Akár akarjuk akár nem
az internet befolyásolja a személyünket, a környezetünket, a kultúránkat. Egyre
jobban elterjedőben van, lassan az élet minden területén lehet alkalmazni.
Tetszett, hogy az
előadást nem rögtön az internet megjelenésével kezdtük, hanem végignéztük a
kommunikációs változások főbb mérföldköveit. Nem szabad arról elfeledkeznünk,
hogy az emberiség történetében már voltak nagy kommunikációs változások, amikor
úgy gondolták, hogy ezzel majd ártani fognak a kultúrának. Az emberek az új
dolgokhoz legtöbbször szkeptikusan állnak hozzá és a hiedelmekkel ellentétben
soha nem gyors, robbanásszerű változások történtek. Mindig kellett egy bizonyos
átfutási idő, amíg a szóbeliség mellett megjelent tömegesen is az írásbeliség
és megtanultak az emberek olvasni is. A könyvnyomtatás megjelenésével sem
kezdett mindenki azonnal olvasni, mivel sokan nem engedhették meg maguknak,
hogy könyvet vegyenek és olvasni sem tudtak. Az internet megjelenése is ilyen reakciókat válthatott ki. Az emberek szkeptikusan fogadták (talán az
elefánt effektus miatt is) és időbe telik, míg mindenki megfelelő módon
használni tudja. Szóval az internet elterjedésének és megfelelő használatának
is időt kell adni. Kérdés azonban, hogy a mai felgyorsult világunkban, meddig
tudunk erre várni. Mikortól nem lesz a lemaradás behozhatatlan hátrány? Fel
kell nyitni az emberek szemét, hogy ez egy jó dolog, a technika nem csak
rosszat tud közvetíteni, nem csak rombolni tud.
Sokszor az a legelső
kifogás, hogy az internet személytelen. Érdekes módon az emberek a telefonnal
már teljesen megbarátkoztak, pedig ott is térben máshol vagyunk azzal, akivel
éppen beszélünk és nem is látjuk egymás. Emlékszem gyerekkoromban, amikor hosszas várakozás után végre lett vonalas
telefonunk, kezdetben nem mertem felvenni és telefonálni sem szerettem. (Már
amikor sikerült vonalat kapni J) Idővel ez persze megváltozott és nekem
is ma már egy „természetes” eszközzé vált. Sokan használják a neten a chat
funkciót is, akár írásban, akár szóban, de valamiért a hozzá kapcsolható videót
már kevesen. Pedig pont ezzel lehetne személyesebbé tenni a beszélgetést. Egy
másik tantárgy kapcsán, mi is elkezdtük használni a google+ videókonferencia
alkalmazását és sokkal könnyebb volt így a kommunikáció köztünk. A különböző
online felületek, közösségi oldalak is pont abban próbálnak segíteni, hogy azok
is tudjanak egymással kapcsolatot létesíteni, akik térben és időben nem együtt
vannak. Ezen eszközök az oktatásban való alkalmazása inkább csak kinyitja a
teret és sokkal több lehetőséget ad a tanulásra, többféle látásmódot tud
közvetíteni. A virtuális környezet is ebben próbál segíteni, annak ellenére,
hogy ott sem valós alakunkban jelenünk meg, mégis automatikusan az élő
beszédnél alkalmazott viselkedési formákat hozzuk: nem ülünk egymás ölébe,
odafordulunk ahhoz, akivel beszélgetünk, stb. Pedig ez csak egy kommunikációs
felület, tehát éppenséggel ezek a dolgok nem akadályoznának bennünket a
kommunikációban. Látni lehet, hogy a technika ezen esetekben, nem hogy
elszemélytelenít, hanem inkább pont személyesíteni akarja a kommunikációt.
Összeköt különböző embereket, akik lehet, hogy a térbeli távolságok miatt soha
nem tudnának találkozni és így mégis kommunikálni tudnak egymással. A technika
segít, hogy ezeket a beszélgetéseket személyesebbé tegye, csak nem élünk
ezekkel a lehetőségekkel. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a
kommunikáció ezen formája nem helyettesítheti a személyes találkozásokat és
beszélgetéseket. Úgy kellene felfogni, hogy ezzel egy újabb lehetőséget kaptunk
a kapcsolattartásra, kommunikációra. Ésszerű használatával elkerülhető lenne, a
sokszor a legtöbbet emlegetett „veszedelem”, a függőség kialakulása is.
A mobil térhódítását
támasztja alá a Csepeli – Prazsák féle 2008-ban végzett kutatás is, melyben
1000 internetezőt kérdeztek különböző kommunikációs szokásaikról. A
megkérdezettek 98 százaléka rendelkezik saját mobillal, beszélgetésre mindenki,
92 százaléka sms küldésére is használja. Érdekes, hogy egyéb kommunikációs
csatornák (Skype MMS, e-mail) használata már ritka a készüléken. Ennek gondolom
a telefonok teljesítménye is határt szab. A megkérdezettek 95 százaléka
rendelkezik egy vagy több önálló e-mail címmel. Átlagban az elektronikus
levelezők több levelet kapnak, mint amennyit küldenek.
A kutatásból kiemelném
még a kommunikációs státuszt, melyet a kapcsolati kompetenciák alapján
különítettek el. A számítógépen tárolt e-mail címek és a telefon memóriájában
tárolt telefonszámok alapján két - két csoportot különítettek el: a leggazdagabb
30-30 százalékot és a legszegényebb 70-70 százalékot. A 70:30 arány eltér a
Pareto által megállapított 80:20 aránytól, melyet a gazdasági egyenlőtlenségek
elemzése alapján állított fel. „…Pareto szabály a vállalatvezetés Murphy –
törvényévé vált: a profit 80 százalékát az alkalmazottak 20 százaléka termeli
meg, a döntések 80 százaléka a megbeszélések idejének a 20 százaléka alatt
születik meg és így tovább. Kiderült ez a szabály az élet sok területén
érvényes. Például a bűnözők 20 százaléka követi el a bűncselekmények 80
százalékát. A 80/20 szabály sok különböző formában, de mindig ugyanazt a
jelenséget írja le: a legtöbb esetben erőfeszítéseinknek nagyjából négyötöde
kárba vész. Hadd tegyek hozzá én is a fentiekhez néhány példát, amelyek a
80/20-as szabályhoz igen közeliek. A hálón a hiperhivatkozások (linkek) 80
százaléka a weblapoknak csupán 15 százalékára mutat, a tudományos
közleményekben megjelenő hivatkozások 80 százaléka a kutatóknak csak 38
százalékára vonatkozik, a hollywoodi kapcsolatok 80 százaléka a színészek 30
százalékához tartozik. Bár nagyon csábító lenne elfogadnunk, hogy a 80/20-as
szabály mindenre alkalmazható, de ez túlzás volna.” (Barabási – Albert László:
Behálózva 94.oldal)
Meghatározták, hogy a két dimenzió mentén melyik csoportba
kerülnek a megkérdezettek, így a kommunikációs technológiák kapcsolati
szempontú igénybevétele szerint 4 csoportot különböztettek meg:
- Kontaktokraták: Címlistájukban nekik szerepel a legtöbb e-mail cím és nekik van a legtöbb hívószámuk a mobilukba elmentve. (A teljes minta 9%-a)
- Levelezők: Sok e-mail címük van, de kevés mobilszámot tárolnak. (A teljes minta 13%-a)
- Beszélgetők: Kevés e-mail címet tárolnak, viszont sok mentett telefonszámmal rendelkeznek. (A teljes minta 12%)
- Kontaktproletárok: Kevés tárolt e-mail cím és mobilszám. (A teljes minta 37%-a)
|
Napi átlagos e-mail forgalom
|
Napi átlagos mobilforgalom
|
Kontaktokraták
|
27
|
21
|
Levelezők
|
16
|
14
|
Beszélgetők
|
9
|
19
|
Kontaktproletárok
|
8
|
11
|
Számomra érdekesek ezek
az elnevezések, habár megint csak címkézzük magunkat. Érdemes lenne megfigyelnünk
saját magunkat pár napon keresztül, hogy milyen kommunikációs csatornákon
milyen forgalmat bonyolítunk le. Lehet, hogy nem is tűnik fel nekünk, hogy egy
nap hány e-mailt kapunk és küldünk, illetve mennyit telefonálunk. Persze közben
hangoztatjuk, hogy a technika elszemélyteleníti az embert. Közben már szinte
úgy az életünk részévé vált, hogy nehezen lennénk meg nélküle. Pár hete, amikor
valami gond volt és pár óráig nem működött a facebook, a csoporton belül is
kisebb pánik volt érezhető, hogy akkor most mi lesz. Gyakorlatilag semmi
különös, a rendszer helyreállt és az emberek is megnyugodtak.
Az informális szférában
az új kommunikációs technológiák teljesen kiszorították a hagyományos postai
levelezést. Azért ezért egy kicsit kár. Emlékszem még milyen jó volt egy
hosszabb külföldi tartózkodás során nagyszüleim kézzel írt leveleit olvasni. Látni
a régies betűket és a tartalmat, valahogy sokkal szívmelengetőbb, mint egy
géppel írt e-mail esetében. Persze az ember annak is örül, de talán kevésbé
érinti meg. Másrészt viszont így sokkal gyorsabban tudunk közölni információkat
és felesleges utakat spórolhatunk meg. Vajon mi lett volna Rómeóval és
Júliával, ha tudtak volna modern kommunikációs eszközöket használni? Hogyan vallana
ma szerelmet ma Anyegin Tatjananak?
Csepeli – Prazsák megállapították,
hogy az új kommunikációs technológiák a formális világban kevésbé
meghatározóak. Hivatalos ügyeinket, munkával kapcsolatos dolgainkat még mindig
nagy részben a hagyományos postai úton rendezzük. Számomra ez meglepő, mivel az
elektronikus ügyintézés, autópálya matrica vétele, munkatársakkal való
levelezés, skype, parkolási jegy vétele, stb. egyre jobban elterjedőben van. A legtöbb
munkahelyen is elektronikusan intézik a hivatalos levelezést és különböző
eszközöket vesznek igénybe a személyes kommunikáció fenntartására. Persze
vannak munkahelyek, ahol ez nem bevett szokás, vagy a munka jellegéből ez nem
is megoldható. Az elektronikus ügyintézés sem kötelező még, mivel még ott a
régi papíralapú alternatíva. Vagy ez most csak digitális bolsevizmus, mert
nekem természetes, hogy munkám során használom a technológiai eszközöket? Most ezt látom a környezetemben, de ha mondjuk
az Ormánságban járok, akkor rögtön szembetűnik a kontraszt és visszarángat a
valóságba.
Ahogy tovább olvastam a
tanulmányt, ott is előjött, hogy a kommunikációs rétegződés összefügg a
településtípussal. Minél városiasabb egy település és minél fejlettebb
infrastruktúrával rendelkezik, annál magasabb kommunikációs rétegbe
tartozhatnak az emberek. A szegény falvak és települések erősen hátrányos
helyzetben vannak.
Ami még nem utolsó
sorban befolyásolja a kommunikációs státuszunkat, az a gazdasági – társadalmi státuszunk.
Minél magasabb a gazdasági – társadalmi státuszunk, annál magasabb a
kommunikációs státuszunk is. Sokszor megfigyelhető nagyon szegények esetében,
hogy azért mobiljuk van. Úgy gondolják, hogy manapság erre már nekik is
szükségük van, ha mást nem is, de legalább ezt megengedik maguknak.
Kedves Tímea!
VálaszTörlésAmikor azt olvastam, hogy a legtöbb esetben erőfeszítéseinknek nagyjából négyötöde kárba vész nagyon ledöbbentem. Ezt még sose figyeltem meg, illetve sose tapasztaltam. Kíváncsi lennék mi alapján vonták le ezt a következtetést?
Kedves Gabi, valóban megdöbbentő adat, de ha jobban belegondolunk valóban van benne valami.A Barabási-féle könyvben még ennyi volt róla: Vilfredo Pareto olasz közgazdász volt, akire nagy hatással volt a newtoni fizika matematikai szépsége. Álma az volt, hogy a közgazdaságtanból egzakt tudományt faragjon. Leginkább egy megfigyelése alapján ismert. Lelkes kertészként észrevette, hogy a borsó betakarításakor a szemek 80 százalékát a borsóhüvelyek 20 százalékában találta. A gazdasági egyenlőtlenségek gondos megfigyelőjeként az sem kerülte elé a figyelmét, hogy az olasz termőföld 80 százalékát a lakosság 20 százaléka birtokolta.
VálaszTörlésSzia Timi!
VálaszTörlésEgyetértek, a google hangout valóban remek dolog - kár, hogy kevesen használják. Nagyon élveztem, hogy a szobámban ülve egyszerre öten egyeztettünk egy csoportos feladatot anélkül, hogy utazni kellett volna, amivel időt, pénzt spóroltunk meg. És nagyjából 5 percbe telt, amíg hozzászoktunk :-) A fejlődésünk megállíthatatlan :-8 Szerdán folytatjuk a hangoutban!
Kedves Timi!
VálaszTörlésJó volt olvasni a bejegyzésed.
Pareto láttán egyik szemem sírt, a másik nevetett. Sírt, mert mi körülbelül 5 éve mikro- és makroökonómián már találkoztunk vele, és maga a kurzus nem állt közel az érdeklődésemhez. Viszont örültem is, hogy megemlítetted, mert valóban az élet sok területére illik a szabály.
Érdekes dolog, hogy a Csepeli besorolás szerint én "Kontaktokrata" lennék...Pedig nálam csak arról van szó, hogy a telefonszámok és e-mail címek megjegyzése nem az erősségem, így fel kell írnom, el kell mentenem őket. (Amik persze az évek folyamán egyre csak gyűlnek.) A táblázatban jelzett adatforgalom mennyiségének lebonyolítás pedig közel sem jellemző rám.
Kedves Timi!
VálaszTörlésÉrdekes volt a felosztás a kommunikációs technológiák kapcsolati szempontú igénybevétele szerint. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy akik a munkájuk miatt használják a technológiai eszközöket, azok könnyen a kontaktokraták között találják magukat, míg akik "csak" a szabadidős céljaikra, azok valószínűleg kontaktproletárok lesznek, mert nehéz elképzelni, hogy napi 27 levelet kapjak az ismerőseimtől, vagy, hogy több 100 e-mail címem legyen, ami nem munkajellegű, illetve ha jól láttam a Facebookos kapcsolattartást nem vizsgálták. Így számomra egy kicsit torzítanak a kategóriák.
Nagyon tetszett, hogy behoztad Tatjana Anyeginhoz írt levelét:-)