Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek

Akár akarjuk akár nem az internet befolyásolja a személyünket, a környezetünket, a kultúránkat. Egyre jobban elterjedőben van, lassan az élet minden területén lehet alkalmazni.

Tetszett, hogy az előadást nem rögtön az internet megjelenésével kezdtük, hanem végignéztük a kommunikációs változások főbb mérföldköveit. Nem szabad arról elfeledkeznünk, hogy az emberiség történetében már voltak nagy kommunikációs változások, amikor úgy gondolták, hogy ezzel majd ártani fognak a kultúrának. Az emberek az új dolgokhoz legtöbbször szkeptikusan állnak hozzá és a hiedelmekkel ellentétben soha nem gyors, robbanásszerű változások történtek. Mindig kellett egy bizonyos átfutási idő, amíg a szóbeliség mellett megjelent tömegesen is az írásbeliség és megtanultak az emberek olvasni is. A könyvnyomtatás megjelenésével sem kezdett mindenki azonnal olvasni, mivel sokan nem engedhették meg maguknak, hogy könyvet vegyenek és olvasni sem tudtak. Az internet megjelenése is ilyen reakciókat válthatott ki. Az emberek szkeptikusan fogadták (talán az elefánt effektus miatt is) és időbe telik, míg mindenki megfelelő módon használni tudja. Szóval az internet elterjedésének és megfelelő használatának is időt kell adni. Kérdés azonban, hogy a mai felgyorsult világunkban, meddig tudunk erre várni. Mikortól nem lesz a lemaradás behozhatatlan hátrány? Fel kell nyitni az emberek szemét, hogy ez egy jó dolog, a technika nem csak rosszat tud közvetíteni, nem csak rombolni tud.

Sokszor az a legelső kifogás, hogy az internet személytelen. Érdekes módon az emberek a telefonnal már teljesen megbarátkoztak, pedig ott is térben máshol vagyunk azzal, akivel éppen beszélünk és nem is látjuk egymás. Emlékszem gyerekkoromban, amikor hosszas várakozás után végre lett vonalas telefonunk, kezdetben nem mertem felvenni és telefonálni sem szerettem. (Már amikor sikerült vonalat kapni J) Idővel ez persze megváltozott és nekem is ma már egy „természetes” eszközzé vált. Sokan használják a neten a chat funkciót is, akár írásban, akár szóban, de valamiért a hozzá kapcsolható videót már kevesen. Pedig pont ezzel lehetne személyesebbé tenni a beszélgetést. Egy másik tantárgy kapcsán, mi is elkezdtük használni a google+ videókonferencia alkalmazását és sokkal könnyebb volt így a kommunikáció köztünk. A különböző online felületek, közösségi oldalak is pont abban próbálnak segíteni, hogy azok is tudjanak egymással kapcsolatot létesíteni, akik térben és időben nem együtt vannak. Ezen eszközök az oktatásban való alkalmazása inkább csak kinyitja a teret és sokkal több lehetőséget ad a tanulásra, többféle látásmódot tud közvetíteni. A virtuális környezet is ebben próbál segíteni, annak ellenére, hogy ott sem valós alakunkban jelenünk meg, mégis automatikusan az élő beszédnél alkalmazott viselkedési formákat hozzuk: nem ülünk egymás ölébe, odafordulunk ahhoz, akivel beszélgetünk, stb. Pedig ez csak egy kommunikációs felület, tehát éppenséggel ezek a dolgok nem akadályoznának bennünket a kommunikációban. Látni lehet, hogy a technika ezen esetekben, nem hogy elszemélytelenít, hanem inkább pont személyesíteni akarja a kommunikációt. Összeköt különböző embereket, akik lehet, hogy a térbeli távolságok miatt soha nem tudnának találkozni és így mégis kommunikálni tudnak egymással. A technika segít, hogy ezeket a beszélgetéseket személyesebbé tegye, csak nem élünk ezekkel a lehetőségekkel. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kommunikáció ezen formája nem helyettesítheti a személyes találkozásokat és beszélgetéseket. Úgy kellene felfogni, hogy ezzel egy újabb lehetőséget kaptunk a kapcsolattartásra, kommunikációra. Ésszerű használatával elkerülhető lenne, a sokszor a legtöbbet emlegetett „veszedelem”, a függőség kialakulása is.

A mobil térhódítását támasztja alá a Csepeli – Prazsák féle 2008-ban végzett kutatás is, melyben 1000 internetezőt kérdeztek különböző kommunikációs szokásaikról. A megkérdezettek 98 százaléka rendelkezik saját mobillal, beszélgetésre mindenki, 92 százaléka sms küldésére is használja. Érdekes, hogy egyéb kommunikációs csatornák (Skype MMS, e-mail) használata már ritka a készüléken. Ennek gondolom a telefonok teljesítménye is határt szab. A megkérdezettek 95 százaléka rendelkezik egy vagy több önálló e-mail címmel. Átlagban az elektronikus levelezők több levelet kapnak, mint amennyit küldenek.

A kutatásból kiemelném még a kommunikációs státuszt, melyet a kapcsolati kompetenciák alapján különítettek el. A számítógépen tárolt e-mail címek és a telefon memóriájában tárolt telefonszámok alapján két - két csoportot különítettek el: a leggazdagabb 30-30 százalékot és a legszegényebb 70-70 százalékot. A 70:30 arány eltér a Pareto által megállapított 80:20 aránytól, melyet a gazdasági egyenlőtlenségek elemzése alapján állított fel. „…Pareto szabály a vállalatvezetés Murphy – törvényévé vált: a profit 80 százalékát az alkalmazottak 20 százaléka termeli meg, a döntések 80 százaléka a megbeszélések idejének a 20 százaléka alatt születik meg és így tovább. Kiderült ez a szabály az élet sok területén érvényes. Például a bűnözők 20 százaléka követi el a bűncselekmények 80 százalékát. A 80/20 szabály sok különböző formában, de mindig ugyanazt a jelenséget írja le: a legtöbb esetben erőfeszítéseinknek nagyjából négyötöde kárba vész. Hadd tegyek hozzá én is a fentiekhez néhány példát, amelyek a 80/20-as szabályhoz igen közeliek. A hálón a hiperhivatkozások (linkek) 80 százaléka a weblapoknak csupán 15 százalékára mutat, a tudományos közleményekben megjelenő hivatkozások 80 százaléka a kutatóknak csak 38 százalékára vonatkozik, a hollywoodi kapcsolatok 80 százaléka a színészek 30 százalékához tartozik. Bár nagyon csábító lenne elfogadnunk, hogy a 80/20-as szabály mindenre alkalmazható, de ez túlzás volna.” (Barabási – Albert László: Behálózva 94.oldal) 

Meghatározták, hogy a két dimenzió mentén melyik csoportba kerülnek a megkérdezettek, így a kommunikációs technológiák kapcsolati szempontú igénybevétele szerint 4 csoportot különböztettek meg:

•  Kontaktokraták: Címlistájukban nekik szerepel a legtöbb e-mail cím és nekik van a legtöbb hívószámuk a mobilukba elmentve. (A teljes minta 9%-a)
• Levelezők: Sok e-mail címük van, de kevés mobilszámot tárolnak. (A teljes minta 13%-a)
• Beszélgetők: Kevés e-mail címet tárolnak, viszont sok mentett telefonszámmal rendelkeznek. (A teljes minta 12%)
• Kontaktproletárok: Kevés tárolt e-mail cím és mobilszám. (A teljes minta 37%-a)

	Napi átlagos e-mail forgalom	Napi átlagos mobilforgalom
Kontaktokraták	27	21
Levelezők	16	14
Beszélgetők	9	19
Kontaktproletárok	8	11

Számomra érdekesek ezek az elnevezések, habár megint csak címkézzük magunkat. Érdemes lenne megfigyelnünk saját magunkat pár napon keresztül, hogy milyen kommunikációs csatornákon milyen forgalmat bonyolítunk le. Lehet, hogy nem is tűnik fel nekünk, hogy egy nap hány e-mailt kapunk és küldünk, illetve mennyit telefonálunk. Persze közben hangoztatjuk, hogy a technika elszemélyteleníti az embert. Közben már szinte úgy az életünk részévé vált, hogy nehezen lennénk meg nélküle. Pár hete, amikor valami gond volt és pár óráig nem működött a facebook, a csoporton belül is kisebb pánik volt érezhető, hogy akkor most mi lesz. Gyakorlatilag semmi különös, a rendszer helyreállt és az emberek is megnyugodtak.

Az informális szférában az új kommunikációs technológiák teljesen kiszorították a hagyományos postai levelezést. Azért ezért egy kicsit kár. Emlékszem még milyen jó volt egy hosszabb külföldi tartózkodás során nagyszüleim kézzel írt leveleit olvasni. Látni a régies betűket és a tartalmat, valahogy sokkal szívmelengetőbb, mint egy géppel írt e-mail esetében. Persze az ember annak is örül, de talán kevésbé érinti meg. Másrészt viszont így sokkal gyorsabban tudunk közölni információkat és felesleges utakat spórolhatunk meg. Vajon mi lett volna Rómeóval és Júliával, ha tudtak volna modern kommunikációs eszközöket használni? Hogyan vallana ma szerelmet ma Anyegin Tatjananak?

Csepeli – Prazsák megállapították, hogy az új kommunikációs technológiák a formális világban kevésbé meghatározóak. Hivatalos ügyeinket, munkával kapcsolatos dolgainkat még mindig nagy részben a hagyományos postai úton rendezzük. Számomra ez meglepő, mivel az elektronikus ügyintézés, autópálya matrica vétele, munkatársakkal való levelezés, skype, parkolási jegy vétele, stb. egyre jobban elterjedőben van. A legtöbb munkahelyen is elektronikusan intézik a hivatalos levelezést és különböző eszközöket vesznek igénybe a személyes kommunikáció fenntartására. Persze vannak munkahelyek, ahol ez nem bevett szokás, vagy a munka jellegéből ez nem is megoldható. Az elektronikus ügyintézés sem kötelező még, mivel még ott a régi papíralapú alternatíva. Vagy ez most csak digitális bolsevizmus, mert nekem természetes, hogy munkám során használom a technológiai eszközöket?  Most ezt látom a környezetemben, de ha mondjuk az Ormánságban járok, akkor rögtön szembetűnik a kontraszt és visszarángat a valóságba.

Ahogy tovább olvastam a tanulmányt, ott is előjött, hogy a kommunikációs rétegződés összefügg a településtípussal. Minél városiasabb egy település és minél fejlettebb infrastruktúrával rendelkezik, annál magasabb kommunikációs rétegbe tartozhatnak az emberek. A szegény falvak és települések erősen hátrányos helyzetben vannak.

Ami még nem utolsó sorban befolyásolja a kommunikációs státuszunkat, az a gazdasági – társadalmi státuszunk. Minél magasabb a gazdasági – társadalmi státuszunk, annál magasabb a kommunikációs státuszunk is. Sokszor megfigyelhető nagyon szegények esetében, hogy azért mobiljuk van. Úgy gondolják, hogy manapság erre már nekik is szükségük van, ha mást nem is, de legalább ezt megengedik maguknak.

Kicsit most leragadtam ennél a tanulmánynál, de érdekes dolgok voltak benne, amit gondoltam megosztok veletek.