, nem csak szolgáltatott tartalmakhoz (szakmai cikkek, menetrend) juthatnak hozzá, hanem mások által készített tartalmakhoz is. Megtanulhatják a helyes információszűrést is.

Komenczi Bertalan ennek a hármasnak – távoktatás / számítógéppel segített tanulás / web alapú tanulás – a metszetében helyezte el az e-learninget. 

Mit várunk az e-learningtől?

• A minőségileg biztosított, megváltozott tanulási környezet minőségi javulást, gyorsabb és hatékonyabb tanulást eredményezhet.
•  A hagyományos és a modern oktatási elemek optimális kombinációja révén jelentősen átalakulhat a tanulás időszerkezete, kimutatható az időmegtakarítás.
• A jó elektronikus tananyag, miközben megfelelően vezérli az egyén munkáját és biztosítja a tanuló számára, hogy saját ritmusának megfelelően dolgozzék, rendelkezik olyan eszközökkel is, amelyek ránevelik az egyént az egyre önállóbb munkavégzésre.

Mit vár az e-learning a tanulótól?

• ·         Bizonyos fokú önállóságot és
• ·         Nagyfokú felelősségvállalást saját tanulása iránt. (Kovács 2007)

Az e-learning fő jellemzője a didaktikai tervezés, a modularitás és a rendszerszemlélet hármasa.

A didaktikai tervezés nagyon fontos elem, mivel helyesen kell kiválasztani az oktatás tartalmát. Be kell látni, hogy nem lehet mindent eredményesen tanítani e-learning segítségével, van olyan tartalom, ami egy hagyományos oktatási módszerrel sokkal hatékonyabb. (Pl.: szakácsok, pékek, stb.) Fontos, hogy a szövegek kidolgozásánél legyenek primer – ténylegesen a tananyaghoz kapcsolódó – és szekunder – kiegészítő, segítő – szövegek. Így több elágazáshoz is vezethetnek a különböző utalások, ami azért nagyon jelentős, mivel a tanulási utak sem egyformák. Az utalások nemcsak újabb szövegekre, hanem képre, hangra és mozgóképre is vezethetnek, ami megkönnyítheti a szöveges tartalom értelmezését. Mivel „követni” lehet a tanulót, hogy melyik tanulási úton halad, így látható a tanulás eredményessége is, állandó visszajelzést kaphatunk a haladásról.

A modularitás, mint ahogy a neve is jelzi, utal az egységekre, melyekre az oktatási tartalom is bontva van. Minél kisebb egységeket határozunk meg, annál valószínűbb, hogy az oktatás hatékony lesz. Mivel több tanulási út is adott, így az önálló tanulás mindenki számára saját ütemben megvalósítható. Figyelni kell arra, hogy a megfelelően legyen szabályozva, mivel se a szoros se a túl laza irányítás sem hatásos.

A harmadik elem, amivel meg lehet valósítani egy e-learning oktatást az a rendszerszemlélet. Az e-learning tartalom és tevékenység rendszer a tanulási környezet része.

Az elektronikus tanulási környezet kommunikáció központú, de ne felejtsük el, hogy nem minden esetben szükséges interaktív elektronikus médium. Itt is lehet társakkal, tanárral beszélni, de a könyvek olvasása sem tilos.

Az informatikai eszközök teljes mértékben ki vannak használva az e-learning során:

• Rendszerszervező funkció – ki mikor mit csinál
• Információszolgáltatás – akkor lenne a leghatékonyabb, ha ismernénk az egyén előismeretét egy sokoldalú felméréssel
• Kommunikációs funkció – a kommunikációt biztosítani kell, nem lehet kizárni más csatornákat sem, de ezzel vigyázni kell, mert az információk könnyen félremennek

Az informatika és a digitális világ olyan ütemben változik, hogy legtöbbször nem tud hozzá kialakulni a megfelelő módszertan. A gyors fejlődés nem engedi az attitűdök változását sem, pedig itt jelentős változásokra lenne szükség. Megváltozik a tanárszerep. A tanár már nem áll a középpontban, inkább csak segít és menedzseli a tanulás folyamatát.

Végül szintén Kovács Ilma könyvéből idéznék:

„Az információs társadalomban:

•  Az információ szabad áramlásához elengedhetetlen a számítógép széles körű használata,
• A számítógép tömeges és hálózaton keresztül történő használata lehetővé teszi az egyén számára a máshol fellelhető információk könnyű, gyors és olcsó beszerzését, valamint felhasználását,
•  Az információk kezelésének új formáival és módjaival találjuk szemben magunkat, ezért ezt már az iskolában is tanulnunk kell,
• A tanulás újfajta módjainak, kereteinek és teljesen új környezetének kialakítása már jó ideje elkezdődött az oktatás / képzés legkülönbözőbb területein, de nekünk kell folytatnunk.”

Digitális nemzedék elméletek. Felhasználói szokások, életkor és IKT kompetencia

A mai gyerekeknek már természetes, hogy a világ kibővült, bármilyen szükséges információ leszedhető a netről, lehet levelet írni, csevegni, fel tudják egymást hívni és még a játék is megoldható virtuálisan. Most már valóban beszélhetünk digitális nemzedékről.

Kultúránk, társadalmunk megváltozott, az internet megjelenése és az általa közvetített felpörgött információcsere sokakat sokkolt. Megjelentek a különböző kategóriák, amik között talán nem túl élesek a határok. Először talán magamat kellene besorolnom. Akármennyire is szeretném hinni, hogy nekem már természetes ez az egész netes világ, meg kell, hogy állapítsam sajnos nem. Magamat sem tudom becsapni, na meg az évszámok sem hazudnak J Pont lecsúsztam arról, hogy én is az internet-generációhoz tartozzak. Tényleg annyit számít 1-2 év? Azt hiszem, igen. Mivel ezen a területen elég gyorsan történtek és történnek a változások, pár év is sokat számít. De ezek nem behozhatatlanok.

Na de ki hova tartozik? Nézzük végig példákon keresztül:

• ·Veterán generáció: a mi nagyszüleinket sorolnám ide, akiknek idős korukban adódott a lehetőség, hogy megismerjék az internetet. Véleményem szerint a legtöbb esetben a lemaradásuk már behozhatatlan. Ennek nem biztos, hogy az érdeklődés hiánya az oka, hanem már inkább szellemi és testi.
• ·Baby - boom generáció: Ők a szüleink, már életük derekán találkoztak az internettel, mellyel még ismerkednek, de már munkájuk során alkalmazzák is.
• ·X - generáció: Magamat is ide sorolnám, mi pont beleestünk egy átmeneti szakaszba. Kamaszkorunkban találkoztunk először a nettel, de munkánk során már aktívan és elég magabiztosan használjuk.
• ·Y - generáció: Ők már gyerekkorukban megismerték a netet és lassan kikerülnek a munkaerőpiacra, ahol az X-generáció legnagyobb riválisai lehetnek.
• ·Z - generáció: Ők már beleszülettek az internetes társadalomba, számukra már természetes ez a közeg.
• ·Alfa nemzedék?: Ez a legújabb megfogalmazás a mai kétéveseket jellemzi. Kíváncsi vagyok rájuk mi lesz a jellemző? Mennyire gyors a fejlődés? Mikor lesz szükséges egy újabb kifejezésre?

Szomorúan állapítottam meg, hogy egy X – generációs digitális bevándorló vagyok. Ezek a kategóriák azonban csak iránymutatók. Nyilván van a baby – boom generáció szülöttjei között is olyan, aki profin kezeli a számítógépet és lépést tart a technológiai fejlődéssel valamint az én generációm tagjai között is lehet olyan, aki elzárkózik az internet használatától és csak a legszükségesebb esetben használja.

Beszélhetünk egy új embermodellről, a homo informaticusról? A válasz igen. Az informatika megjelenése mindenképpen elkezdte átformálni az embert, megváltoztatta és késztette a változások okozta helyzetek lereagálására.

Ki, hogyan reagál? A legnagyobb behozni valója a bevándorlóknak van, mivel legtöbbjüknek már felnőtt korban kellett elsajátítani az informatikai ismereteket. A hódítók az újdonság erejével fedezik fel a netet és a virtuális világot. A derékhad belátta, hogy muszáj lépést tartani a változásokkal. A kívülrekedtek nem élnek az internet adta lehetőségekkel. Ez elég durván hangzik, de számos oka lehet: hátrányos helyzet, hiányos alapismeretek (írás – olvasás).

Érdekes módon a bennszülötteknél is megtalálható ez a hármas kategória, csak más elnevezésekkel: leszakadók, csipegetők és új hódítók. A két csoport közti hasonlat is azt mutatja, hogy nem élesek a határok és bizonyos hátrányok megfelelő háttérrel és akarattal behozhatók.

A digitális bennszülötteket a társadalmi tényezők és az internet nagyban befolyásolja és változtatja. Mivel ez a fiatal generációt érinti, így különösen oda kellene figyelni, hogy megtanulják helyesen alkalmazni a netet. (Itt megint megemlíthetném a digitális kultúra fogalmát, de nem teszem, mivel előző bejegyzésemben már utaltam rá.) Nem mutogatnék ujjal a felelősökre sem, mert szerintem nem is lehet, hanem inkább itt az iskola és a szülők megfelelő kooperációjára utalnék. Nem hárítanám a felelősséget egyikre sem kizárólag, hanem megfelelően meg kellene tanulniuk együttműködni.

Nem vagyok digitális bennszülött, de aktívan használom a netet (még ha nem is vagyok igazi webkettes), de a sajátosságait én is tudom magamon tapasztalni. Megszoktuk, hogy az internet gyorsan választ talál a kérdéseinre, kulcsszavakra rá tudunk keresni, így nem biztos, hogy az egész szöveget végigolvassuk, megváltozik az olvasástechnikánk és türelmetlenek tudunk lenni, amikor lelassul a rendszer. Olvassuk vissza a facebookon lévő bejegyzéseket, amikor az első órai közvetítések voltak, vagy amikor az első próbaóránk volt SL-ben. Frusztrációnkat nem tudtuk magunkban tartani, azonnal meg akartuk osztani egymással. Mégis mi mutatja, hogy „csak” bevándorló vagyok? Ha megtaláltam a keresett cikket, vagy könyvet, akkor valahonnan megpróbálom megszerezni vagy kinyomtatni. Tudom, nem környezettudatos, de csak gépről nem tudnék tanulni és olvasni. Szeretek aláhúzni, kiemelni és a lap oldalára jegyzetelni. Élek is az internet adta lehetőségekkel meg nem is.

Megfigyeltem magamon, ha sokat ülök a gép előtt, akkor az valamilyen szinten „felpörget”. Túl sok az információ, túl sok a feladat, az agyam meg csak kattog rajta. Nem csodálom, ha gyerekek is izgágák lesznek tőle. Azonban egy hiperaktivitás nem írható csak az internet és az ingergazdag környezet számlájára. Az állandó online állapot is feszültséget kelthet. Késztetést érzünk, hogy gyakrabban okostelefonunkra pillantsunk, átfussuk leveleinket, megnézzük a facebookos és twitteres bejegyzéseket és hozzászólásokat, esetleg gyorsan reagáljunk is rájuk. Így igazából meghatározhatatlan, hogy mennyi időt töltünk is az interneten.

Sokszor mondják, hogy az internet egy megfelelő eszköz ahhoz, hogy kapcsolatot tartsunk egymással. Ezzel vitatkoznék is meg nem is. Akikkel nem találkozom nap mint nap, velük tényleg egy jó alternatíva a telefon mellett, hogy így „beszélgessünk” egymással és tartsuk egymással a kapcsolatot. De ennyi. Nem lógok állandóan a facebookon, keresek olyan ismerősöket, akikkel eddig sem nagyon beszéltem és nem csicsergek minden haszontalan dologról. Egyszerűen felesleges időpazarlásnak tartom. Lassan 3 éve itthon vagyok a gyerekekkel és eszembe sem jutott, hogy én most be lennék itthon zárva és ki lennék zárva a társasági életből. Ennek bevallom őszintén nem az internet az oka. Nyilván az én személyiségemből adódik, de megismerkedtem új emberekkel, a gyerekekkel is aktív társasági életet élünk, valamilyen programot mindig kitalálunk. Számomra ez sokkal fontosabb, minthogy a gép előtt ülve ismeretlenül fórumozzak, csak úgy beszélgessek. Kialakítottunk egy összetartó közösséget, akikkel közös programokat szervezünk. Így is lehet hálózatosodni bevándorlók módjára. J Viszont most, hogy újra folytatom tanulmányaimat, így az internet újra jobban az életem részévé vált. Nem egyszerű beosztani az időmet, de megpróbálom megfelelően menedzselni J

Ami mindenképpen könnyebb azoknak, akik beleszülettek ebbe a világba az a tanulás. Az ő esetükben talán egyszerűbben megvalósítható az életen át tartó tanulás, mivel megfelelő számítástechnikai ismeretekkel rendelkeznek és kiismerik magukat a világhálón. Könnyebben tanulhatnak egy e-learningen, mivel annak technikai háttere nekik már nem okozna gondot. Könnyebben utánanéznek annak, ami érdekli őket, hatékonyabban kezelik az információkat.

Érdekes kérdés vetődött fel az előadáson: Miből lesz az emléknyom? Kell tudnom az egész szöveget, vagy elég lesz esetleg, ha a keresőszavakra emlékszem? Ebben lehet, hogy megint kiütközik, hogy csak bevándorló vagyok. Én könnyebben emlékszem a kézzel írt jegyzeteimre (mert én hallottam, láttam, írtam), amin kiemeltem a lényeget, firkáltam a lap szélére. De lehet, hogy ez csak annak köszönhető, hogy vizuális típus vagyok? Ha kitartóan nézném és olvasnám a képernyőt, akkor ugyanúgy meg tudnám jegyezni a rajta lévő tartalmat? A keresőszóról meg könnyen asszociálnék?

Mindenesetre azokat a jellemzőket, amik közül most én is néhányat kiemeltem, amik a digitális bennszülötteket jellemzi, mindenképpen figyelembe kellene venni az oktatás területén. Lehet, hogy egy mai gyereknek már nem elég egy aranyos, magával ragadó, határozott személyiségű tanár? Tényleg csak az új technológiákkal lehet őket megfogni? Azért sajnálnám, ha ez csak így lenne. Szükség van a személyes élményekre és kapcsolatokra is. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy milyen arányban lehet bevonni az új technológiákat az oktatás különböző területére.

Szó volt az előadáson az optimista és pesszimista látásmódról is. Én nem tudnék állást foglalni egyik oldal mellett sem. Az internetnek talán ugyanolyan arányban vannak jó és rossz oldala. Emberek hozzáállása, felfogása alapján változhat a két oldal: ami az egyiknek jó az a másiknak rossz és fordítva. Számomra meglepő volt, hogy a hallgatók, akik már az Y – generációhoz tartoznak, elég negatívan jellemezték saját magukat. Ennek kíváncsi lennék az okára.

Három érdekes kérdés merült fel az előadás végén:

Hogyan lehet a sajátosságokat az oktatásban alkalmazni? Ki kellene használni a bennszülöttek nyitottságát és ismeretét a számítástechnika világában és a digitális világban. Valamilyen szinten alkalmazkodni kellene a megváltozott körülményekhez és nem továbbra is a kőkorszaki módszerekhez alkalmazkodni. A házi feladat letölthető lehetne egy közösségi oldalról, vagy közös dokumentumban együtt szerkeszthetnék meg a feladatot. Fel lehetne használni a konnektivizmus és az e-learning egyes elemeit akár az általános iskolai oktatás terén is. Itt azonban megint előkerül a megfelelő technikai háttér kérdése is…

Kinőhető-e a digitális bennszülöttség? Ha megnézzük az alkategóriáit (leszakadók, csipegetők, új hódítók), akkor szerintem az ember egész élete során nem egy kategóriába lesz besorolva. Ennek oka lehet pl. az élethelyzet, életkori sajátosság, stb. Egy leszakadóból lehet csipegető, vagy akár hódító is, de egy csipegető akár le is szakadhat, vagy új lendületet véve hódítóvá is válhat.

Mire figyelmeztetnek a különböző típusok? Nem szabad skatulyázni. Fontos lenne a differenciálás és fejlesztés. Az emberek mint minden másban is különbözőképpen tanulnak, gondolkodnak. Figyelembe kellene venni a személyiséget is, aki a gép mögött ül.

Ehhez hasonló kérdések eddig is voltak az oktatásban, csak ezek is modernizálódtak és alkalmazkodtak a felgyorsult világhoz.