Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság

A kompetencia tulajdonképpen egy olyan képesség, ami segít abban, hogy az élet különböző szituációiban alkalmazni tudjuk tudásunkat, tapasztalatainkat, személyes adottságainkat. Tehát az ismeret (tudom, mit kell csinálni), az attitűd (pozitív vagy negatív) és az érték (értékteremtő tevékenységnek gondolom) összessége.

Mióta megjelent a számítógép az oktatásban és elterjedőben van az e-learning nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez merőben más oktatási színteret, tanulói és tanár magatartást és tartalmat jelent. Gyakran úgy gondolják, hogy az e-learning oktatásához elegendő a megfelelő informatikai háttér, ez ennek a fő kompetenciája. Nem minden esetben tehet a technika arról, ha egy ilyen jellegű képzés sikertelen lesz. A technika veszélyeztetheti az eredményességet (Ami el tud romolni, az el is romlik.), de nem az a fő buktatója a képzésnek. Egy jól kidolgozott e-learninges tananyaghoz manapság már elegendő egy alapvető számítástechnikai ismeret is. A sikertelenség leggyakoribb oka az alapkompetenciák hiánya, mivel az IKT alapú tanulás feltételezi alapvető kognitív kompetenciák meglétét. Ezek a kulcskompetenciák különböző módon jelennek meg egy hagyományos oktatási környezetben és egy e-learninges tanulás során.

Kőfalvi Tamás E-tanítás című könyvében a következőképpen sorolja be ezeket a kompetenciákat:

• Olvasás és szövegértés: A tradícionális oktatás során ez szinte elengedhetetlen követelmény. Az e-learning tananyagok viszont nem közvetlenül adják át az ismereteket, jobban preferálják az információ nem szöveg alapú dekódolását (hang, kép, stb.), így itt ez a kompetencia nem olyan erősen jelenik meg. Kőfalvi szerint ezért ez az oktatási környezet nagyobb sikerélménnyel járhat a gyengébb olvasási és szövegértési készséggel rendelkezőknél. Véleményem szerint az olvasásnak minden tanulási környezetben fontosnak kellene lennie, mivel ez már egy alapvető szükséglet, hogy a mai világban boldogulni tudjunk.
•  Szintetizálás: A hagyományos tanulási környezetben a szintetizálás a tanár feladata. Az e-learning során azonban mindenki egyedi úton, módon jut el a megoldáshoz, az ismeretek szintézisét saját magának kell megalkotnia.
• Következtetés, ok-okozati kapcsolatok felismerése: Egy hagyományos tanulási környezet csak nehezen, vagy sehogy nem tudja megteremteni ehhez a megfelelő légkört, munkamenetet. Egy jól felépített e-learning viszont támogatja ennek a kompetenciának a fejlesztését.
•  Alapvető logikai műveletek elvégzése: A hagyományos környezet a passzív befogadásra hagyatkozik, logikai műveletek csak tanári segítséggel gyakorolhatók. Az e-learningnél ez a tananyag szintjén épül be a tanulás folyamatába.
•  Az ismeretek bevésése és előhívása: Ez főleg a hagyományos oktatás során játszik nagy szerepet. Az e-learning nem a megszerzett ismeretekre kíváncsi, hanem azok alkalmazására. Mennyire fontos lenne ez a hagyományos oktatásnál is! A gyerekek ne csak biflázzanak, hanem a megszerzett tudást tudják alkalmazni is!
• Tudásrendszer konstrukció: A hagyományos tanulási környezetben csak a tantervi kánonok és tananyagkészítés szintjén jelenik meg. Ezen a kész tudásrendszeren a tanár még kicsit változtathat, de a tanulónak már semmi beleszólása sincs. Ezzel ellentétben az e-learningnél maga a diák az, aki felépíti a tudásrendszert és ehhez a tanár csak segítséget ad.

Elnézve ezeket a kompetenciákat, úgy érzem a hagyományos oktatásnál is fel lehetne erősíteni egyik másikat. Sajnos a legtöbbször a diák fejébe egy tölcséren át töltik a sok információt és a lényeg, hogy „mindent” tudjon. Ezeket a megszerzett tudásokat viszont nem minden esetben tudják alkalmazni. A diákok részéről is más hozzáállás kellene, mert ők is könnyebben kérdeznek, minthogy utánanéznének dolgoknak.

Kőfalvi kiemel még néhány kompetenciát, amelyek a hagyományos oktatási környezetben szinte alig, vagy egyáltalán nem jelennek meg, viszont az e-learning – környezet épít rájuk:

• Informálódni tudás képessége: Ez talán az információs társadalmunk egyik talán legfontosabb kompetenciája. Az e-tananyagok – a hagyományossal ellentétben – építenek a tananyagon kívüli, önállóan vagy csoportosan megszerzett információszerzés elsajátítására. A tanulóknak a tananyagon belül is lehetőségük van arra, hogy saját érdeklődésük szerint válogassák össze az információkat.
• Szelekciós készség: Mivel a tanulók rengeteg információval találkozhatnak, így nagyon fontos, hogy megtanulják kiszűrni a számukra megfelelő információt. Egy hagyományos oktatási környezetben erre nincs szükségük a tanulóknak, mivel adott a tankönyv szövege, más plusz információkat nem kapnak.
• Szemantikai koherencia kialakításának képessége: Egy e-learning – környezetben nem csak szöveges elemekkel találkoznak a tanulók, hanem multimédiával is (álló- és mozgókép, animáció, hanganyag, interaktív elemek). A tanulóknak szükségük van a különféle információforrások tartalmainak kezelésére.

Egy e-learninges tanulási környezet teljesen más tanulói attitűdöt kíván, amit azonban nem lehet direkt módón irányítani. Hagyományos oktatási tapasztalata mindenkinek van, mindenki ismeri a folyamatot és a szerepeket. Egy új tanulási környezetbe könnyen magunkkal vihetjük nemcsak a jó, hanem a rossz, rögzült szokásainkat is. Itt a konnekt csoportban is meg kellett szoknunk, hogy a szó hagyományos értelmében nincs tanár, viszont van facilitátorunk, aki terelget és segít minket.

A hagyományos oktatási környezetnek is alkalmazkodnia kellene felgyorsult világunkhoz és már az nagy előrelépés lenne, ha nem is minden, de a legtöbb órán már használnák a számítógépet. Előtérbe kerülhetne a számítógéppel segített és az online alapú tanulás.

Az oktatás folyamatának tervezésénél még megjelennek bizonyos kompetenciák, de a folyamat előrehaladtával ezek eltűnnek. Ilyen például a digitális írástudás is. A tantervben lévő megjelenített célok szép lassan semmivé válnak. Pedig napjainkban az információ alapelemévé vált a digitális írástudás: tudnunk kell a gondolatokat betűkké kódolni, rögzíteni, tárolni, szétosztani és felhasználni. Benedek András Digitális pedagógia című könyvében leír egy érdekes kísérletet. Sugata Mitra és Vivek Rana, egy indiai számítógépes oktatásfejlesztő cég munkatársai 1999-ben egy élő internetkapcsolattal rendelkező, de billentyűzet nélküli terminált állítottak fel Delhi szegénynegyedében. Céljuk az volt, hogy megvizsgálják az írni, olvasni sem tudó gyerekek minden előismeret nélkül mit kezdenek a géppel és az internettel. Az eredmény számomra is megdöbbentő volt:

• A gyerekek néhány óra alatt megtanulták az egér használatát
• A következő 2-3 napban végigpróbálták az összes menüpontot
• Elkezdtek érdekes oldalakat látogatni
• Egyetlen éjszaka alatt beállították és működésbe hozták a képernyőn az órát
• Kicserélték a bejelentkező képernyőt
• Egyedi és saját szótárt alkottak a használathoz
• Megnézték a horoszkópjukat
• Megtanultak rajzolni, saját foldereket létrehozni
• 10 nap múlva az egér használatával szövegeket alkottak, olyan funkció felhasználásával, amiről még a szakember sem tudott

Megállapítható volt, hogy a gyerekek mindenfajta pedagógusi beavatkozás nélkül elsajátították a géphasználat alapkészségeit. A kísérlet kezdetétől számított egy hónap múlva a gyerekek rendelkeztek egy alapfokú számítógépes kurzus résztvevőinek tudásával. Első olvasatra számomra ez hihetetlennek tűnt, de rájöttem, hogy ha megjegyezték, hogy melyik gomb milyen sorrendben „mit csinál”, akkor olvasás nélkül is el tudtak navigálni a gépen és a neten.

Ebből a kísérletből is megállapítható, hogy a digitális írástudás hozzáértő segítsége nélkül is elsajátítható, amennyiben hozzáférünk a megfelelő technikai eszközökhöz. A számítógép használatát a gyerekek még ösztönösen fedezik fel, lelik benne örömüket és szerzik meg a szükséges ismeretet. Ezt a természetes kíváncsiságot és érdeklődést kellene kihasználni az oktatás során is. Azok a gyerekek is, akik csak az iskolában tudnak számítógép közelébe kerülni, de ott kapnak megfelelő teret a tanuláshoz, már sokkal jobb eséllyel rendelkeznek a jövőben, amikor állást keresnek.

A digitális írástudás és kompetencia:

• Digitális identitás felépítése: Manapság nagyon fontos, hogy jelen legyünk virtuálisan is. Megfelelően kell kialakítanunk digitális identitásunkat, mivel a különböző közösségi oldalakat már a munkáltatók is megnézik. „Tartsd szem előtt, hogy a közösségi oldalakon fent lehet leendő főnököd, tanárod, anyósod is.” www.eetikett.hu  
•  Médiaműveltség: Egyrészt fontos, hogy a készen kapott tartalmakat megfelelően tudjuk értelmezni és mi is megfelelően tudjunk tartalmakat létrehozni. 
•  Információmenedzsment: cél egy olyan mechanizmus felépítése, hogy tudjam szűrni az áramló információt. Biztos, hogy tudok még 400 embert követni a twitteren? Egy idő után ez már kezelhetetlen. Ki kell szűrnöm, hogy hol vannak a megfelelő tartalmak és kiválasztani a megfelelőt. (RSS-ből töröljük a nem megfelelő oldalakat.)
• Online és web2 eszközök használata: nem csak használom, hanem én is tartalomközlő vagyok.
• Etikai és jogi irányelvek

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tanítástól, képzéstől kapunk meg minden szükséges információt, tudást, készséget, amit majd a későbbi munkánk során alkalmazni tudunk. Pedig a kompetencia fejlesztése az egyén feladata is. Kraiciné Szokoly Mária Felnőttképzési módszertár című könyvében találtam erre a mondatra: „A kompetenciák megszerzése tanulást jelent, de nem minden tanulás vezet kompetenciák megszerzéséhez. A hagyományos, tekintélyelvű és instruáló jellegű iskolai rendszerű képzésben igazán nem lehet, megtanítani, megtanulni, ezeket inkább a gyakorlatban lehet megszerezni, illetve tréningek, coaching, moderálás stb. formájában lehet elősegíteni kifejlődésüket.”

Többször előfordult az előző téma során, hogy milyen jó a digitális bennszülötteknek, mert nekik már gyerekkoruk óta lehetőségük van kapcsolatban lenni számítógépekkel. A kulcsszó azonban a lehetőség. Egyrészt a digitális írástudásba nem lehet beleszületni. Nekik is ugyan úgy el kell sajátítaniuk a számítógépes ismereteket, mint egy digitális bevándorlónak. Annyi előnyük van, hogy ők jóval korábban elkezdhetik ezt a tanulási folyamatot. És a lehetőséggel nekik is meg kell tanulniuk élni. A másik fontos dolog, amit nem szabad összekeverni, az pedig, hogy a digitális kompetencia nem ugyanaz az eszközhasználattal. Nem biztos, hogy a meglévő ismereteiket tanulásra is tudják fordítani.

A kulcskompetenciák, a digitális írástudás mellett fontos lenne még kiemelni a digitális műveltség jelentőségét. A gyerekeknek meg kell tanítani, az eszközhasználaton túl azt is, hogy hogyan kezeljék a különböző tartalmakat, hogyan szűrjék az információkat. Ahhoz, hogy biztonságosan tudják kezelni a digitális média előnyeit, meg kell ismerniük az estleges kockázatokat is (személyes adatokat nem szolgáltatunk ki). „A közösségi felületeken sokszor nem csak ismerőseidhez, hanem az egész világhoz szólsz. Légy tisztában azzal, hogy kivel osztod meg a különböző tartalmaidat!” www.eetikett.hu Régen mielőtt minket elvittek a könyvtárba, elmondták nekünk, hogy ott hogy illik viselkedni, beszélni, mit és hogyan kell illetve lehet csinálni. Ezeket a szabályokat ugyanúgy lehetne alkalmazni a virtuális világban, csak persze egy kicsit kibővítve és modernizálva. „Amikor gyermekedet az internethasználatra tanítod, meséld el neki a netes illemszabályokat is!” www.eetikett.hu 

Vajon, ha rendelkezünk a megfelelő kompetenciákkal, digitális írástudással, digitális műveltséggel akkor egyenes út vezet a digitális állampolgársághoz?

Ugyan úgy, mint a valós életben itt is lesz mindig esélyegyenlőtlenség. Lesznek, akik különböző okok miatt nem tudnak, vagy nem akarnak azzá válni. A kifejezések is onnan vannak, csak kaptak egy digitális jelzőt: digitális analfabéta, digitális hajléktalan.