MZ/X Jelentkezz, jelentkezz! Kapcsd ford!

Első blogbejegyzésem után sok vigasztaló szót kaptam arra a mondatomra, amiben szomorúan megállapítottam, hogy X generációs digitális bevándorló vagyok. Félreértés ne essék, nem vagyok magam alatt és nem lettem depressziós sem. Kicsit meglepő csak, amikor ilyen kategorizálásokat kitalálnak, és az ember rádöbben, hogy papíron, születési idő szerint melyik csoportba kerül. Nem inkább a tudás lenne a fontos? Úgy is kategorizálhatnánk: tudja, kapizsgálja, nem tudja. Persze ez nem hangzik olyan tudományosan, de a lényege ez lenne. Ha már mindenképpen kategóriákat szeretnénk, akkor véleményem szerint az életkorhoz ennek semmi köze, inkább a motiváció, tanulni akarás, lehetőségek kihasználása a fontos. Na meg persze a megszerzett és alkalmazni képes tudás. Addig is maradok csak egy X generációs digitális bevándorló.

Marc Prensky megfogalmazása szerint: „A digitális bevándorló tanulása során alkalmazkodik a környezetéhez – mint minden bevándorló, egyesek jobban, mint mások -, de bizonyos mértékig mindig megtartja „akcentusát”, azaz fél lábbal a múltban él. A digitális bevándorló akcentus abban nyilvánul meg, amikor első gondolatunk helyett csak a második az internet, amikor információra van szükségünk, vagy amikor elolvassuk valamelyik számítógépes program kézikönyvét, és nem abból indulunk ki, hogy úgyis rájövünk, hogyan működik használat közben. Az idősebb generáció másképpen szocializálódott, mint gyermekeik, és most tanulja az új nyelvet; és az a nyelv, amelyet életünk során később tanulunk meg, agyunk más részében raktározódik.” Hát igen, ha körbenéznénk, vajon hány családban van még Révai lexikon, Idegen Szavak Szótára? Adatokat nem tudok, de gondolom, az X generáció tagjai még rendelkeznek ilyennel. Nekünk is van, de már nem használjuk, mert ugye a net az gyorsabb. Kíváncsi lennék milyenek a lexikon eladási statisztikák manapság. Vagy manapság ez csupán presztizskérdés?

Prensky szerint egy digitális tanár nem tudja elképzelni, hogy egy diák, úgy tanulhat eredményesen, ha egyszerre többféle inger éri, mivel ők ezt a képességet fejlődésük legfogékonyabb éveiben nem gyakorolták. Lehet, hogy nem gyakoroltam, de el tudnám képzelni úgy a tanítást, hogy a diákok egyszerre több forrást is felhasználva sajátítanák el az óra anyagát. (Prensky, 2001)

Több komment kapcsán felmerült, hogy az új generáció valóban okosabb-e az előzőnél. Az „újaknak” az idő haladtával és a rohamos technikai fejlődésnek hála, egyre nagyobb tudásanyagot kell elsajátítaniuk. Emlékszem nekem informatika órán Commodor 64-es géppel meghívót kellett tudnom készíteni és könyvtárat létrehozni. Akkor a mi tudásunk már több volt a szüleinknél (okosabbak voltunk?), de mai viszonylatban ezzel vagy egy DIR paranccsal már nem sokra jutnék. Nemcsak rohamosan jönnek az új információk, de gyorsan el is avulnak. Igazából naprakésznek lenni nehéz. Lehet, hogy valaki rutinosan használja a netet, de „csak” olyan ismeretekkel rendelkezik, amitől ő személy szerint nem lesz több. Egy online vásárlás vagy rendelés nem egy ördöngösség, bárki hamar megtanulhatja a felhasználói szintű ismereteket. Aki viszont már összefüggéseiben látja a dolgokat és működésüket, már jobban pozícionált a mai világban. Fontos lenne a tudás minőségének és tartalmának az ismerete is, hogy ezt (a mai fiatalok okosabbak) bátran kijelenthessük. És minek a tudásáról beszélünk ilyenkor? Számítástechnikai ismeretek vagy kenyérdagasztás? Lehet és kell egyáltalán a különböző tudásfajtákat összehasonlítani? Fizikai képtelenség, hogy mindenben mi legyünk az okosabbak. Attól, hogy egy tudás (kenyérdagasztás rejtelmei) már nem elemi fontosságú, még tudásnak számít. Vagy van a tudásnak értéke? Fontos tudás, átlagos tudás, lényegtelen tudás. Szerintem ezt minden embernek magának kell eldöntenie, hogy számára mely információk a fontosak és mely információkkal tud boldogulni a mai világban.

Nem szabad elfeledkezni az új generációk ambícióiról és lendületéről sem. Lehet, hogy nem is igazán a tudásuk több, csak más szempontokból tekintenek a világra, más a világszemléletük és ezzel idézik elő a szükséges változásokat. Azt hiszem, mindkettőre szükségük van a változások eléréséhez.

A különböző generációkat a számítástechnikai és internetes ismeretük alapján kategorizálták. Azért a sok informatikai tudás és információáramlás közben sem lenne szabad a hagyományos emberi értékekről (család, barátság, szeretet) sem elfeledkezni. Vagy ilyenekre már csak a digitális bevándorlók gondolnak? Vajon idéz elő szociológiai változásokat az információ egyre nagyobb áramlása. Valószínűleg igen, csak nem mindegy, hogy ez pozitív vagy negatív irányba viszi a társadalmunkat.

Viszont most elmesélném, milyen változások történtek velem az elmúlt két hétben. Mikor felvettem a kurzust és a konnektivista csoportot választottam a vizsga helyett, még nem tudtam mire vállalkoztam. A kezdeti kétségbeesés után már értem el apró sikereket, ami arra késztet, hogy bármennyire is időhiánnyal küszködök kitartsak.  Eddig lehet, hogy technofób Jaj, egy újabb kategória!) voltam, aki elutasította a korszerű technikai vívmányokat? Ez a szó már ellenérzést vált ki belőlem, mert azért betegesen nem utasítottam el az újításokat. Inkább bölcsen kivártam? Nekem mindig kellett egy kis átfutási idő, amíg megértem arra, hogy például nekem is kell mobil, nekem is meg kell tanulnom a net és számítógép használatát. Nem gondoltam, hogy ezek rossz dolgok lennének, csak nem volt rájuk szükségem. (Az „öregek” – X-generációs digitális bevándorló – nehezen változtatnak szokásaikon?) Mindig van egy pont az ember életében, amikor érzi, mikor van szüksége váltásokra. Tehát technofób mégsem vagyok. Mivel azonban mégsem veszem meg rögtön az első legmodernebb kütyüt, nem csak ezektől várom a pozitív társadalmi változásokat, így technofílnek sem jellemezném magam. Marad a technorealista. Talán ez passzol rám legjobban, távol tartom magam a szélsőségektől és próbálok alkalmazkodni az újabbnál újabb helyzetekhez. Szóval a kurzus kapcsán alkalmazkodtam az új helyzethez, blogot írok, kommentelek, csiripelek, megfejtettem a qr kód titkát (technikai analfabétaként ez nálam már csoda). Így a kurzustól az ismeretanyagon kívül rengeted hasznos és használható tudást kaptam, amit később kamatoztatni tudok. Ezzel csak azt akartam példázni, hogy szorgalommal, megfelelő motivációval és kitartással igenis lehet fejlődni, előrelépni, a kategóriák meg köszönik szépen jól vannak.

Ezen a témahéten többször előfordult  a nyelv kérdése is. A nyelv az emberiséggel folyamatosan változik. Kérdés, hogy a nagy információáramlás milyen irányba befolyásolja. Ha megnézzük egy mai fiatal sms üzenetét, nem biztos, hogy rögtön megértjük. Olyan angol és magyar rövidítéseket használnak, hogy lassan egy igazi dekódoló készülék kell hozzá. Bevallom én is most tanulom őket, de használni nem használom. Ezért is örültem az egyik közzétett linknek, ami az internetes szlengekről szólt. Ezen a téren is mutatok fejlődést!

Régen azt mondták, hogy félszavakból is megértik egymást. Ennek a mondásnak, a mai internetes szleng a modern változata? Annyira felgyorsultunk, hogy nincs időnk leírni a mondandónkat, csak rövidítünk?

Bódi Zoltán az interneten jelentkező spontán szövegek köztes kommunikációs műfaját írott beszélt nyelvnek nevezi. A partnerek nem látják és hallják egymást viszont a spontán beszélt nyelvhez hasonlóan szervezik a szövegeiket. Rövidítenek, kiemelnek, aláhúznak, emotikonokat használnak. Ezekkel próbáljuk mondandónkat nyomatékosítani. Talán ezekkel próbáljuk meg a metakommunikáció hiányát pótolni? http://c3.hu/~nyelvor/period/1283/128302.pdf

Azért nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekeknek továbbra is szükségük van az olvasásra, szövegértésre, és a helyesírásra.

Az oktatás során fel kellene használni a gyerekek természetes tudását és kíváncsiságát

Kíváncsi vagyok, az új alfa nemzedéket milyen kihívások várják. A világot az új generációk viszik tovább, viszont tudásuk egy részét még az előző generációtól tanulják.

„Mi legyen tehát? A digitális bennszülötteknek kell megtanulni a régi módszereket vagy a digitális bevándorló tanároknak az újakat? Sajnos, bármennyire is szeretnék azt a bevándorlók, nagyon valószínűtlen, hogy a digitális bennszülöttek meghátrálnak. Először is előfordulhat, hogy ez lehetetlen – lehet, hogy az agyuk szerkezete már eltérően alakult ki. Másodszor ez ellentmondana mindennek, amit a kulturális migrációról tudunk. Azok a gyerekek, akik egy új kultúrába születnek, könnyen megtanulják az új nyelvet és határozottan visszautasítják a régi használatát. Az okos felnőtt bevándorlók elfogadják, hogy nem ismerik új világukat és igénybe veszik gyermekeik segítségét, hogy tanuljanak és beilleszkedjenek. A nem-annyira-okos (vagy nem-annyira-rugalmas) bevándorlók azzal töltik idejüket, hogy zúgolódnak és visszasírják régi országukat”. http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf

Végezetül egy kis nosztalgia, bevándorlók még ismerik: Első emelet: Kis generáció

Nézd, itt vagyunk, értünk mi is a félszavakból,
Egymást jól megértjük, hogyha kell.
Nézd, itt vagyunk,a jogosítvány egy dalra szól,
Hogy másként játsszuk el.

Bátrak vagyunk, nem féltünk megszületni,
Nem tudtuk, hogy az élet csak ráadás.
Most kérdés vagyunk, a számítógép szerint,
Van ránk megoldás.


Refr.:
Jó a helyzetünk,
A hírek most is erről szólnak,
És ezt hinni volna jó.
De félő, hogy felnövünk,
És senki, senki nem tud róla,
Hogy élt itt egy kis generáció.


Elfújt a szél lázat és lázadást,
Ma hamburgerbe szorult a rock’n’roll.
Mondd, mennyit ér, mindaz, amit elmondtál,
A régi napokról.

Rap:
Sebe is vér, csak a sárga rózsa,
Csak a szmog, a dizsi meg a Pepsi kóla.
Mindent akar a zűr és a zavar,
Utólag mindenki mondhat, amit akar.
Merilyn kár volt, Woodstock sár volt,
Ezek után velünk ki az, aki számol?
Neked is jó volt, de ma sem olyan rossz,
Ki tehet róla, hogy más a mai hossz.