Akadálymentesség az oktatásban

Ez az utolsó témahét kicsit felborzolta a kedélyeket. Igen, a téma nem egyszerű, az emberek többsége szereti a homokba dugni a fejét, ha ez szóba kerül. Egy biztos, nem lehet róla érzelemmentesen beszélni. Bevallom, kicsit féltem a témától, de rájöttem, hogy igen, nekünk andragógusoknak is foglalkozni kell vele, mivel, ha máskor esetleg nem is, de távoktatás, vagy e-learning képzés kapcsán találhatjuk magunkat olyan szituációban, amikor mérlegelnünk kell, hogy egy képzés valóban akadálymentes-e.  

Az elmúlt héten sokat beszéltünk az integrációról és annak szükségéről. Én továbbra is azon az állásponton vagyok, ha fogyatékosságuk engedi (nem súlyos értelmi fogyatékosságról van szó), akkor igenis kis módosításokkal és segítséggel meg kell nekik is adni az esélyt egy „normális” élethez. (Persze mi a normális?) Egy dolgot, azonban múltkor nem említettem, ami szintén fontos szempont ebben a folyamatban. A másik fél is akarja az integrációt, ne csak mi. El kell fogadni, ha ő jobban érzi magát a saját közösségében és kerüli az emberek társaságát. Nekik is vannak érzelmeik, érzéseik, személyiségük és akaratuk. Csupán a sajátosságuk miatt különböznek a többi embertől egy kicsit.

Azt gondoltam, hogy az utolsó bejegyzésben megnézem akadálymentesítés szempontjából az oktatást. Kezdjük talán a valós világgal. Az intézmények Pedagógiai Programjában szerepelnek a fogyatékos diákok is. Más kérdés, hogy ettől valóban felkészültek-e ilyen diákok fogadására. A legtöbb, főleg régebben épített intézmény egyáltalán nem akadálymentes, ami biztosítaná az egyenlő esélyű hozzáférést.

4. § h) egyenlő esélyű hozzáférés:

ha) a szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető,

hb) az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók,

hc) az információ egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha az mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz való hozzájutás pedig az igénybe vevő számára akadálymentes. (1998. évi XXVI. Törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról)

Sokszor már az intézetbe jutás is komoly kihívás, mivel kevés vagy egyáltalán nincs olyan tömegközlekedési eszköz, ami egy mozgáskorlátozott ember közlekedését segítené. De a vakok és gyengén látók sincsenek könnyebb helyzetben, mivel gyakran életveszélyes nekik átjutni az út túloldalára. Főleg a régi építésű épületek átalakítása nagyon nehéz, mivel az épület adottságait nem minden esetben lehet változtatni. Ilyenkor láthatunk életveszélyesen meredek rámpákat a lépcsőknél. Ez talán csak a jó szándékot (vagy a törvényi előírásnak való megfelelést) mutatja. Igen, van rámpa, csak azt gyakorlatilag nem lehet használni. Ugyan így az épületek belseje sem megfelelő: lépcsők, szűk folyosók, küszöbök. Tapasztalatom szerint a legtöbb helyen akadálymentesítés címszó alatt a bejárathoz kerül egy rámpa és esetleg néhány ajtó mellé Braille írással kiírják a terem nevét. Ezektől azonban még nem akadálymentes egy intézmény. Szerencsére a most épülő épületeknél ezeket a szempontokat már figyelembe veszik (universal design) „Az akadálymentesség (accessibility) ma már az eredeti értelmezésnél sokkal tágabb fogalom. Épület esetében pl. azt jelenti, hogy az mindenki számára akadálymentesen megközelíthető, bejárható és vészhelyzetben biztonsággal elhagyható legyen. Jelenti ugyanakkor azt is, hogy az ilyen épületben a tárgyak, berendezések és szolgáltatások mindenki számára egyformán használhatóak. Akár épület, akár számítógép, akár tájékoztató tábla, azaz bármilyen információt közlő eszköz esetében azt is jelenti, hogy a szolgáltatott információ mindenki számára érzékelhető (észlelhető) és érthető legyen, tehát az információnak látható, hallható és tapintható formában is meg kell jelennie. Ez magával hozza azt az igényt, hogy az általában közérdekű információk legyenek tömörek, könnyen felismerhetők és értelmezhetők, továbbá egyszerű eljárással lehessen azokat a felhasználóhoz eljuttatni. Az akadálymentesség tehát semmiképpen sem korlátozódhat az épületek külső és belső megközelítésére, bejárhatóságára, használhatóságra, még akkor sem, ha itt az épület fogalmán nem egyetlen épületet, hanem az épített környezet általános célú, nyilvános, közhasználatú részeit is értjük.” http://www.e-epites.hu/802

A sikeres tanulás érdekében a tananyagnak is akadálymentesnek kellene lennie. Figyelembe kellene venni, hogy adott hallgatónak milyen segédeszközre van szükség, és jó, ha ezeket az oktató is ismeri. Az óra menetét is át kell gondolni, mivel lehet, hogy nem csak szöveges tartalmakat tud az oktató közölni, hanem szükség van látható és hallható, vagy azokat magyarázó kiegészítő anyagokra is. Ez, azért gondolom, nem okozhatna gondot, mivel egy jó tanár többféle szemléltetőeszközt is alkalmaz az órán, így azokat csak ki kellene egészítenie. Persze itt megint beszélhetnénk a hozzáállásról.

Az előadáson elhangzott néhány IKT segédeszköz, melyeket fogyatékosok használhatnak tanulás során. Ezek valóban jó dolgok, csak sajnos mivel nem lehet őket tömeggyártásban készíteni elég drágák is. Így nem mindenki tud élni a technika nyújtotta lehetőségekkel. Ezek könnyebb hozzáférését az Európai Parlament is megfogalmazta:

„A személyek szabad mozgása és akadálymentes szolgáltatások

30. Felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e technológiákhoz való gyorsabb hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésére irányuló, árak csökkentését is tartalmazó különféle stratégiák révén növeljék a szolgáltatások elérhetőségét, beleértve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében tervezett legfontosabb kezdeményezéseket is;

37. Hangsúlyozza, hogy nem alakulhatnak ki innovatív és tudásalapú gazdaságok a fogyatékossággal élő emberek számára hozzáférhető, kötelező jogszabályokkal bevezetett tartalmak és formák nélkül; ilyenek például a vak emberek számára hozzáférhető honlapok, valamint feliratos tartalmak a hallássérültek számára – ideértve a tömegkommunikációs szolgáltatásokat –, valamint a jelnyelvet használók számára online szolgáltatások, okostelefon-alkalmazások és a tömegtájékoztatási eszközökön elérhető érintőképernyős és hangos támogatások.” http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A7-2011-0263+0+DOC+XML+V0//HU

Néhány fogyatékosok által használt eszköz:

• Fejegér: Az eszköz lehetővé teszi, hogy az egérmozgásokat szemmozgással vezérelje a felhasználó a kéz használata nélkül. A kattintás a szem rajtatartásával történik. Jó fejkontroll, illetve jól kontrollált szemmozgások esetén új lehetőség súlyosan mozgáskorlátozott számítógép-használóknak.
• Fejpálca: felső végtagok súlyos mozgáskorlátozottsága esetén lehet jól alkalmazni. A fejre rögzítve mutatásra, kommunikátorral, számítógéppel való kommunikációra, abba eszközt helyezve bármilyen más feladatra használható (festés, írás, rajzolás, vágás, fűzés stb.).
• Képernyőolvasó szoftver: Látásukban korlátozott emberek hallás útján használhatják számítógépüket. Az NVDA képernyőolvasó ingyenesen letölthető. http://www.serultek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1521&Itemid=2
• Beszédmester – beszédterápiás szoftver: Ez az Oktatási Minisztérium támogatásával létrehozott számítógéppel segített beszédjavítás – terápiára és olvasásfejlesztésre alkalmas eszköz. Ez egy olyan önműködő (gépi) beszédfelismerésen alapuló vizuális beszéd – kiértékelést valósít meg, mely hatékonyan támogatja a hallássérült gyerekeket az érthető beszédartikuláció elsajátításában. A szoftver ingyenesen letölthető:  http://www.inf.u-szeged.hu/beszedmester/
• Varázsbetű programcsalád: A Varázsbetűt használó gyerekek szóolvasási képessége, szövegértése, vizuális észlelése fejlődik, nő az olvasás sebessége. A gyakorlatok javítják az olvasási pontosságot, a koncentrációs készséget, növelik a szókincset, fejlesztik az irányfelismerést és a finommozgást, ezeknek a képességeknek a fejlesztése elengedhetetlen a diszlexia legyőzéséhez.

A másik kurzus kapcsán már írtam bejegyzést arról, hogy milyen felhasználói szokásokat kell figyelembe venni, egy e-learninges vagy távoktatásos tananyag kidolgozása során. Szégyellem, de akkor a fogyatékosokra nem gondoltam. Kíváncsi lennék, hogy az ezekre az oktatási módokra kidolgozott tananyagok mennyire akadálymentesek. Vagy az akadálymentesítés el lenne intézve a gyengén látók számára választható nagyobb betűmérettel? Az oldalak könnyen átláthatóak és egyértelműek? Fejegérrel is lehetne boldogulni az oldalakon? Érdemes lenne néhány anyagot e szempontból is megnézni. A nyílt oktatási forma egy jó lehetőség lehetne a fogyatékos emberek számára tanulás céljából. Az angliai Open University-n évente több mint 12.000 fogyatékossággal élő hallgató tanul. (Az általam említett – előző témahét bejegyzése - nyílt oktatással foglalkozó intézmények közül ők emelték ki egyedül ezt a szempontot is.)  Ők kizárólag távoktatással foglalkoznak. Azok az intézmények, akik rendelkeznek virtuális osztálytermekkel is, szintén jó lehetőséget nyújthatnak tanulás terén a fogyatékkal élőknek.

Élni kellene az internet nyújtotta lehetőségekkel, melyek segítségével a határok és korlátok is eltűntethetők és egyenlő esélyekkel kezdhetné mindenki legalább a tanulást.