E-learning tartalmak és oktatási környezetek ergonómiája

Ezen a héten Jókai Erika "eLearning tartalmak és oktatási környezetek ergonómiája" című előadása alapján kell elkészítenünk a bejegyzésünket a következő szempontok alapján:

• Ön szerint melyek az elektronikus tanulási környezetet jellemző legfontosabb használhatósági/ergonómiai tulajdonságok?
• Kell-e különbséget tennünk e tulajdonságok fontosságát illetően aszerint, hogy milyen elektronikus tanulási környezetre értelmezzük ezeket a tulajdonságokat? (kontakt/online eszközökkel támogatott kontakt/blended learning/távoktatás)

„Az ergonómia (human factors) az a tudomány és gyakorlat, amely feltárja és alkalmazza mindazokat az ismereteket az emberi viselkedésről, képességekről, korlátokról és más emberi jellemzőkről, amelyeket figyelembe kell venni az eszközök, a gépek, a rendszerek, a munkafeladat, a munkakör és a környezet tervezése során, mint a hatékony működés, valamint a biztonságos és kényelmes emberi használat (alkalmazás) feltételeit.” (Benedek András: Digitális pedagógia) Az ergonómiát nem lehet figyelmen kívül hagyni az elektronikus tanulási folyamatban sem. A tanulás hatékonyságát nagyban befolyásolja a közvetlen környezet (hol tanulunk) és az elektronikus környezet is.

Igaz, itt most az elektronikus környezet ergonómiája van a központban, de pár mondat erejéig kitérnék a valós közvetlen környezetre sem. Hiába van egy jól felépített tananyagunk, ha a külső feltételek nem megfelelőek, akkor a tanulás sem lesz olyan hatékony. Fontos, hogy kialakítsunk egy számunkra megfelelő tanulási helyet, ahol megfelelőek a tényezők is – fényviszonyok, háttérzajok kiszűrése, megfelelő méretű szék és asztal, mely a helyes testtartást biztosítja, stb.

Az ISO/IEC9126 biztosítja a szoftverek minőségi jellemzőit. Igazából a termék és nem a folyamat minőségét biztosítja. A következő minőségi jellemzők tartoznak ide:

• Funkcionalitás: Milyen mértékben rendelkezik a szoftver a megfelelő funkciókkal?
• Megbízhatóság: Képes a szoftver egy bizonyos teljesítményi szintet fenntartani bizonyos idő alatt és bizonyos körülmények között?
• Használhatóság: Milyen erőfeszítések szükségesek a felhasználótól a szoftver alkalmazásához?
• Hatékonyság: Milyen kapcsolat van a szoftver teljesítménye és a használt eszközök között?
• Karbantarthatóság: Milyen költségek szükségesek a szoftver megadott változtatásainak végrehajtásához?
• Hordozhatóság: Milyen könnyen lehet áthelyezni a szoftvert egy másik környezetbe

Használhatóság:

• Érthetőség: az erőfeszítés, hogy az ember megértse a rendszer logikáját
• Tanulhatóság: az erőfeszítés, hogy megtanulja a rendszer logikáját
• Üzemeltethetőség: az erőfeszítés, hogy működtesse a rendszert és a működését ellenőrizze

A legfontosabb használhatósági tényezők:

• a tevékenység gyorsasága
• a tevékenység közben elkövetett hibák száma
• a felhasználó azon lehetősége, hogy az elkövetett hibákat a rendszer segítségével kijavítsa
• a felhasználó ráfordításai a rendszer tanulása során
• a felhasználó által elsajátított készségek tartóssága
• a felhasználó azon lehetősége, hogy a rendszert igényei szerint a feladathoz illessze
• a rendszerrel támogatott tevékenység átszervezhetősége
• a felhasználó általános megelégedettsége a rendszerrel.

A különböző szoftverek használatának ergonómiájával a szoftver - ergonómia foglalkozik.

A szoftver kialakításánál figyelembe kell venni a következőket is:

• Tervezéskor figyelembe kell venni a felhasználók tevékenységét.
• Ismerni kell a felhasználókat.
• Ha lehet, vonjuk be a felhasználókat a fejlesztési folyamatba.

A szoftver-ergonómia irányelveit Ben Schneidermann (1987) nyolc pontban foglalta össze:

• Törekedjünk konzisztenciára: hasonló helyzetekben legyenek következetesen azonosak a párbeszéd elemei, és használjunk azonos terminológiát.
• Tegyük lehetővé a felhasználók számára egyes lépések lerövidítését vagy átugrását (shortcut)
• Biztosítsunk informatív visszajelzést: gyakori és kisebb jelentőségű akciók esetén szerényebbet, ritka és jelentősebb műveletek esetén markánsabbat.
• A párbeszédeknek legyen világos kezdete, tartalma (közepe) és befejezése. Az informatív visszajelzésnek a befejezést kell követnie, mert így a felhasználónak meglesz az a szubjektív elégedettségi érzése, hogy az akció valóban megtörtént.
• Biztosítsunk egyszerű hibakezelést. Ne legyen lehetséges valóban súlyos hibát elkövetni, az elkövetett kisebb jelentőségű hibákat pedig a rendszer észlelje és ajánljon fel egyszerű javítási módokat.
• Engedélyezzük az akciók visszavonását. (undo)
• Tegyük lehetővé, hogy a felhasználó uralja a párbeszédet.
• Csökkentsük a rövid idejű memória terhelését: ne legyen szükséges kódokat, szabályokat fejben tartani, biztosítsunk memóriát tehermentesítő eszközöket. (Benedek András: Digitális pedagógia)

Úgy gondolom, ezek lennének egy elektronikus tanulási környezet legfontosabb használhatósági/ergonómiai tulajdonságai. Ha megfelelő elektronikus tanulási környezetet akarunk kialakítani, ezeket mindenképpen szem előtt kell tartani.

Elektronikus tananyagok ergonómiája:

Az elektronikus tartalmak minőségét a 4H-val szokták jellemezni:

• Használhatóság: szoftver – ergonómiának és a tanulási folyamatnak való megfelelőség
• Hatékonyság: tanulási folyamat és információáramlás
• Hatásosság: tanulási célok, határidők, ütemezés, tudás mélysége, stb.
• Hozzáférhetőség: akadálymentes oldalak, egyenlő hozzáférés

Jó, ha a tananyagban több vizuális elem is található. Eyetracking (képernyőn való tájékozódás során végbemenő szemmozgást követő vizsgálatok) kutatásokkal bizonyították, hogy előbb és gyakrabban fókuszálunk a kijelzők felületén megjelenő vizuális elemekre, mint a szövegekre. Figyelni kell arra, hogy túl sok vizuális elem a figyelmet már elterelheti. A vizuális elemek célja a könnyebb megértés segítése, szimuláció, ábrázolás. A kiegészítő elemek (magyarázat, kép, videó, ábra, animáció) ne legyenek zavaróak, vagy figyelemelterelőek.

A szövegeket jól és érthetően kell megszerkeszteni, hogy könnyen érthető és átlátható legyen. Amennyiben szükséges használhatunk kiemeléseket, de csak ezeket is módjával, különben átláthatatlan lesz a szöveg.

A képernyő felosztásán nem célszerű menet közben változtatni, mivel a funkciók keresése, lassítja a tanulási folyamatot. Ha mindenképpen változtatni kell menet közben a felületen, akkor érdemes egy ideig párhuzamosan megtartani a régi és új dolgokat, amíg nem történik meg az automatizálás. Fontos, hogy a fő információk helyét ne változtassuk. Mindig egy helyen legyenek összegyűjtve. Az alternatív információközlés különüljön el ettől, mivel a fő információkkal való egyidejű közlése csak zavaró lehet. Az aktív elemeket viszont mindig legyenek jól kiemelve, és látni lehessen rajtuk az aktivitás jelét. Ez segít a feladatok elvégzésében is.

Fontos, hogy az elektronikus tananyagok megfeleljenek a WCAG2.0-nak, ami az akadálymentességet segíti elő speciális igényű felhasználóknak. (És ez nem csak azt jelenti, hogy nagyobb betűmérettel olvasható minden!)

Amit még mindenképpen szem előtt kell tartani:

• Aktív/inaktív elemek megkülönböztetése
• Ne változtassuk a design elemeket (szín, elrendezés)
•  Az új tartalmi elemeket fokozatosan jelenítsük meg (ne „töröljünk” egyszerre mindent)
• Felhasználói tapasztalatokat használjuk ki
• Szöveg megjelenítése gördítő sávok nélkül – az emberek általában klikkelnek és ritkán használnak gördítést
• Kevés szín és betűtípus használata
•  A lényeget ne nyomja el a grafikus megjelenítés
• Navigációs elemek mindig ugyanott legyenek
• Információs és vizuális elemek csoportosítása
• Figyelem elterelhető animációkkal, de figyelemfelkeltő is lehet
• Szöveg olvashatósága (kontraszt, méret)
• Hang – figyelemfelkeltő/zavaró
• Klikkelés – csak 1-et, 2: csak megnyitásnál, jobb egérgomb csak ritkán
• Drag-and-drop helyett click-to-place
• Következetes képernyőfelosztás (heading, elsődleges és másodlagos tartalmi terület, instrukciók, visszajelzések, navigáció
• Zsúfoltság kerülése

Elektronikus tanulási környezet:

Elektronikus eszközök mindegyik oktatási formában megtalálható: kontakt, online támogatott, blended learning és távoktatás. Az első háromnál azonban van jelenléti oktatás is, így az eszközök használatára vonatkozó ismereteket, vagy külön magyarázatot adhat az oktató. Ezzel megoldható, ha a tananyagnak használhatóságában bizonyos hiányosságok lennének. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a tananyagok kialakításánál az kellene, hogy legyen a cél, hogy a tanulók megtanuljanak önállóan is dolgozni. A tanulást nagyban megkönnyíti, ha az elektronikus környezet ergonómiai szempontból megfelelő.

Távoktatásnál viszont elengedhetetlen, hogy a tananyag és a környezet használható legyen. Ebben az esetben a tanuló legtöbbször egyedül, online vagy virtuális térben dolgozik, és ha sokszor elakad a program használhatatlansága miatt, akkor a sorozatos kudarcélmények hatására, akár a tanulást is abbahagyhatja. Az Interface –szoftver ergonómiai vizsgáló munkaállomáson végzett kísérletek is bebizonyították, hogy különböző problémák, akadályok megjelenése felesleges mentális megterhelést okoz az embernek.

Míg az elektronikus tartalom funkciója a tanulás támogatása, tartalomhasználat, feladatmegoldás, addig az elektronikus környezet célja a felhasználók azonosítása, kommunikáció, ellenőrzés, értékelés, feladatmegoldás valamint nyomonkövetés és statisztika készítése. Ezért fontos, hogy a felületet egyszerűen és könnyen kezelni lehessen. Álljanak rendelkezésre a tanulási célnak megfelelő tartalmak és tevékenységek, melyekhez könnyen hozzá lehet férni. Fontos, hogy az információközlés kiemelt szerepet kapjon, mivel a kommunikáció ebben a tanulási környezetben is elengedhetetlen.

A tanulás épp elég fárasztó dolog, nem kell a tanulót még a kezelhetetlen, összetett felületekkel terhelni. Tehát egy elektronikus környezet tulajdonságai:

• Gondolkodtató, de a lényeget bemutató
• Érdekes, figyelemfelkeltő
• Interaktív, kihívásokat, feladatokat tartalmaz
• Közösségi funkciókkal rendelkezik, informál
• Motiváció, beavatkozás, ütemezés
• Fejlődést és sikerélményt nyújt
• Visszajelzéseket ad, önértékelésre alkalmas

Úgy gondolom, hogy nem kellene különbséget tenni a virtuális tananyag és a virtuális tanulási környezet kialakításakor arra, hogy milyen módon kerül sor az oktatásra. Véleményem szerint a cél az lenne, hogy a tananyagok az önálló tanulást támogassák, hatékonyan segítség az oktatás folyamatát és úgy alakítsák ki őket, hogy minden helyzetben alkalmazhatóak legyenek.

Akadálymentesség az oktatásban

Ez az utolsó témahét kicsit felborzolta a kedélyeket. Igen, a téma nem egyszerű, az emberek többsége szereti a homokba dugni a fejét, ha ez szóba kerül. Egy biztos, nem lehet róla érzelemmentesen beszélni. Bevallom, kicsit féltem a témától, de rájöttem, hogy igen, nekünk andragógusoknak is foglalkozni kell vele, mivel, ha máskor esetleg nem is, de távoktatás, vagy e-learning képzés kapcsán találhatjuk magunkat olyan szituációban, amikor mérlegelnünk kell, hogy egy képzés valóban akadálymentes-e.  

Az elmúlt héten sokat beszéltünk az integrációról és annak szükségéről. Én továbbra is azon az állásponton vagyok, ha fogyatékosságuk engedi (nem súlyos értelmi fogyatékosságról van szó), akkor igenis kis módosításokkal és segítséggel meg kell nekik is adni az esélyt egy „normális” élethez. (Persze mi a normális?) Egy dolgot, azonban múltkor nem említettem, ami szintén fontos szempont ebben a folyamatban. A másik fél is akarja az integrációt, ne csak mi. El kell fogadni, ha ő jobban érzi magát a saját közösségében és kerüli az emberek társaságát. Nekik is vannak érzelmeik, érzéseik, személyiségük és akaratuk. Csupán a sajátosságuk miatt különböznek a többi embertől egy kicsit.

Azt gondoltam, hogy az utolsó bejegyzésben megnézem akadálymentesítés szempontjából az oktatást. Kezdjük talán a valós világgal. Az intézmények Pedagógiai Programjában szerepelnek a fogyatékos diákok is. Más kérdés, hogy ettől valóban felkészültek-e ilyen diákok fogadására. A legtöbb, főleg régebben épített intézmény egyáltalán nem akadálymentes, ami biztosítaná az egyenlő esélyű hozzáférést.

4. § h) egyenlő esélyű hozzáférés:

ha) a szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető,

hb) az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók,

hc) az információ egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha az mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz való hozzájutás pedig az igénybe vevő számára akadálymentes. (1998. évi XXVI. Törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról)

Sokszor már az intézetbe jutás is komoly kihívás, mivel kevés vagy egyáltalán nincs olyan tömegközlekedési eszköz, ami egy mozgáskorlátozott ember közlekedését segítené. De a vakok és gyengén látók sincsenek könnyebb helyzetben, mivel gyakran életveszélyes nekik átjutni az út túloldalára. Főleg a régi építésű épületek átalakítása nagyon nehéz, mivel az épület adottságait nem minden esetben lehet változtatni. Ilyenkor láthatunk életveszélyesen meredek rámpákat a lépcsőknél. Ez talán csak a jó szándékot (vagy a törvényi előírásnak való megfelelést) mutatja. Igen, van rámpa, csak azt gyakorlatilag nem lehet használni. Ugyan így az épületek belseje sem megfelelő: lépcsők, szűk folyosók, küszöbök. Tapasztalatom szerint a legtöbb helyen akadálymentesítés címszó alatt a bejárathoz kerül egy rámpa és esetleg néhány ajtó mellé Braille írással kiírják a terem nevét. Ezektől azonban még nem akadálymentes egy intézmény. Szerencsére a most épülő épületeknél ezeket a szempontokat már figyelembe veszik (universal design) „Az akadálymentesség (accessibility) ma már az eredeti értelmezésnél sokkal tágabb fogalom. Épület esetében pl. azt jelenti, hogy az mindenki számára akadálymentesen megközelíthető, bejárható és vészhelyzetben biztonsággal elhagyható legyen. Jelenti ugyanakkor azt is, hogy az ilyen épületben a tárgyak, berendezések és szolgáltatások mindenki számára egyformán használhatóak. Akár épület, akár számítógép, akár tájékoztató tábla, azaz bármilyen információt közlő eszköz esetében azt is jelenti, hogy a szolgáltatott információ mindenki számára érzékelhető (észlelhető) és érthető legyen, tehát az információnak látható, hallható és tapintható formában is meg kell jelennie. Ez magával hozza azt az igényt, hogy az általában közérdekű információk legyenek tömörek, könnyen felismerhetők és értelmezhetők, továbbá egyszerű eljárással lehessen azokat a felhasználóhoz eljuttatni. Az akadálymentesség tehát semmiképpen sem korlátozódhat az épületek külső és belső megközelítésére, bejárhatóságára, használhatóságra, még akkor sem, ha itt az épület fogalmán nem egyetlen épületet, hanem az épített környezet általános célú, nyilvános, közhasználatú részeit is értjük.” http://www.e-epites.hu/802

A sikeres tanulás érdekében a tananyagnak is akadálymentesnek kellene lennie. Figyelembe kellene venni, hogy adott hallgatónak milyen segédeszközre van szükség, és jó, ha ezeket az oktató is ismeri. Az óra menetét is át kell gondolni, mivel lehet, hogy nem csak szöveges tartalmakat tud az oktató közölni, hanem szükség van látható és hallható, vagy azokat magyarázó kiegészítő anyagokra is. Ez, azért gondolom, nem okozhatna gondot, mivel egy jó tanár többféle szemléltetőeszközt is alkalmaz az órán, így azokat csak ki kellene egészítenie. Persze itt megint beszélhetnénk a hozzáállásról.

Az előadáson elhangzott néhány IKT segédeszköz, melyeket fogyatékosok használhatnak tanulás során. Ezek valóban jó dolgok, csak sajnos mivel nem lehet őket tömeggyártásban készíteni elég drágák is. Így nem mindenki tud élni a technika nyújtotta lehetőségekkel. Ezek könnyebb hozzáférését az Európai Parlament is megfogalmazta:

„A személyek szabad mozgása és akadálymentes szolgáltatások

30. Felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e technológiákhoz való gyorsabb hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésére irányuló, árak csökkentését is tartalmazó különféle stratégiák révén növeljék a szolgáltatások elérhetőségét, beleértve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében tervezett legfontosabb kezdeményezéseket is;

37. Hangsúlyozza, hogy nem alakulhatnak ki innovatív és tudásalapú gazdaságok a fogyatékossággal élő emberek számára hozzáférhető, kötelező jogszabályokkal bevezetett tartalmak és formák nélkül; ilyenek például a vak emberek számára hozzáférhető honlapok, valamint feliratos tartalmak a hallássérültek számára – ideértve a tömegkommunikációs szolgáltatásokat –, valamint a jelnyelvet használók számára online szolgáltatások, okostelefon-alkalmazások és a tömegtájékoztatási eszközökön elérhető érintőképernyős és hangos támogatások.” http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A7-2011-0263+0+DOC+XML+V0//HU

Néhány fogyatékosok által használt eszköz:

• Fejegér: Az eszköz lehetővé teszi, hogy az egérmozgásokat szemmozgással vezérelje a felhasználó a kéz használata nélkül. A kattintás a szem rajtatartásával történik. Jó fejkontroll, illetve jól kontrollált szemmozgások esetén új lehetőség súlyosan mozgáskorlátozott számítógép-használóknak.
• Fejpálca: felső végtagok súlyos mozgáskorlátozottsága esetén lehet jól alkalmazni. A fejre rögzítve mutatásra, kommunikátorral, számítógéppel való kommunikációra, abba eszközt helyezve bármilyen más feladatra használható (festés, írás, rajzolás, vágás, fűzés stb.).
• Képernyőolvasó szoftver: Látásukban korlátozott emberek hallás útján használhatják számítógépüket. Az NVDA képernyőolvasó ingyenesen letölthető. http://www.serultek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1521&Itemid=2
• Beszédmester – beszédterápiás szoftver: Ez az Oktatási Minisztérium támogatásával létrehozott számítógéppel segített beszédjavítás – terápiára és olvasásfejlesztésre alkalmas eszköz. Ez egy olyan önműködő (gépi) beszédfelismerésen alapuló vizuális beszéd – kiértékelést valósít meg, mely hatékonyan támogatja a hallássérült gyerekeket az érthető beszédartikuláció elsajátításában. A szoftver ingyenesen letölthető:  http://www.inf.u-szeged.hu/beszedmester/
• Varázsbetű programcsalád: A Varázsbetűt használó gyerekek szóolvasási képessége, szövegértése, vizuális észlelése fejlődik, nő az olvasás sebessége. A gyakorlatok javítják az olvasási pontosságot, a koncentrációs készséget, növelik a szókincset, fejlesztik az irányfelismerést és a finommozgást, ezeknek a képességeknek a fejlesztése elengedhetetlen a diszlexia legyőzéséhez.

A másik kurzus kapcsán már írtam bejegyzést arról, hogy milyen felhasználói szokásokat kell figyelembe venni, egy e-learninges vagy távoktatásos tananyag kidolgozása során. Szégyellem, de akkor a fogyatékosokra nem gondoltam. Kíváncsi lennék, hogy az ezekre az oktatási módokra kidolgozott tananyagok mennyire akadálymentesek. Vagy az akadálymentesítés el lenne intézve a gyengén látók számára választható nagyobb betűmérettel? Az oldalak könnyen átláthatóak és egyértelműek? Fejegérrel is lehetne boldogulni az oldalakon? Érdemes lenne néhány anyagot e szempontból is megnézni. A nyílt oktatási forma egy jó lehetőség lehetne a fogyatékos emberek számára tanulás céljából. Az angliai Open University-n évente több mint 12.000 fogyatékossággal élő hallgató tanul. (Az általam említett – előző témahét bejegyzése - nyílt oktatással foglalkozó intézmények közül ők emelték ki egyedül ezt a szempontot is.)  Ők kizárólag távoktatással foglalkoznak. Azok az intézmények, akik rendelkeznek virtuális osztálytermekkel is, szintén jó lehetőséget nyújthatnak tanulás terén a fogyatékkal élőknek.

Élni kellene az internet nyújtotta lehetőségekkel, melyek segítségével a határok és korlátok is eltűntethetők és egyenlő esélyekkel kezdhetné mindenki legalább a tanulást.

Esélyegyenlő(tlen)ség a felnőttoktatásban az információs társadalom korában

Elérkeztünk az utolsó témahéthez, mely egy érdekes és talán nagyon is aktuális témát boncolgat. Igen, az esélyegyenlőségről már beszéltünk és sokféle álláspontot képviseltünk. Akkor elsősorban a szociális helyzetből adódóan megjelenő esélyegyenlőtlenséget boncolgattuk. Érdekes, hogy akkor (ha jól emlékszem) nem kanyarodtunk el a fogyatékkal élő emberek problémájáig.

Nézzük először mit ír a Wikipedia a fogyatékosságról:

„A fogyatékosság vagy sérültség annak a maradandó állapotnak vagy sajátosságnak a megnevezése, amikor egy személy érzékszervi, mozgásszervi, értelmi vagy kommunikációs képességei számottevően elmaradnak az emberek átlagától és ez a társadalmi életben való részvételét jelentősen akadályozza vagy lehetetlenné teszi. Lehet veleszületett, vagy okozhatja baleset, betegség, vagy az öregedés.”

Tehát valamilyen sajátosság által különböznek a többi embertől. Miért, a többiek milyenek? Ők egyformák lennének? Nem. Ha végignézünk egy tanulóközösségen, akkor ott is többféle típusú diák található. Teljesen homogén csoportot soha nem tudnánk létrehozni. Vagy mégis? Egy másik óra kapcsán fel kellett dolgoznunk Foucault Felügyelet és büntetés című könyvének néhány fejezetét. A nevelési módszereknél kitér az idomításra. Az idomítás a fegyelmi hatalom olyan formája, ami jobb lefaragást és nagyobb megnyirbálást tesz lehetővé. Azért kell láncra fűzni az erőket, hogy megsokszorozódjanak és felhasználhatók legyenek. Nem hajtja egy tömegben uralma alá, hanem szétválogatja, elemzi, megkülönbözteti és a felbontás módszereivel a szükséges megkülönböztető jegyekig hatol. Itt hozhatjuk példaként a különböző katonai parádékon a tökéletesen egyszerre mozgó katonákat. De vajon ők egy homogén csoport lennének? Lehet, hogy tökéletes összhangban tudnak mozogni és megfelelnek a rendszer követelményeinek, de jellemük, tulajdonságaik és képességeik különbözőek. Ezeket nem nagyon tudják befolyásolni. Szóval maradjunk annyiban, hogy teljesen homogén tanulócsoportot nem lehet létrehozni. Mégis hajlamosak vagyunk egy osztályt homogénnek tekinteni, mert részben azonos képességű és adottságú gyerekek tanulnak ott.

Manapság én inkább divatos hívószavaknak érzem: differenciálás, esélyegyenlőség. Miért kell ezeket ennyire kiemelten kezelni? Szerintem inkább természetesnek kéne vennünk, hogy igenis vannak különböző képességű és adottságú emberek. Pont ezért vagyunk emberek és nem robotok. Ők ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, csak fogyatékosságuk, adottságaik megnehezíti hétköznapjaikat, tanulásukat. Elfogadásukban a társadalomnak is nagy szerepe van.

Úgy gondolom, hogy amíg a valós világban nem tudjuk ezt a kérdést természetesebben kezelni, addig az online és virtuálisban is döcögősen megy. Persze legalább vannak próbálkozások. Twitteren felmerült az a kérdés, hogy biztos, hogy ennek az oktatás területén kell megjelennie? Szerintem ez kikerülhetetlen. A gyerekek tudnak nagyon elfogadóak és nagyon undokok is lenni. Ha azt látják, hogy természetes, hogy az iskolában jár velük együtt fogyatékossággal élő, és igen vele is ugyan úgy lehet barátkozni, akkor felnőttként is elfogadóbbak lesznek. Persze itt a szülők felelőssége is nagy, nem csak az iskoláé.

Írtam, hogy a társadalom felelőssége is nagy. Pont nemrég olvastam egy interjút Böszörményi Gyulával, aki főleg gyerekeknek írt könyveiről híres és ő nyilatkozta, hogy régen, a rendszerváltás előtt, a hozzá hasonlókat (kétévesen izomsorvadása lett, és ezáltal vált mozgássérültté) intézetbe tették és ott voltak elzárva a külvilágtól a saját világukban. Pedig nekik is lettek volna terveik, igényeik. Szerencsére, ez mára már megváltozott. Egyre több esetben kerülnek ilyen gyerekek hagyományos iskolába, vagy munkahelyre. A gond talán az, hogy ez mindenféle átmenet nélkül történt meg. A pedagógusok nincsenek felkészítve erre a feladatra. Igen tudom: a pedagógus és a gyógypedagógus / konduktor külön szakma. De úgy vélem, aki pedagógusi pályára készül, az rendelkezzen kellő nyitottsággal és ne dugja a fejét a homokba, ha ilyen szituációba kerül. Az előadáson is szóba került: speciális tudás vagy elfogadó attitűd kell? Én ezt lehet, hogy úgy módosítanám, hogy speciális tudás és elfogadó attitűd. A „normál” pedagógus is kapcsolatba kerül ilyen tanulókkal, nem csak a gyógypedagógus, akivel szorosan együtt kellene működnie a hatékony oktatás érdekében. Anno, amikor még tanítottam, volt egy vak kislány az egyik osztályban. Osztálytársai megszervezték, hogy mikor ki kíséri őt a szünetekben és segíti. Én pár hétig tanítottam csak, amikor helyettesítenem kellett náluk, de sokat beszélgettem vele. Meglepődött, amikor próbáltam bevonni az óra menetébe, mert általában békén szokták hagyni. Elmesélte, hogy párszor próbálkozott „jegyzetelni” egy gép segítségével, de rászóltak a tanárok, hogy túl hangos és zavarja őket. Miben? A hagyományos, én beszélek, te csöndben maradsz szerepben? Ez számomra akkor sem lenne elfogadható, ha nincs az osztályban fogyatékos tanuló. Nekem nem volt speciális tudásom, hogy hogyan lehetne őt tényleg hatékonyan oktatni, de pozitívan álltam a dologhoz és próbálkoztam. Így, hogy én is nyitottam felé, ő is bátrabban mert megszólalni idegen nyelven. Számomra a legnagyobb elismerés tőle az volt, amikor egyszer megkért, hogy had nézhessen meg. Kiderült, hogy csak az arcomat szerette volna megfogni, hogy el tudja képzelni milyen is lehetek. Természetesen megengedtem. Speciális ismeret azt gondolom, inkább a szellemi fogyatékosok és tanulási nehézséggel küzdők esetében kell. Az integrációnál figyelembe kell venni, hogy milyen arányban kerülnek ilyen gyerekek egy osztályba, hogy a többieket se érje hátrány. Szóval nem kell az integrációval sem átesni a ló túloldalára, valahol az arany középutat kell megtalálni.

A mai fiatalok talán elfogadóbbak, mint korábban, talán köszönhető az internetnek is, mely kinyitotta számukra a világot. Az előadáson elhangzott egy újabb kifejezés: digitális varázspálca. Sokan úgy gondolják, hogy ha egy fogyatékosnak IKT eszközöket és némi tudást adnak, akkor minden probléma megoldódik. Pedig ez az ő esetükben sem így történik.

Szóba került, hogy fogyatékos ember lehet-e digitális bennszülött. Miért ne lehetne? Nem elég beleszületni a bennszülöttségbe, el kell sajátítani az ismereteket is hozzá. Ha egy fogyatékos embernek ugyanúgy rendelkezik a megfelelő eszközökkel, akkor ennek semmi akadálya. A nem fogyatékos emberek sem automatikusan értenek az IKT eszközökhöz. Így igazából nem is értettem ezt a felvetést.

A technika megkönnyíti a fogyatékos emberek életét, de sajnos drágák, nehezen megszerezhetőek, így nem biztos, hogy a fogyatékosságuk miatt kerülnek hátrányba, hanem inkább szociális helyzetük miatt. Az IKT eszközök alkalmazásánál viszont meg kell különböztetnünk a testi és szellemi fogyatékosokat. A testi fogyatékosok IKT eszközeit könnyebben lehet valamilyen szoftverrel támogatni, így több lehetőségük van hátrányuk lefaragásában. Ha ilyen tanuló kerül az osztályba, akkor talán egy kicsit egyszerűbb megoldani az óra menetét, a tananyagot, habár az óra felépítését jól át kell gondolni, mivel egy dolgot többféleképpen is be kell tudnunk mutatni. A szellemi fogyatékosok esetében ez már sokkal nehezebb, mivel az ő esetükben nehezen lehet, vagy szinte lehetetlen valamilyen segítő szoftvert alkalmazni. Ilyenkor az integráció módját is jól át kell gondolni. (Hányan kerüljenek be az osztályba? Milyen súlyos fogyatékosságról van szó? Hány gyógypedagógus tud együttműködni a pedagógussal?) Sajnos láttam arra példát, hogy egy intézmény anyagi okok miatt megszűntette SNI-s osztályát és egy az egyben szétosztották a gyerekeket két osztályba. Ebben az esetben szinte lehetetlen volt hatékonyan tanítani és minden gyerek hátrányba került, és a pedagógus is csak „vergődött”.

A web akadálymentesítése:

A Web Akadálymentesítési Útmutató 2.0 (WCAG2.0) tartalmazza azokat az ajánlásokat, melyek elősegítik a webtartalom könnyebb elérését. „A Web Akadálymentesítési Útmutató (WCAG) 2.0 meghatározza, hogyan lehet a webtartalmat jobban elérhetővé tenni a hátrányos helyzetűek számára. Az akadálymentesítés a fogyatékkal élők széles körét érinti, beleértve a látási, hallási, testi, beszéddel kapcsolatos, kognitív, nyelvi, tanulási és neurológiai fogyatékosságokat. Habár ezek az irányelvek széles területet fednek le, nem képesek arra, hogy az összes típusú, fokozatú és kombinációjú fogyatékossággal rendelkezők igényeinek megfeleljenek. Ezek az irányelvek használhatóbbá teszik a webtartalmat az idősebb felhasználók részére is, akiknek az öregedés következtében változnak a képességeik, és természetesen segítik a használhatóságot a mindennapi felhasználók számára is.” http://www.w3c.hu/forditasok/WCAG20/

Az iskolák programjába, vagy a felnőttoktatás képzési programjaiba is belekerülnek a fogyatékos hallgatók, mivel ezek kötelező része a speciális igények megjelenítése. A kérdés az, hogy ez azt is jelenti, hogy valóban fel vannak rá készülve? Az akadálymentesített terület és a megfelelő technika még nem elegendő. Én mindenesetre jónak tartottam, hogy andragógusként, legalább egy előadás erejéig kitértünk erre a témára is, mert mi is kerülhetünk olyan szituációba, ahol ilyen jellegű akadályokat kell leküzdenünk.

Nyílt oktatási formák a felnőttképzésben

Nyílt oktatási formák csak akkor hozhatóak létre, ha a benne résztvevők is megszabadulnak a régi berögzült szokásaiktól. A hagyományos oktatási formával mindenki találkozott, megszoktuk, hogy az iskolában a tanár magyaráz, a diák figyel és helyesel. Erőteljes hierarchizált szerepek vannak, mindenki tudja a pontos feladatát. Megszoktuk, hogy minden információt kézhez kapunk és a számonkérés is ebből van. Nyílt oktatási formáknál elengedhetetlen az adaptivitás, az alkalmazkodás. Számomra mindig furcsán hangzik, mikor azt mondják, hogy a tanuló középpontba helyezése. Miért? Normál esetben nem a tanuló lenne a fontos? Nem neki kellene sikeresen tevékenykednie? Hát igen, a jelenlegi gyakorlat mást mutat.

Ma már egyre több helyen és módón elérhető ez az új oktatási forma. „A távoktatás és egyre inkább az IKT által támogatott távoktatás, az e-learning gazdaságossága, hozzáférhetősége és a nyitott tanulás nyújtotta flexibilis időbeosztás, tanulói autonómia, továbbá a távoktatás irányításának viszonylagos leegyszerűsödése, a különféle szabad szoftverek, a tartalomkezelő és tanulásszervező rendszerek alakíthatósága nagymértékben hozzájárult a terület térhódításához.” (http://www.ofi.hu/tudastar/tavoktatas-learning) A Nemzetközi Távoktatási Kurzuskereső eddig 131 országban a felső- és felnőttoktatás és a céges továbbképzések terén több mint 55 000 távoktatási, e-learninges vagy „vegyes” jellegű akkreditált és nem akkreditált képzést és tanfolyamot jegyez.

Nyílt oktatási forma szervezeti sajátosságai:

• Önálló intézményként alapított, ahol az oktatásszervezés és az oktatás egy szervezeten belül történik. Pl.: Németország, Hollandia, Spanyolország, Nagy – Britannia, Írország, Portugália
• Konzorciumok, ahol a nemzeti ügynökségek irányítják a nyitott képzési formában a távoktatást valamint a nyitott és hagyományos képzést is folytató felsőoktatási intézmények közti együttműködést. Pl.: Olaszország, Belgium
• Olyan országok, ahol hiányzik a koordináció. Pl.: Dánia, Franciaország, Svédország (http://www.zmne.hu/Forum/00okt/oktatas.htm)

Nyílt oktatás jellemzői:

• Tanuló középpontba helyezése
• Együttműködés: Mivel térben és időben nem együtt van az oktató és a hallgató, ezért ez szerintem különösen fontos, hogy mindkét fél együtt (aktívan) részt vegyen a munkában.
• Tanulói aktivitások: a nyílt oktatási formánál a hallgatónak is tennie kell a tudás megszerzéséért. Bizonyos dolgoknak utána kell járnia, utána kell olvasnia.
• Változatos eszközök: A technika fejlődésével a távoktatást már nem csak levelezés formájában lehet elképzelni, hanem számítógép segítségével is. Az internet segítségével már a virtuális jelenlét is megoldható az órákon, így személyesebbé válhat a kommunikáció, az óra menete és a tanulás.
• Individualizált körülmények: az egyéni különbségeket is figyelembe tudják venni.
• Tanári teamek:

A pedagógus részéről nem elég a lelkesedés, komoly szakmai háttérrel kell rendelkeznie, hogy helyt tudjon állni, ebben az új környezetben. Mivel megváltozik a tanár tevékenységi köre, így az elnevezés is változik. A leggyakrabban ezekkel találkozhatunk:

• Támogató (tutor): a tanulási folyamat egyénre szabott támogatása és a tanulócsoport kooperatív munkájának ösztönzése és irányítása a fő feladata.
• Ösztönző (facilitátor): A tanulástámogatást irányítja, segíti értelmezni az oktatási anyagokban található információkat.
• Edző (coach): Fejlesztő, felkészítő tanár, akinek feladata a megfelelő oktatási segédletek kiválasztása, IKT közegen keresztül történő segítségnyújtás, a tanulók megtanítása az e-tananyag használatára, a feladatok és projektek értékelése
• tanácsadó (counsellor): Közreműködik a megfelelő kurzus kiválasztásában, segít a tanulási nehézségek leküzdésében
• Mentor: tájékoztat a konzultációkról, az oktatási segédletek és egyéb források elérésének módjáról, segít a megfelelő tanulási stratégia kialakításában
• Konzulens: A tanulási folyamat irányítását és ellenőrzését időszakos rendszerességgel személyes találkozók segítségével végzi. (Kőfalvi Tamás: E-tanítás)

Látható, hogy ebben az oktatási formában a pedagógusnak segítő, támogató funkciója van. Ehhez hasonlóan a hallgatói szerepek is megváltoznak. Kovács Ilma Új út az oktatásban című könyvében összegyűjtötte a legfontosabb különbségeket a hagyományos oktatásban tanulók és a távoktatásban tanulók között:

A hagyományos oktatásban tanulók	A távoktatásban tanulók
Életkor és tudásszint szempont­jából homogén csoportot alkot­nak	Kicsi a valószínűsége a homo­gén csoportok verbuválásának[
Egy közös térben (osztályban, laboratóriumban) tanulnak	Egymástól távol, térben szét­szórva tanulnak
Állandó ellenőrzés mellett, ta­nártól „függő viszonyban” fej­lődnek	Közvetlen ellenőrzés nélkül és közvetlen tanári jelenléttől „füg­getlenül” haladnak előre
Az intézménynek a tanulókról készített nyilvántartása szegé­nyes, hiszen a tanuló bármikor „kéznél van”, ha a tanító vagy az iskola többet szeretne tudni róla	A távoktatási központ pontos, mindenre kiterjedő gazdag infor­mációkkal rendelkezik a tanuló­ról (cím, konzultációs tanár, konzultációk időpontja, a tanuló korábbi tanulmányai és végzett­sége, a tanuló által felvállalt kép­zési idő tartama, osztályzatok, levelezés stb.)
Nincs szükség szervezett „nyo­mon követésre”	Fontos a tanuló munkájának szervezett és folyamatos „nyo­mon követése”

University of Catalonia:

Az UOC egy nemzetközileg is elismert online egyetem, melynek a célja, hogy támogassa az élethosszig tartó tanulást. Tanuló központú tanulást ígér, mely magába foglalja a személyre szabott tanulmányokat, rugalmasságot, az elérhetőséget és az együttműködést. Nemzetköziségének hála kapcsolatban van más egyetemekkel, kutatóintézetekkel és az üzleti világ különböző ágaival is. Nyitottsága nem csak az oktatás területén jelenik meg, hanem nyitott a társadalom, a világ, a közösségek és az üzleti élet felé is. A következő képzéseket kínálják: BA, MA, Doktori, posztgraduális képzés, nyitott programok.

Néhány érdekes adat:

• 15 egyetemi képzés
• 2 doktori program
• 3385 virtuális osztályterem
• 60.876 hallgató
• 2.954.716 használják a virtuális kampuszt (éves adat)

Az egyetem honlapja - http://www.uoc.edu/portal/english/index.html - nagyon alapos és pontos információkat ad. Az embernek szinte azonnal kedve támad jelentkezni egy képzésre.

University of Phoenix Online:

Az egyik talán legnagyobb akkreditált virtuális egyetem. Az 1976-ban alapított egyetem esti képzéseket, rugalmas beosztást, folyamatos beiratkozást, online kurzusokat, digitális könyvtárat és számítógépes szimulációkat kínál. A technológia jelenléte minden képzési szintnél elengedhetetlen. A Phoenix Newsroom bővebben is kifejti, hogy a különböző technikák és eszközök, hogyan kerülnek alkalmazásra az oktatás során.

• E-könyv gyűjtemény: Az e-könyv gyűjtemény egy online könyvtár, amely több száz elektronikus tankönyvet tartalmaz.
• Virtuális szervezetek: Ezek segítségével szimulálnak valós helyzeteket, problémákat. Pl.: teljes vállalati nyilvántartások
• Szimulációk: Bonyolult elektronikus bemutatók, melyekkel feltárják, manipulálják az információkat, ellenőrzik a hipotéziseket és ellenőrzik az értékelés eredményeit egy védett környezetben.
• Center for Mathematics Excellence: Rugalmas laboratóriumi környezetben a diákok újabb támogatást és azonnali visszajelzést kapnak.
• Center for Writing Excellence: Az írásbeli kommunikációs készség fejlesztéséhez nyújt segítséget.
• WritePoint℠ System: A rendszer segítségével a tanulók azonnali visszajelzést kapnak a nyelvtan helyességéről, írásjelek használatáról, szóhasználatról és stílusról.
• Plágium ellenőrző: Ellenőrzi az írások forrástartalmát.
• Tutori felülvizsgálat: a hallgatóknak lehetőségük van, hogy irataikat, dolgozataikat átnézessék a tutorral. A dokumentumokat formai és nyelvhelyesség szempontjából vizsgálják. Az oktatók 48 órán belül válaszolnak. Mivel az egyetemnek van spanyol anyanyelvű területe is, ezért ez a szolgáltatás spanyolul is elérhető.
• Útmutatók: További programokat kínálnak, hogy a hallgatók fejleszthessék íráskészségüket szakterületükön. A nem angol anyanyelvűek számára is készítettek segédanyagokat, hogy nyelvtudásukat fejleszthessék. (http://www.phoenix.edu/)

The Open University:

Angliában legnagyobb nyitott egyeteme 1969 óta működik. Kizárólag távoktatással foglalkoznak. Az intézmény minőségét jelzi az is, hogy az Egyesült Királyság egyetemeinek 30 százaléka alacsonyabb felvételi követelményeket támaszt, mint a Nyitott Egyetem. Számomra kicsit régimódinak tűnik, hogy nem látok sehol utalásokat online, vagy virtuális órákra. Ők tényleg arra építenek – ugyan úgy, mint a németországi Fernuni in Hagen – hogy, jó minőségű tananyagot használnak, melyet lehet olvasni, nézni és hallgatni és ezekhez egy tutor által összeállított feladatsort rendelnek. A tutorral telefonon és online lehet kapcsolatot felvenni. Segítséget kaphatnak a hallgatók az egyetem online fórumán is nem csak a tutoroktól, hanem társaiktól is. (http://www8.open.ac.uk)

Néhány érdekes adat:

• Több mint 260.000 hallgató
• Közel 7.000 tutor
• Több mint 1.200 teljes munkaidős egyetemi oktató
• Több mint 3.500 adminisztratív dolgozó
• A tanulók 70%-a munka mellett végzi tanulmányait
• Évente több mint 12.000 fogyatékossággal élő hallgató tanul az egyetemen

Global Knowledge Központ:

Számos cég intranet, extranet, vagy óriáscégek segítségével teszi elérhetővé távoktatási, e-learning és nyitott oktatási kurzusait. A Global Knowledge a világ vezető üzleti és IT kurzusait kínálja, olyan partnerekkel, mint Microsoft, Cisco, VMware és Red Hat. Az IT képzések hálózatépítéssel, programozással, operációs rendszerekkel és biztonsággal foglalkozik. Az üzleti ismeretek képzés pedig projektmenedzsmentet és üzleti elemzéseket foglal magába. Több mint 1200 kurzusuk van. A kurzusok elérhetők online, virtuálisan és egyénre szabottan is.

Nem is gondolnánk, hányan tanulnak ilyen új oktatási formákban munka és család mellett. A technológiai fejlesztések és újítások már lehetővé teszik, hogy mindenki bárhol tanulhasson és az oktatás személyes élmény is maradjon annak ellenére, hogy a hallgatók térben és időben nem együtt vannak. Én ezeket mindenképpen jó dolognak tartom, de azt is figyelembe kell venni, hogy nem mindenki alkalmas erre a tanulási módra. Véleményem szerint, ha a nagy, csak távoktatással foglalkozó egyetemek fel akarják venni a versenyt, mindenképpen nyitniuk kell az online és virtuális tanítás felé is.

Motiválás, aktivizálás, megerősítés. Feladatrendszerek elektronikus környezetben

E heti csoportfeladatunkat Földes Krisztával, Sörös Barbarával és Vargyas Bálinttal készítettük el közösen.

A feladat:

Képzeljék el, hogy egy cég vezetősége lehetőséget ad arra, hogy oktatási menedzserként bemutassák egy távoktatási kurzus és egy konnektivista kurzus közötti különbséget, mert a cég döntéshelyzetben van, hogy a belső képzésében melyiket válassza. (Valamelyiket biztosan fogja) A két képzési formában az összehasonlítást az oktatási folyamatban jellemző motiválás, aktivizálás és megerősítés hármas egysége, illetve a folyamatra jellemző tevékenységelemek, feladatrendszerek alapján, ezek bemutatásával kell elvégezni.

Mindkét tanulási formánál egyaránt alkalmazhatóak új és kreatív eszközök, alkalmazások, amelyek megkönnyítik a hallgatók munka melletti tanulását.

Ajánlatos kiemelni, hogy a szabad időbeosztás miatt mindenképpen pozitív, hogy ezeket az oktatási formákat vették számításba. Jó dolog, hogy a tanulásra nem szükséges nagyobb összegeket fordítani, hiszen mindegyik esetben az otthoni internetes és számítógépes lehetőségre épít az oktatás. (előnyként hozható fel, hogy nem kell tananyagok nyomtatására időt és pénzt fordítani, valamint tantermek bérléséért sem kell fizetni.)

A következő ppt-t készítettük:

Két táblázatot készítettünk, melyben mindkét képzés előnyeit és hátrányait soroltuk fel a megadott szempontok szerint.

Távoktatás	Előnyök	Hátrányok
Motiválás	előre ismertetett tevékenységek elvégzése megadott határidőre; tanulásszervezési módszerek változatossága;	nem túl változatos tevékenységek, közösségi húzóerő hiánya
Aktivizálás	a rendszer folyamatosan naplózza a tevékenységet; konkrét mérhető kimenet	menet közben nem lehet tevékenységet váltani a determinált környezet miatt, kisebb leterheltség
Megerősítés	modulok közötti folyamatos visszacsatolás, konkrét mérhető kimenet	rögzült elvárások, tanulástörténet miatt, a külső megerősítéshez szokottság és ez itt hiányzik
Tevékenységelemek	önirányító tanulás szükséges, egyéni tanulás	közösségi élmény hiánya
Feladatrendszerek	előre beépített feladatok; gyakorlati ismeretek alkalmazása, előre adott keretrendszerben tanulnak a dolgozók	variálhatóság hiánya

Konnektivizmus	Előnyök	Hátrányok
Motiváció	változatos eszközhasználat és tevékenység, különböző alkalmazások, közös tudás építése	berögzült tanulási szokások levetkőzésének nehézsége, eredménye nem látható rögtön, magas a lemorzsolódás veszélye
Aktivizálás	a csoport húzóereje, erősíti a csapatszellemet - hálózatosodás	tartalommegosztásban való járatlanság attól való idegenkedés, IKT ismeret nem megfelelő minősége, időben nagy leterheltség (A képzés munkaidőben vagy azon túl végezendő?)
Megerősítés	a csoport állandó visszajelzést ad a munkánkról, külső személytől kapott inspiráló megjegyzés	domináns csoporttagok negatív visszajelzései elbizonytalaníthatnak
Tevékenységelemek	hálózati munka, nem kell külön eszközrendszerre költeni, mert a web2-es alkalmazások adottak és ingyenesen elérhetők	áttekinthetetlen információtömeg, állandó lemaradástól való félelem
Feladatrendszerek	gyakorlati tudás önálló alkalmazása	előzetes eligazítás hiányában a gyakorlati alkalmazás bizonytalansága

A feladatot úgy próbáltuk megközelíteni, hogy a cégvezető egy pártatlan reális képet kapjon mindkét képzési formáról.

Céges képzésnél a motivációt különösen fontosnak tartom, mivel itt csak a belső motivációra nem lehet építeni. A motivációt a tartalom, vagy tevékenység által tudjuk növelni. Változatos, izgalmas tevékenységekre van szükségünk, hogy magas motivációt érjünk el. A magas motivációt viszont folyamatosan nem tudjuk tartani, ezért is kell a változatosság. A nem kedvelt tartalmakat nem lehet kihagyni, de ha egy érdekesebb téma kerül előtérbe, akkor a kevésbé érdekélt témák sem olyan „ellenségesek”.

A cég érdeke, hogy a képzés során munkatársaik aktívan részt vegyenek a tanulási folyamatban. Ez szorosan összefügg a motivációval is. Ha motiváltak vagyunk, akkor aktívak leszünk a tanulási folyamatban is. A nem hagyományos oktatási formáknál azért fontos a tanulásszervezés, mivel menet közben már nagyon nehéz tevékenységet váltani. Fontos kiemelni, hogy ezeken a képzéseken akkor lesznek sikeresek a hallgatók, ha rendelkeznek önálló és önszabályozó tanulással.

A megerősítés nagyon fontos a tanulási folyamatban. A hagyományos oktatásban már megszoktuk, hogy megerősítést csak a pedagógustól kaphatunk. Távoktatásnál és egy konnektivista csoportban viszont kaphatunk visszajelzést külső tagoktól és társaktól is. Kérdés az, hogy egy céges belső képzésre, mennyire engednének be külső hozzászólókat, szemlélőket (Pl.: egy konnektivista csoportba)  

Távoktatásnál a visszacsatolás egy előre megfontolt, megtervezett tevékenység. Kérdés az, hogy ki dönti el, hol legyenek visszacsatolási pontok. Ez valóban megegyezik minden esetben, a tanuló igényeivel? Mindenképpen egy olyan környezetet kell kialakítani, ahol a tanuló bártan bármikor kérhet visszacsatolást. Egy konnektivista csoportban állandó visszajelzést kapnak a résztvevők, kommentek, blogbejegyzések formájában. A résztvevők folyamatos visszajelzést kapnak munkájukról. 

A távoktatásnál előre beépített feladatok vannak, amiken keresztül gyakorlati ismereteit próbálhatja ki. A feladatoknak minden esetben meg kell felelni a didaktikai funkcióknak (kiegészítés, jártasságok kiterjesztése, ismeretek, jártasságok megszilárdítása).távoktatásnál csak úgy tudunk belenyúlni a folyamatokba, ha a feladatrendszerek manipulatívak. Amennyiben a cég egy kész képzést vásárol meg, sok beleszólása nincs, annak kialakításába. Amennyiben ő rendeli meg a kurzust, a cégre szabottan alakítható a folyamat, viszont anyagilag lehet, hogy nem érné meg. A konnektivizmusnál adottak az ingyenesen alkalmazható web2-es eszközök, viszont a feladatok hétről, hétre ugyanaz (blog, komment, twitter; külön feladat webinárium készítés, fogalomtérkép és közös dokumentum szerkesztés)

Egy cégvezetőnek véleményem szerint a következő szempontokat is figyelembe kellene vennie a megfelelő kurzus kiválasztásánál:

·         Mekkora költségvetés áll rendelkezésre a képzés megtartására?

·         Hány munkatársat érintene?

·         Vezetők is részt vennének rajta vagy csak beosztottak?

·         Beépíthető-e a munkába a kurzussal való foglalkozás, vagy szigorúan munkaidőn túl lehet vele csak foglalkozni?

·         Milyen témában szeretnék tartani?

·         Szükséges végzettséget igazoló dokumentum?