Kockázatok és mellékhatások

Kíváncsiságból beírtam a keresőbe mit ír az internet az internet kockázatairól. Elsőre egy www.gepezz.hu oldalt dobott ki. Kicsit körbenéztem és egyre jobban megtetszett. Miért? Ez egy gyerekeknek és tiniknek szóló honlap, melyen olyan videókat lehet találni, melyek segítenek a legfontosabb internetes programok használatának elsajátításában. Mitől vált érdekessé? Belehallgattam a Hogyan használd a Facebookot című videóba. Amin rögtön meglepődtem, hogy a hang alapján ez egy tini honlapja. Bemutatja, hogyan kell regisztrálni, milyen funkciók vannak. És külön felhívja a figyelmet arra, hogy esetleg milyen adatokat, képeket NE adjunk meg magunkról! Utána megnéztem a Legyen saját blogod című videót is. Gondoltam, hátha tanulok tőle valami újat. J Itt viszont mivel találkoztam? A regisztrációhoz a videón látszik is, megadja az e-mail címét. Erre még mondhatnánk, hogy a felvétel miatt létrehozott egy címet, így ennek közzététele nem gond. Utána viszont telefonos visszaigazolást kért, mert szerinte az sokkal jobb, és begépelte a mobilszámát. Itt már erősen elgondolkodtam. Ez valószínű a rendes, saját mobilszáma. Pedig előtte olyan szépen magyarázta a személyes adatok védelmét! Amire gondolt az egyik alkalmazásnál, a másiknál már nem működött. A honlap készítője (tiniként) a következő dolgokra hívja fel a figyelmet, ha internetet használunk:

1. szabály: Soha ne add meg személyes adataidat ismeretlen embernek! (pl. lakcím, mobilszám, bankkártyaszám, jelszó)

2. szabály: Facebookon, MSNen, Skypeon és más közösségi oldalakon ne vegyél fel olyan embereket, akiket nem ismersz személyesen!

3. szabály: Ne higgy el mindent az interneten, mert mindenki annak adja ki magát, akinek akarja!

4. szabály: Ne használj társkereső oldalakat még viccből sem! Az internetet ne használd ismerkedésre, csak a barátaiddal tartsd a kapcsolatot!

5. szabály: Ne rakj fel magadról olyan képeket, amiket később megbánhatsz, mert amit egyszer már felraktál többé már nem tudod letörölni! (sok honlap eltárolja őket, biztonsági mentéseket készít, bárki letöltheti)

6. szabály: A gépen mindig legyen telepítve vírusellenőrző program (Nod 32) mert nagyon sok oldal vírust tartalmazhat, ami tönkreteheti a számítógépet.

7. szabály: Vigyázz a számítógépes játékokkal, mert függőséget okozhatnak (pl. böngészős játékok)

8. szabály: Ha letöltesz valamit az internetről a mobilodra, figyelj az SMS díjszabásokra!

Mivel itt is megjelenik, hogy soha ne adjunk meg mobilszámot, csak reménykedni tudok, hogy a megadott szám, mégsem valós…

Kíváncsi lennék, hogy ezt a honlapot, milyen indítatásból kezdte el írni készítője, illetve, hogy felnőtt felügyeli-e, hogy miket ad közzé. Mindenesetre nekem tetszik az ötlet, hogy egy tini magyaráz el egy alkalmazást társainak és felhívja a veszélyekre is a figyelmet.

Az internetet gyakran, mint a rossz és a bűnözés közvetítőjét emlegetik. Könnyű rámondani, hogy, mennyi kockázatot és veszélyt rejt, de igazából ezek többsége azért alakult ki, mert az emberek nem megfelelően alkalmazzák a technikát. Szerintem már sokunkkal megesett, hogy először csak a technológiai kockázatokat nézzük, hogy a nagy munka közepén nem csináltunk mentést, és amikor valamiért elszállt a gép, vele együtt a munkánk nagy része is. Szidhatjuk a technika ördögét, de ha rendszeresen és megfelelő módón mentünk, akkor ez azért kiküszöbölhető.  Igen, a technika is el tud romlani, nem mindig áll úgy a rendelkezésünkre, ahogy szeretnénk. Azonban ha megtesszük a megfelelő óvintézkedéseket, akkor ezek nagy része kiküszöbölhető. Ha visszagondolunk a történelemre, akkor régen is volt olyan eset, például az alexandriai könyvtár leégése, amikor rengeteg, fontos információ megsemmisült. Azokat ráadásul már nem is lehet visszahozni. Manapság viszont rengeteg biztonsági mentéssel és egyéb megoldásokkal szinte túl is lehet biztosítani adataink, információink védelmét.

Az interneten található adatok és hálózatok kitermelték az informatikai bűnözést is, aminek három típusát különböztetjük meg:

·         Illetéktelen behatolás: jogosulatlan belépések, gépidőlopás, microchipek jogtalan másolása

·         Szoftver elleni támadás: programmanipuláció, szoftverlopás

·         Adatok elleni támadás: adatlopás, adatbázis hamisítás, adatokkal való visszaélés.

Kik azok a hackerek, akikről rögtön az informatikai bűnözés jut eszünkbe (sokszor helytelenül)? „Heckernek nevezzük, azokat a rendkívüli technikai tudású informatikai szakembereket, többnyire szoftverfejlesztőket, a nyílt forráskódú rendszerek elhivatott támogatóit, akik az informatikai rendszerek működését az általános rendszergazdai és szoftverfejlesztői szint felett ismerik, és az informatika bizonyos ágait rendkívül magas szinten művelik. A hackereken belül megkülönböztetünk:

• Blackhat: a számítógépek illegális feltörésére, információlopásra, üzleti hírszerzésre specializálódik;
• Whitehat: a biztonságtechnika fejlődésére és a hibák javíthatóságára helyezi a hangsúlyt;
• Greyhat: erkölcsileg egyik irányba sem elkötelezett;
• Cracker: szoftverek illegális módon történő technikai használhatóvá tételével, „feltörésével” foglalkozik;
• Script kid: rosszindulatú, csekély technikai tudású kezdő hacker, vagy informatikai szakember. Célja a haszonszerzés, szórakozás vagy akár oktalan károkozás” (Rácz Bence: We watch you watch)

Láthatjuk, vannak jó hackerek is, akiknek a célja a rendszerek még biztonságosabbá tétele és a hibák kijavítása. Némelyik rendszer már annyira túl van biztosítva, hogy lehet, hogy egyszerűbb lenne betörni az adatokat tároló terembe és simán letölteni őket J (Na jó, azért ez biztos nem ilyen egyszerűen működne.)

A technológiai kockázatok közé soroljuk a humán kockázatot is. Legtöbbször az emberek saját maguk, illetve naivitásuk, tudatlanságuk miatt válnak kiszolgáltatottá az interneten. Rengeteg olyan történetet hallani, amik a jelszavakkal való visszaélésről számolnak be. Nagyon sokan hisznek az olyan adathalász leveleknek is, amelyben gratulálnak, mert nyertek valahol, valamit. Vagy hányszor történik meg velünk, hogy elfelejtjük jelszavunkat, és többször próbálkozunk, netán segítséget kérünk. A hackerek ezeket akár egy külön erre kifejlesztett adatbázisban is tárolhatják: név, e-mail cím, felhasználónév, jelszó, elgépelt jelszó. Így akaratunkon kívül is hozzásegítettük őket a számukra szükséges információkhoz. És itt újra megemlíteném a legelején bemutatott weboldalra, ahol a felhasználó saját tiltása ellenére megadta a mobilszámát.

Érdekes probléma még a WIFI használata is. Sokan úgy használják az otthoni vezeték nélküli internetet, hogy nincsen jelszóval levédve. Gyakorlatilag bárki csatlakozhat így a rendszerhez, aki megfelelő távolságban van. Egy hacker így akár a család nevében is használhatja a netet. Lassan szinte mindenhol elérhető a WIFI és mindenki vígan csatlakozik is hozzá és élvezi annak előnyeit. Csak arra nem gondolnak, hogy így adataikhoz is könnyebben hozzáférhetnek.

Láthatjuk, hogy a legtöbb technikai kockázat egy kis odafigyeléssel és tudással kivédhető lenne.

Mivel hatalmas információáramlás és megosztás van az interneten, így szinte kivédhetetlen, hogy néha olyan tartalmak is felkerüljenek, amik nem oda valók. Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam a http://internethotline.hu/ című oldalra, ahol feljelentést tehetünk káros és jogellenes internetes tartalmakra is. Nekünk is oda kell figyelni, miket töltünk fel, és osztunk meg a neten. Ha betegszabin vagyok és közben a legújabb nyaralásos képeket osztom meg, ne csodálkozzunk, ha lebukunk. Gyakorlatilag saját magunkat buktatjuk le. Kompromitáló fényképeket sem kellene kitenni, mivel főleg egy közösségi oldalon azt bárki láthatja. Megint csak oda lyukadok ki, hogy ésszel kell használni a netet és ugyan úgy mint a valós életben, be kellene tartani itt is az etikettet. Sokan azért félnek megosztani, mert akkor azt „mindenki” láthatja. Azért paranoiásnak sem kellene lenni. A több millió nethasználó közül nem mindenki az én feltöltött dokumentumaimra vagy fényképeimre kíváncsi.

A számítógép használattal és internetezéssel kapcsolatban sokszor felmerül a függőség fogalma is. Vajon mikortól válunk függővé? Valakinek a munkája miatt napi 8-10 órát tölt gép előtt, mi most csak a kurzus kapcsán napi 2-3 órát. Ez rengeteg időnek tűnik, sőt az is, de mégsem mondanám magunkat függőnek. A munkánkhoz, tanulmányainkhoz van szükségünk az internetre és a számítógépre és nem szórakozásból csináljuk. Mégis, mitől varázsolódnak el gyerekek és felnőttek egyaránt az internettől? Ott van a rengeteg kommunikációs csatorna, közösségi oldal, játékok és információ áradat. Ezek könnyen beszippantják az embert és észrevétlenül is akár órákat tölthet egy játékkal. Az arra fogékony egyéneknél pótolhatja azokat a dolgokat, amiket a valós életben nem kapott meg. Szülőként szerintem komoly szabályokat kell állítani a gyerekeknek az internet felhasználást illetően.

• Tartassuk be a megbeszélt időt. (például napi 1 óra internet)
• Szervezzünk programot a gyereknek a valós életben is.
• A netezés egyik feltétele, hogy a tanulmányi eredmények nem romolhatnak.
• Másik feltétel a szociális tevékenységek megtartása. (edzés, különóra)
• A számítógép ne a gyerek szobájában legyen.
• De a legfontosabbak a szülői figyelem, együtt töltött értékes idő, a biztonság, az elfogadás és a szeretet megadása. (http://www.boldog-gyermek.hu/internetfuggoseg.html)

Az is segíthet, ha gyerekzárat teszünk a gépre, így nem tudnak a tudtunk nélkül bármikor internetezni. Vannak olyan szoftverek, melyeken be lehet állítani melyik nap hány órát tudja csak használni a gyerek a netet. De ilyenek használatakor is fontos, hogy beszéljünk a gyerekekkel az internetezés szabályairól és a helyes használatról.

„Az új infokommunikációs technológiák esetében a veszély abban áll, hogy az architektúra, a technika „többet tud”, mint a benne részt vevő egyedek és hálózatok.” (Csepeli György: veszélyesen élni? Avagy az internethasználat kockázatai)