További vallomások, de most már a Konnekt Csoportról

Az előző bejegyzésemben vallottam és önkritikát gyakoroltam. Ezen a mai előadáson újra elgondolkodtam, és rájöttem, hogy még kimaradt pár dolog az előző bejegyzésemből.

Szandra ezt írta a Konnekt csoportról: Lehetőség a hallgatók számára, hogy saját maguk oszthassák be a tanulásra szánt idejüket, és megismerkedhessenek eddig nem használt IKT eszközökkel.” Szerintem a tanulásra szánt időmet eddig is én osztottam be és ezután is én fogom, sőt a csoport nélkül is én tenném. Szóval ezzel a mondatrésszel nem értenék egyet. Ezt nem nyújtotta a csoport, mint újdonságot. A mondat második fele 100%-ig igaz, úgy fogalmazva, hogy rengeteg eddig nem használt IKT eszközzel ismerkedtem meg a kurzus során. És nem csak elméletileg, mint a vizsgára tanulók, hanem saját káron a gyakorlatban is. Viszont, ha az lett volna a célom a kurzussal, hogy „csak” új IKT eszközöket ismerjek meg, akkor nem ezt választottam volna. Akkor elég lett volna egy kevésbé intenzív ismerkedés is. Viszont ha azt nézzük, itt az új tudás mellett, amiket a témahetek során tanultunk, jött „mellékesként” az új IKT eszközök megismerése és gyakorlati alkalmazása. Két legyet ütünk egy csapásra: új információkat szerzünk az adott témákról és gyakorlati tudást is szerzünk az IKT eszközök alkalmazása során.

Másik megfogalmazása: „Magasabb szintű önismeret lehetősége: mik a korlátaim, mire vagyok képes, feladom-e, ha valami nem megy, képes vagyok-e önszabályozásra?” Néztem-e magamba az elmúlt időszakban? Nem volt rá időm J Talán kétszer mondtam a hetek során, hogy kész, ennyi volt, feladom. Igen, a valós élettel néha nagyon nehéz volt összeegyeztetni ezt a csoportot, ami napi szinten pár órát igénybe vesz. De ha őszinte akarok lenni, akkor nem voltak komolyak ezek a kirohanásaim, és igazából tudtam, hogy végig fogom csinálni. Egyébként a második feladom, elég volt roham jelenleg ül rajtam. Kicsit elfáradtam, több minden összejött és nehezen mennek a dolgok. Na de a cél előtt már azért sem fogok megfutamodni!

Szandra kutatási eredményeiből hét pontot emelt ki:

1. Időtényező szerepe: Sokan ezért nem regisztráltak, vagy a regisztráció és az első témahetek után belátták nekik erre nem lesz idejük. Felvetődött, hogy manapság már a nappalisok is ugyanúgy dolgoznak a tanulás mellett, mint a levelezősök. Ha megnézzük, hogy kik maradtak azt mondanám, hogy főleg levelezősök. Számomra érdekesek lennének az adatok: nappalisok közül hányan kezdték el, hányan morzsolódtak le és mi volt az oka.
2. Internethasználat: gyakorlatilag összenőttünk a számítógéppel. Napi 1 óra csak akkor, ha gyorsan megnézek valamit FB-n, vagy csak küldök egy twittert. Pont a kurzus kezdete előtt lett egy okostelefonom, amit igazából a kurzus kezdete után tudtam értékelni. Két kisgyerek mellet nehéz belőni, hogy mikor tudok gép elé kerülni, de hála a telefonomnak, mindig képben voltam, hogy mi történt aznap.
3. Badoo használat: Itt értetlenül néztem. Ez mi? Gyorsan utánanéztem, és láttam, hogy ez is egy közösségi portál. De ez inkább a randizgatós fajta és elég sok negatív vélemény van róla. Akkor hogy jön ez ide? Miért kellene használnunk? Vagy csak valamiről lemaradtam az előadás során? Na mindegy, itt tutira nem fogok regisztrálni.
4. Teljesíthetőség: És ezt tényleg meg tudom csinálni? – merült fel bennünk többször is. Elsőre, sőt többedszerre is olvasva elég magas a követelmény. Nem hittem, de egy idő után az ember rutint szerez, könnyebben megy az írás, beépül a mindennapjainkba. Szerintem ne szépítsünk: elég sok áldozattal, lemondással jár. De mégis úgy érzem, ez az a kurzus, ahol a legtöbbet tanultam, így megérte.
5. Fogalomtérkép ellenesség: Ezt igazából nem értem. Nekem legalább is nem ezzel lenne a legtöbb gondom. A gond talán az, hogy igazából a két blogra, mint nagy feladatra tekintünk, és a többi (közös doksi, fogalomtérkép, twitter, webinárium) már plusz dolgok, amik extra időt igényelnek.
6. Lemorzsolódás okai: Két tényezőt emelt ki: motiváció elvesztése és időhiány. A múlt héten már sokszor előfordult a belső motiváció és külső kényszer kérdésköre. Lemorzsolódások mindenhol vannak, itt nagyobb arányban és látványosan jelentkezett. Azonban valóban reális elvárás lett volna, hogy oktatási keretek között, berögzült régi szokásokkal összejön egy 100 fős csoport és aktívan végig részt vesz a csoport munkájában?
7. Elvárás: Magasan kell teljesíteni, mert nagyok az elvárások. De többet is kapunk, mint egy sima vizsgára való felkészüléssel. Szandra azt mondta, hogy a kurzus végére könnyebb a teljesítés. Azért ezt így nem mondanám. Persze szereztünk már rutint, időnket is beosztottuk, de én elfáradtam. Hosszú távon ilyen magas lángon égni és pörögni embert próbáló feladat.

Az előadásban szó volt az inspirátorról és annak feladatáról. Nézzük először, ki az az inspirátor: sugalmazó, ihlető, ösztönző, befolyásoló. (http://www.kislexikon.hu/inspirator.html)

Egy konnektivista csoportban jó, ha legalább két inspirátor van. Ebből az egyiknek nagyon ismernie kellene a témát, a másiknak pedig jól kellene tudnia reagálnia a helyzetekre. A témavezető inspirátornak nagyon jól kell ismernie az adott tématerületet, nem árt, ha szakértő, mivel a résztvevők számára így tud hiteles lenni. A témavezető készül a heti webináriumokkal és állítja össze a tematikát. Az, a jó, ha a webináriumon tények közlése helyett kérdéseket fogalmaz meg, amikre a résztvevők később reflektálni tudnak. A reflektív szerepkőrhöz sokoldalúság kell, valamint nem árt egy kis humorérzék és fogékonyság a téma iránt. Az inspirátorok személyétől is függhet, hogy hány ember kapcsolódik a kurzushoz. Egy elismert szaktekintély bevonzhatja az embereket, de csak erre alapozni nem lehet.  (http://www.crescendo.hu/2010/5/27/indits-te-konnektivista-kurzust) A témavezetőnkkel nem volt gond, sok gondolatébresztő kérdést kaptunk az előadások során. A reflektálós inspirátort én egy kicsit hiányoltam. Az ő szerepe inkább az adminisztráció volt, tőle kaptuk a teljesítmény táblázatot. Kezdetben voltak inspirátori jegyzetek, heti összefoglalók, de ezek is szép lassan eltűntek. Felmerült, hogy azért, mert nem reagáltunk rá. De nem lehet, hogy a tartalomra nem tudtunk mit reagálni?

Az adatösszesítő táblázat szerintem nagy szerepet játszott a kurzus során. Valószínűleg nem tudtuk végleg levetkőzni régi, berögzült szokásainkat és kellett nekünk egy ilyen visszajelzés. Mivel meg voltak adva a kurzus teljesítésének feltételei, így mindenki kíváncsi volt, hogy sikeresen teljesítette-e az adott témahetet. Én személy szerint soha nem számoltam kommentjeimet, vagy tweetjeimet. Azt nagyjából sejtettem mikor kommenteltem többet a kelleténél, vagy mikor teljesítettem csak az előírt mennyiséget. Persze ez a téma iránti érdeklődéems és időm függvénye is volt. A végére, szerintem sokat változtunk: nem nézzük görcsösen a karakterszámokat, tweetek és kommentek számát, hanem ha mondanivalónk van vagy csak hozzá szeretnénk szólni egy-egy érdekes bejegyzéshez, megtesszük. Nem gondolom, hogy rögtön 180°-os fordulatot tudtunk volna venni, de a változás szele már megérintett minket és nyitottabbak lettünk.

Érdekes a megfigyelők hada kifejezés. Sokan indultunk, kevesen maradtunk. Akik valamilyen oknál fogva nem tudták ezt a fajta tanulási módot követni, azok nagy része figyelemmel kíséri a csoport aktivitását. Vajon őket a tudásvágy hajtja, vagy csak úgy gondolják, hogy így könnyebb lesz felkészülniük a vizsgára? Érdekes lett volna, ha ők – ha nem is vesznek részt az egész folyamatban - néha kommentelnek és hozzászólnak a bejegyzéseinkhez. Gondolom, mivel nyílt FB csoportról van szó, ezt bármikor megtehették volna. Nekünk is inspiráló lehetett volna egy-egy új látásmód, vagy megfogalmazás.

Felmerült az utólagos pótlás lehetősége is. Hogy is van ez? El kellene szakadnunk a régi, berögzült tanulói szokásainktól, de egy adattáblázat lebeg a fejünk felett, hogy teljesítettük-e a követelményt. Ha valamiből nem sikerült, akkor még pótolható. Miért nem lehetett volna megengedett, hogy ha pár hozzászólásból kevesebb van egyik héten, a másikon pedig több? Mi a fontos a hozzászólások mennyisége vagy minősége? Így, hogy ilyen kevesen vagyunk, néha nehéz elfogni azt a pillanatot, amikor aktívan mennek a megjegyzések és csatlakozni tudok egy „beszélgetéshez”. Kicsit frusztráló, amikor elolvasok egy blogbejegyzést és már 30 hozzászólás érkezett hozzá. Én nehéznek érzem ilyenkor a hozzászólást, mert úgy érzem a többiek már megbeszélték a lényeget nélkülem, vagy lerágott csont, amire én is reflektálnék. Hogyan is épül fel egy hét? Meghallgatjuk az előadást, összefoglaljuk, reflektálunk rá. A hét végén összegezzük tapasztalatainkat a témával kapcsolatban. Már az is nehezen érthető, amikor rögtön egymás után készül a két bejegyzés, mert hogyan tudnánk rögtön reflektálni és összegezni. Persze ez szinte mindenkivel legalább egyszer előfordult, amikor az élet közbeszólt kialakított tanulási ritmusunknak. Ha két hét múlva szeretnénk pótolni, akkor, hogyan lesznek új, impulzív gondolataink, amikor már javában egy másik témahét megy? Viszont mivel ez a kurzus egy nagyon intenzív jelenlétet és munkát követel tőlünk, nem tudunk mindig egyformán jelen lenni, néha jól jön az utólagos pótlás lehetősége.

Az elmúlt időszakban kutattak minket és kísérleteztek velünk. Érdekes volt asszisztálni ezekben. Nekem továbbra is az SL-ben követhető előadások tetszenek a legjobban. Így kicsit olyan, mintha valóban én is jelen lennék az órán. Mivel látom az oktatót és hallgatótársaimat, hozzá tudok szólni twitteren és chaten, nem személytelenek a webináriumok és ez engem mindenképpen motivál. A kurzus teljesítése nem egyszerű, rengeteg energiát igényel, de mindenképpen megéri. Örülök, hogy csatlakoztam!