A hálózatelmélet oktatói alkalmazása: Konnektivizmus

Az oktatás egy hosszú folyamaton ment keresztül, míg elérte azt a mai modern formát. Régen közösségeken, családon belül folyt az oktatás és nevelés, majd később ez egyre jobban intézményesült. A pedagógusokra is egyre több szerep várt, nem volt elég tanítaniuk, vigyáztak a gyerekekre, erkölcsi nevelésben is részt vettek, megpróbálták őket felkészíteni az életben való boldogulásra. Persze ezekben nem kis szerepe van a családnak is. A technika fejlődése mellett az oktatás sem mehetett el szótlanul. Kihasználta az adott lehetőségeket és beépítette az oktatás folyamatába. Így kerültek felhasználásra a könyvek, később a tévé, rádió és majd a számítógép. Az internet elterjedése előtt gondot okozott a tudásmegosztás és a hálózatosodás, mivel ennek technikai akadályai voltak. Az internet elterjedésével azonban már lehetőség adódott az eltérő térben és időben lévő emberekkel is kapcsolatot kialakítani. Kezdetben inkább az információszerzés volt a fő cél. (web1-es alkalmazások) manapság pedig már a web2-es alkalmazásokról beszélünk. Már nemcsak az információszerzés a cél, hanem a tudásmegosztás és az együttműködés is. Kommunikációk és közösségek jönnek létre, amik a tanulásban is rengeteg lehetőséget nyújtanak. Ezeket az új lehetőségeket muszáj kihasználni, hiszen adottak és megkönnyítik, meggyorsítják az oktatás folyamatát. Csak élni kellene velük.

Ugyanúgy, mint korábban az oktatásnak is reagálnia kell a gyors fejlődésre és a technika nyújtotta lehetőségekre. Mivel nem csak a technika változik, hanem velük együtt az emberek is. Már én is mondhatnám: „Bezzeg az én időmben!” vagy „Ezek a mai fiatalok!” Pedig ők sem tesznek mást, mint reagálnak a fejlődésre: számítógépet használnak, chatelnek, közösségi életet élnek a neten és megszokták a gyors információáramlást. Ezeket az oktatásban is figyelembe kellene venni, mivel egy monoton, kötött tananyag nem minden esetben kötheti le a diákok figyelmét, akik a pörgéshez vannak szokva.

És ezzel el is érkeztünk egy új dologhoz (szándékosan nem akarom használni sem a tanuláselmélet sem a módszer kifejezést) a konnektivizmushoz.

Mi is a konnektivizmus? Megmondom őszintén a kurzus kezdetéig nem hallottam róla. Talán ezért is mertem belevágni, mert nem tudtam mi vár rám. J Most már tudnék róla mesélni, de majd a következő bejegyzésben. 

A konnektivizmus vagy hálózat alapú tanulás George Siemens és Stephen Downes nevéhez fűződik. Három terület metszéspontján helyezkedik el: informatika pedagógia és hálózatkutatás. A hálózatalapú tanulás tömören a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazását jelöli.

Az előadás során többször felmerült a kérdés, hogy tanuláselmélet vagy módszertan-e. Ollé Tanár Úr blogjában a következőt találtam:

„…a konnektivizmus lehet, hogy mégsem tanuláselmélet.

• a tanuláselméletek általánosíthatók, a konnektivizmus nem
• a tanuláselméletek leírhatják, hogy a tanulás életkorok szerint miben különbözik, de nincs olyan életkor, ami kimarad, mindenki képes tanulni – a konnektivizmushoz legalábbis fiatal felnőttnek kell lenni
• a tanulás hatékonysága függ az életvezetéstől, de nem csak egy speciális életvezetésben történik tanulás – a konnektivizmus csak bizonyos körökben értelmezhető, speciális szemléletmód és életvezetés szükséges a működéséhez
• a hatékony tanulásnak van módszertana, de nem szükséges hozzá előképzettség – a konnektivizmus csak akkor működőképes, hogy ha az IKT kompetencia (ismeret, attitűd, érték) megfelelő mértékben fejlett
• az önszabályozás a tanulás eredményességét befolyásolhatja, de nem szükséges feltétel a tanulási folyamat kialakulásához – a konnektivista folyamat önszabályozás nélkül létre se jön” http://blog.ollejanos.hu/2011/01/27/konnektivista-uveggyongyok-2-a-didaktika-vara/

Ez alapján inkább új oktatásmódszertannak tekinthetjük. Én is efelé hajlok, de ennek eldöntése azt hiszem nem az én feladatom.

A konnektivizmus elsősorban felnőtteknek ajánlott mivel önirányításra, tudatos koncentrációra van szükség. A résztvevők skálafüggetlen hálózatot alkotnak. Közel azonos kapcsolódási pontoknak kell létrejönnie ahhoz, hogy egy erős, működőképes rendszer alakuljon ki. Az információszerzés az egyik kapcsolódási pont, aminek fő eleme a kommunikáció. Nem azon van a lényeg, hogy minél több információt szerezzek, hanem, hogy minél többet megosszak.

Eszköztár:

A konnektivizmusban fontos, hogy előre megadjuk a konkrét témát, amivel foglalkozni szeretnénk. A témák 1-3 hét alatt gyors ritmusban cserélődnek. A tudásmegosztásra és információcserére a következő eszközöket alkalmazzák:

• A bevezetésben fel kell dobni egy konkrét témát, ami kezdő lökést ad, segít elkezdeni a gondolkodást. Ez lehet például egy előadás is.
• Blog: Mi kettőt írunk, de lehetne 3-4-et is. A lényeg, hogy az elsőben a kezdeti benyomásokat, első gondolatokat kell megfogalmazni, míg a másodikban a témáról való kommunikációk során szerzett új ismereteket, tapasztalatokat.
• Podcast: Ez lehet, például a Ustream-en felvett előadás, aminek célja a tartalomközlés. Ez követhető élőben is, de bármikor vissza is nézhető. Ez akár a bevezető szakaszban is alkalmazható, amikor egy téma kerül bemutatásra.
• Twitter: Itt lehet közölni a gyors reflexiókat, az impulzív gondolatokat, és új tartalmakat is meg lehet itt osztani. Ideális akkor lenne, ha a résztvevők itt akár a saját gondolataikat osztanák meg és reflektálnának egymásra.
• Térkép: A fogalomtérképpel nagyon jól elemeire lehet szedni egy témát és mivel folyamatosan készül és folyamatosan bővül, egy jól áttekinthető részletes térképet kaphatunk.
• Dokumentumok: Ez a közösen készített dokumentum mutatná meg igazán a közösen kreált új tudást.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a konnektivizmus nem más, mint online eszközök használata. Aki, viszont benne van, az érzi igazán, hogy emögött milyen komoly munka és tudás áll.

Alapja a hálózati munka, ahol egy konnektivista csoport jön létre. Ebben a csoportban sokkal több résztvevő van, mint egy hagyományos csoportban, ahol már 3-5 fő hatékonyan tud együtt dolgozni. Itt az önálló tanulásszervezésen van a hangsúly. A tanárszerep megváltozik, mivel itt a támogatáson és koordináláson van a fő hangsúly. Az itt megjelenő tanulási folyamat a zárt oktatással összeegyeztethetetlen, mivel itt a gyenge kapcsolatokra épít, az ismeretátadás pedig fokozottan horizontálisan jelenik meg. Kialakulhatnak itt is csomópontok (a hagyományos oktatásnál horizontális hálózat van, mivel a tanár beszél és irányít), de ezek csak átmenetiek. Ezek a csomópontok azonban csak tartalmiak. Oda csoportosulnak jobban a résztvevők, aki éppen érdekesebb bejegyzést készített, vagy érdekesebb információt osztott meg. Ez főleg akkor érvényesül, ha 100 fős körüli a csoport. Ekkor egy-egy érdekesebb bejegyzés köré csoportosulnak az emberek és ott folyik a nagy kommentelés. Egy másik témában viszont lehet, hogy egy másik résztvevő ír érdekes dolgokat, így az egyének egymást követve átmennek egy másik csomópontra.

A konnektivizmus kilenc elve, mely segít egy képzési modell megvalósításában:

„A tudás mint hálózat

1. Minden tudás leírható hálózatként.

2. A tanulás hálózatszervező tevékenység.

3. Az új tudás elsajátításához a meglévő tudásháló releváns részeit kell előfeszítenünk.

A közösség szerepe

4. A közösségben való tanulás inspirál.

5. A közösségi tanulásban a vélemények különbözősége formálja az egyéni gondolkodásmódot.

6. A témák iteratív tagolása segíti a megfelelő fókusz kialakítását.

A kapcsolatok jelentősége

7. A hálózati tanulásnak legalább két szintje van: személyközti (interperszonális) és személyen belüli (intraperszonális).

8. A kapcsolatokra való fókuszálás serkenti a kreatív gondolkodást.

9. A különböző területek közötti kapcsolatok feltárása ma alapvető készségnek számít.” http://www.integralvision.hu/ezt-irtuk/konnektivizmus-9-alapelve

Látható, hogy ebben a tanulási környezetben másként épülnek fel a tanulási folyamatok és a szerepek is megváltoznak.

Tanári szerep:

• Ellentétben a hagyományos oktatással a tanár itt facilitátori szerepben jelenik meg. Felvázolja az előzetes tartalmat, témákat például egy előadás keretében.
• Biztosítja a kreatív környezetet a résztvevőknek.
• Ő is a folyamat részese, de szinte láthatatlan módon biztosítja a csoport működését.

Tanuló:

• Mivel itt az önszabályozás fontos szerepet játszik, ezért a fő hajtóerő a belső motiváció. Az egész folyamat az önirányításra épül.
• A tanuló motivációját még a csoportdinamika hajtja.

Differenciálás:

A hagyományos oktatásnál, az e-learningnél folyamatosan hangsúlyozzuk a differenciálás fontosságát, az egyéni különbségek figyelembe vételét. A konnektivizmus során a facilitátor és a résztvevők nem tudják ezt figyelembe venni, mivel az egész folyamat differenciált. A résztvevők nem egyforma kommunikációs és eszközhasználattal rendelkeznek. Viszont mindenkinek lehetnek jó meglátásai, még ha nem is egyforma előismerettel rendelkeznek. (Persze arra figyelni kell, hogy ne egy a résztvevőktől teljesen idegen témában kelljen véleményt alkotniuk és információt cserélniük.)

Értékelés:

• Diagnosztikus: A diagnosztikus érékelésnél felhasználják és figyelembe veszik az előismeretet. A konnektivizmusnál ez nem megoldható. Fontos, hogy a konnektivista csoportban tanulóknak legyen elméleti alapismerete, véleménye a témáról, mert különben nem tud aktívan részt venni a munkában.
• Formatív: A konnektivizmusnál az egész folyamat formatív értékelés. A résztvevők állandó visszajelzést kapnak: kommentelik egymás írásait és a megosztott dokumentumokat.
• Szummatív: Az emberek többsége nem teljesít magas színvonalon, ha a végén nem kap semmilyen elismerést vagy papírt. Ezért érdemes behozni a csoportba magas motivációjú embereket, akik újra és újra fellendítik a hozzászólásokat, dinamikát adnak a csoportnak.

Látható, hogy a konnektivizmus egy jól átgondolt módszer. (Hát igen, a végére kimondta. Én annak veszem.) Saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, hogy igaz, sok energiaráfordítással, de működik. Vajon miért nem terjed el akkor? Szó volt az előadáson is a Hype görbéről. Az előadáson is elhangzott, én eddig nem ismertem, gondoltam utánanézek.

Egy új technológia kialakulásának 5 fázisa van:

• Technológiai ötlet
• Felfokozott várakozás
• Kiábrándulás völgye
• A kivilágosodás lejtője
• A használat fennsíkja http://www.ik.sote.hu/networkshop2007/phu/028.pdf

A konnektivizmust 2005-ben álmodták meg és a nagy várakozások után most a kiábrándulási szakaszban van. A kezdeti lelkesedés (végre valami új és modern) után rájönnek az emberek, hogy ez csak úgy működik, ha az ember napi szinten foglalkozik vele. De ha a konnektivizmus hozza a papírformát, akkor ebből a gödörből hamarosan kilábal és fokozatosan elterjed. De vajon majd tényleg ez fog történni? Lesznek olyan lelkes emberek, akik időt és energiát nem spórolva végigcsinálnak egy konnektivista kurzust? Ez a jövő zenéje, de egy kicsit szurkolok neki. J