A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei

A számítógép és az internet elterjedésével kezd az oktatási környezet is megváltozni. Itt is figyelembe veszik a változásokat és ezeket próbálják beépíteni az oktatás – nevelés folyamatába. Paradigmaváltásról csak akkor beszélhetünk, ha a régi modell már nem alkalmas a magyarázatra. Vajon mikor jön el az a pillanat? Vagy eljön egyáltalán? Mivel nem lehet mindent csak számítógéppel támogatott oktatással elsajátítani (tárgy specifikussága, diákok mentalitása) ezért ez talán nem fog bekövetkezni, de az arányok biztos el fognak tolódni.

Problémaközpontú tanulási környezet:

Az internetes kommunikáció, számítógép hálózatok, adatbázisok, oktatóprogramok új lehetőséget nyújtanak a tanítási és tanulási környezet átalakításában. Ettől talán sokan félnek és az oktatás elszemélytelenedését látják benne, de szerintem ennek elterjedésének a legnagyobb akadálya saját magunk lehetünk. Vagy inkább az elefánt effektus. Nem ismerjük, nem tudjuk a pontos alkalmazását, tehát ez jó nem lehet. Ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani rohanó világunkkal és a gyors információáramlásokkal, muszáj lépést tartani a fejlődéssel. Pozitíven kell hozzáállni a dolgokhoz és nem rögtön az első nehézségnél kritizálni.

A problémaközpontú tanulás alapkoncepciója Komenczi megfogalmazásában:

• A tanulás problémák önálló megoldásán alapuló személyes tudáskonstrukció.
• Eredményessége feltételezi a tanuló aktivitását, érdeklődését és motiváltságát,
• Rendelkezésre áll a megfelelő tudásbázis megfelelő pedagógiai instrukciókkal és tanulástámogatással
• A problémák valósak, hitelesek vagy valós szituációkkal és eseményekkel, folyamatokkal hozhatók kapcsolatba – felkeltik a tanulók figyelmét, kíváncsiságát
• A problémaközpontú tanulás sajátos kontextusban lejátszódó, közvetve vagy közvetlenül társas folyamat

A mai fiatalok figyelmét a legjobban a számítógéppel és a különböző internetes dolgokkal lehet a legjobban felkelteni. Az új és valós környezet aktiválja, motiválja őket. Az egész tanulási folyamatot talán nem is tanulásnak tekintik. Ha például nyelvi órára beviszünk egy rövid filmet, vagy youtube videót, amit többször lejátszunk, kigyűjtjük a szavakat és kifejezéseket, valamint megbeszéljük a történéseket, akkor a diákok jobban együttműködnek, játékos tanulásnak fogják fel az egész órai munkát. Nem veszik észre, hogy mennyi mindent csináltak. Miért ezt a példát hoztam? Mert próbáltam már, és láttam, hogy ez így tényleg működik.

Problémaközpontú tanulási környezet kialakítása:

• Tananyagfejlesztés: az adott terület releváns problémáit hiteles, valóságközeli szituációkban mutassa be. Ha aktuális kérdések, személyes tapasztalatok kerülnek megvitatásra, jobban felkeltik a tanulók figyelmét. Az a legjobb, ha a tanulót olyan reális helyzettel szembesíti, amely tényleges problémamegoldást igényel. Ilyen helyzet azonban nem mindig hozható létre, így megoldásként szóba jöhet a az adott témakör megfelelően szövegezett narratív bemutatása is.
• Tanulási folyamat szervezése: A problémákat különböző kontextusokban és minél több nézőpontból kell bemutatni. A tudás felhasználása így lesz a leghatékonyabb. Biztosítani kell, hogy a tanultak kipróbálhatóak legyenek különböző hiteles problémahelyzetekben. Amennyiben ez nem megoldható, akkor utalni kell arra, hogy a tanultakat hol lehet alkalmazni.
• Tanulási környezet kialakítása: Inspirálja és lehetővé tegye a társas tanulás különböző formáit, a csoportos problémamegoldást és a tapasztalat és kezdő problémamegoldók közti kooperációt. Ha ez nem megoldható, akkor alkalmanként csoportmunka alkalmazása ajánlott.
• Feladatkijelölés: Pontos és egyértelmű kell, hogy legyen. Figyelemmel kell kísérni a tanulási folyamatot, és ha szükséges, akkor támogatni kell. A folyamatos visszacsatolást lehetőségét integrálni kell a tanulási folyamatba.
• Tanulói kompetenciafejlesztés: Különösen azokra a kompetenciákra kell figyelni és fejleszteni, melyek az önálló tanuláshoz, a társakkal történő kooperatív tanuláshoz és az infokommunikációs eszközök felhasználásához szükségesek.

Az információs társadalomban az iskola és a tanárok számára a megfelelő médiakompetencia kialakítása az igazi kihívás. A tanárok már nem csak átadják az információt, hanem meg kell mutatniuk, hogyan lehet eligazodni az információk között, kritikusan értékelni a tartalmakat és megszűrni az információkat.

„A tömegkommunikáció régi és új formái, az informatika, a távközlés, és a média technológiáinak konvergenciája olyan összetett, mindenütt jelen levő és állandóan megnyilvánuló ikonikus, illetve szimbolikus környezetet generál a mai ember számára, amelyben egyre nehezebb eligazodni. A médiakompetencia az információáradatban történő tájékozódás a navigáció képességrendszerét jelenti. „Új típusú kulturális eszköztudás”, amelynek részét képezi a szokásosnál tágabban értelmezett „társadalomtudományi” műveltség, esztétikai iskolázottság és értékfelismerő képesség. Olyan ismeretek, képességek, beállítódások tartoznak ide, amelyek elsősorban a társadalom kohézióját fenntartó (és gondolkodását formáló) kulturális kommunikációra irányulnak. A médiakompetencia összetett képességegyüttes, amely magában foglalja az egyes technikai médiumok jellemzőinek, használatuk módjának ismeretén túl tartalmak létrehozásának, bemutatásának és megítélésének tudását is. A médiakompetencia legmagasabb szintjét az innovációra való hajlandóság, a kreativitás, a minőség felismerésének és létrehozásának képessége jelenti.” (Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek)

A jelenlegi oktatásban egyre jobban érződik, hogy az ipari társadalomból örökölt iskola szerkezete, szervezeti rendje, munkakultúrája, nem képes megfelelni a globális versenygazdaság és az egyre gyorsabban változó információs társadalom igényeinek és elvárásainak. Manapság pont a gyors fejlődésnek és információáramlásnak köszönhetően mindenkinek szüksége van tudásának megújítására. Ahhoz, hogy az egész életre kiterjedő tanulást integrálni lehessen a felnőttek életvilágába, a különböző tanulási aktivitások és változatos tanulási környezetek természetes rendszerét kell létrehozni.

Az ember születése óta folyamatosan tanul. Mégis, ha tanulásról van szó, akkor elsősorban a tanulás intézményesült formáira gondolunk, pedig rengeteg informális tanulási forma van jelen életünkben. Kezdve mindjárt a narratív tanulással, ami egy lapvető tanulási mód, mivel a gyermek így tanul a legtöbbet anyjától. A narratív tanulás érzelmileg telitett, mint minden kezdeti kommunikáció anya és gyermeke között.  Egy spontán anyanyelvhasználaton alapszik. Jellemzője az érzelmekkel teli hangsúlyozás és a hétköznapi kommunikáció közelsége.  Az absztrakció és a speciális terminológiák a körülírások és a metaforikus kifejezések használata miatt felesleges. A hangsúlyos kifejezések modellezik a hallgató és a tárgy közti érzelmi kapcsolatot.

A szülő és gyermek közti narratív tanulási helyzet kétirányú, mivel a gyerek az anyja elbeszélését figyelmesen hallgatva tanul és rögtön megtanulja ennek a közlési formáját is, mellyel visszaadja a történetet a felnőttnek. Először is képesnek kell lennie befogadnia az információt, és feldolgoznia majd másodszor meg kell tanulnia lineárisan és perspektivikusan visszaadni a történetet. A partner megfigyelésével megpróbálja megtanulni az elbeszélés sikerének titkát.

(http://www.standardsicherung.schulministerium.nrw.de/cms/upload/fids/downloads/2_narration_fingerhut.pdf)

Amint bekerülünk az intézményesült oktatásba, ez számít a tudásszerzés első számú és hiteles forrásának. Pedig az informális tanulás (pl.: családi környezetben) nem marad abba. A felsőoktatásnál kezd ez a szemlélet egy kicsit változni, mivel ott már adnak a külvilágra, de az informális tanulást még ott sem ismerik el.

Kialakulóban van hazánkban is a validációs rendszer. Derényi András és Tót Éva Validáció A hozott tudás elismerése a felsőoktatásban című tanulmánykötetükben a következőképpen fogalmazzák meg a validációt:

„Olyan eljárásról van szó, amelyben a legkülönbözőbb tanulási környezetekben megszerzett ismereteket, készségeket, kompetenciákat (hétköznapi kifejezéssel tudást) vetik össze előzetesen meghatározott referenciákkal (azaz egy adott képesítés vagy képzési program követelményeivel), és megfelelőség esetén elismerik, vagyis lehetővé teszik az adott képesítés megszerzését, vagy pedig a korábban megszerzett (hozott) tudást egy képzési program követelményeinek teljesítésébe beszámítják.”

Ebben a tanulmánykötetben összegyűjtötték a kutatás során szerzett tapasztalataikat és észrevételeiket:

• Elismerési gyakorlat nagy hányada kreditelismerés (ami szintén nem zökkenőmentes)
• Ritkán, de van elismerése a nem formális és informális tanulási eredmények elismerésének (gyakorlati tárgyak és képzések, doktori képzések)
• Informális környezetben szerzett tanulás elismerésére nem volt még gyakorlat (egyházi közösségben végzett munka – egyházi fenntartású intézmény)
• Formális képzésen kívül megszerzett tudás elismerése többféleképpen van jelen
• Tanár és hallgató közti magánalku van jelen elismerésben

Mivel nálunk ennyire az intézményesült oktatáson van a hangsúly, így a felsőfokú tanulmányok befejezése után nem formálisan szerzett tudást nem lehet elismertetni. Pedig utána is vannak tanulási folyamatok. A munka világában is rengeteg új ismeretre teszünk szert, amiket sajnos nem tudunk elismertetni még. Látható, hogy a tanulás dimenzói mindenképpen átgondolásra szorulnak és alkalmazkodnia kellene információs társadalmunk igényeihez, oktatási környezetéhez.

Korszerű tanulási környezet tervezésének fókuszpontjai:

·       Tanuló központú: tanuláskor a korábbi, már meglévő tudásunk, készségeink, attitüdjeink alapján értelmezzük az elsajátítandó tananyagot. Ezért nagyon fontos, hogy az eredményes tanítás érdekében a tanár diagnosztizálja a tanuló meglévő konceptuális keretrendszerét és kulturális hátterét. A tanárnak ismernie kellene azt a környezetet, ahonnan a tanuló érkezett

·         Tudásközpontú: A hatékony tanulás eléréséhez fontos a tananyag tartalmi elemeinek gondos kiválasztása, a tanulási célok és standardok pontos megfogalmazása.

·         Értékelésközpontú: Elengedhetetlen a folyamatos visszacsatolás, mellyel a tanuló is ellenőrizni tudja tudásának használhatóságát és a tanár is láthatja az esetleges tévutakat és korrigálhatja azokat.  

·         Közösség-központú: Fontos lenne a társas tanulás tervezése, ahol a diákoknak lehetőségük lenne az egymástól való tanulásra is. Támogatni kell a projekt alapú oktatást, kooperatív tanulást, tanulóközösségeket.

A virtuális tanulási környezetben rendelkezésre álló infokommunikációs technológiák hatékonyan tudják támogatni ezeket a kritériumokat.

„Az információs társadalom iskolájának kívánatos tanulási környezete megközelíthető úgy is, hogy ellentétpárokban fogalmazzuk meg a hagyományos, elsősorban instrukciókra és ismeretátadásra építő, és a progresszív, inkább konstruktivista tanulásikörnyezet-szervezés karakteres vonásait.”

	Tradicionális tanulási környezet	Progresszív tanulási környezet
1.	Tények és szabályok, kész megoldások megtanítása	Készségek, kompetenciák, jártasságok, attitűdök kialakítása
2.	Zárt, kész tudás átadása	Az egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása
3.	A tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyag	A különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja
4.	A tanári instrukció dominanciája a tudáselsajátítás során	Komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását
5.	Kötött tanterv, merev órabeosztás	Projekt-alapú tanulás, szabad időkeretben
6.	A tanulás fáradtságos munka	A tanulás érdekes vállalkozás
7.	Osztályteremben történő tanítás	Könyvtárban és az iskola más helyszínein történő tanulás
8.	Osztálykeretben történő tanítás	Kisebb, változó csoportokban történő tanulás
9.	Homogén korcsoportban történő tanítás	Heterogén korcsoportban történő tanulás
10.	Iskolán belüli tanulócsoportok	Iskolák közti tanulócsoportok, internetes kapcsolattartással
11.	Alkalmazkodás és konformizmus	Kreativitás, kritika és innováció
12.	Külső szabályok követése	Belső szabályok kialakítása
13.	Tanárnak történő megfelelés	Standardoknak történő megfelelés
14.	Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet	Nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet

Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek